Back to top

„Jól lovazni bárhol lehet” - interjú Sárvári Evelinnel

Manapság a lótartás „háztáji” formái ismét egyre elterjedtebbek. Ki költséghatékonysági, ki életcél-megvalósítási szempontoktól hajtva viszi haza a lovát, másoknak adott a tanyasi lét, vagy egyszerűen csak nem érezték megfelelőnek a bértartási lehetőségeket…

Az otthoni, tanyasi, kertek alatti lótartás, még ha sokszor elszigeteltebbé is tesz a lovas világtól, vagy éppen infrastrukturálisan nem tartogat látványos arzenált, mégsem lehet ürügy arra, hogy ne legyünk igényes, tanulni, fejlődni vágyó lovasok, a lovunk érdekében is.

A munka körkarámban kezdődik a ló és lovasa közötti helyes kommunikáció tanulásával, a figyelem kialakításával
Fotó: Harmatha Zita

Ha az ember körül nincs edző, lovaspálya, fedett lovarda, hajlamos azt hinni, hogy a fejlődés lehetőségei messze elkerülik.

Pedig korántsem, sőt! Ekkor kerül igazán előtérbe a funkcionalitás és a kreativitás, hiszen azzal dolgozunk, amink van, és bizony, minden jó szolgálatot tehet a lóképzésben, egy tanyakerítés, egy kapu, egy árok, egy domb, egy fatörzs, de még az időjárás is, legyen az bármilyen. Az „élő” környezetben való képzés sokkal hatékonyabb, mint a „steril lovardai”.

Szerencsére, lehetőségeinkhez mérten ma már sokféle kurzusra juthatunk el akár nézőként is. Ezeket használhatjuk, hogy koncepciót alkossunk, és elinduljunk egy irányba. Az pedig, hogy otthon nem vár bennünket díjlovas négyszög vagy kevert talajú fedeles, mint a kurzuson, nem kell, hogy kedvünket szegje, sőt – egészen új szemüvegen át nézhetjük ezentúl az otthoni környezetünket, mint eszköztárat a tanuláshoz.

Evelin magyarázatai nyomán a résztvevők választ kaptak a kérdéseikre, és elindultak az igényes és helyes lóval való munka útján
Fotó: Harmatha Zita
Ezt vallja Sárvári Evelin is, hazánk egyik legkreatívabb akadémista lovasa és oktatója. Ő és tanítványai is sikeresen szerepelnek akár ugróversenyeken, akár pedig az akadémista stílus „porondján”. Bár Evelin a remekül felszerelt Szajkó Lovardát üzemelteti Szajkon, mégis fontosnak tartja annak tudatosítását, hogy igényesen, jól munkálkodni a lóval bárhol lehet, ha akarunk. 2019. október közepén első alkalommal egy egész hétvégés kurzust szen­telt ennek a tematikának „Aka­démista módszer a kertek alatt” címmel, Egerágon. Ennek ap­ropóján beszélgettünk Evelinnel.

• Kezdjük a kályhánál. Ön hogyan került az akadémista ló- és lovasképzés mágneses mezejébe?

– 14 évesen Kaposvárra kerültem, majd Gombán, azután Tápiószentmártonban lovagoltam, tizenévesen ugróvilágbajnoknak készültem a kis versenyeken. Majd volt egy nagy bukásom, szétment a térdem, ezután Fótra vitt az utam, ahol ösztöndíjas főiskolai logopédus-tanulóként közel kerültem a díjlovagláshoz. Lovas­tera­peu­tának készültem, míg egy betegség által elvesztettem a hallásomat, így a logopédiai kompetenciámat is. De a lovak és az idomítás maradtak. Valahogy mégis távoli furcsaságnak éreztem a díjlovak mindennapjait. Néztem a régi lovas­mes­terek képeit, videóit, tudni szerettem volna, hogy is dolgoztak hajdan. Az akadémista módszer számomra a ma létező legközelebbi út ehhez, mert komplexen foglalkozik a lóval. Nagyon precíz, ami engem vonz.

Bármely lónál abszolút használható jótékony hatása az inak és izmok működéséhez, hisz földről, lépésben lehet nyújtani, hajlítani, lazítani a ló testét.

Utána pedig lehet menni dombokon-hegyeken, terepen, ugrópályán, magasiskolai feladatokra vagy akár hippo­terápiára, mindegy kinek mi a célja, mert ezáltal már tettünk valami jót, hogy megérdemelten „használhassuk” a lovunk testét.

•  Milyen tapasztalatok, inspirációk mentén jutott el egy ilyen témájú kurzus meghirdetéséig?

Hosszhajlítások tanulása
Fotó: Harmatha Zita
– Tavaly már jártam havi egyszer lovasokhoz, akik „levelező tagozaton” foglalkoztak a lovaikkal a segítségemmel. Figyelmesek voltak, tanulni akartak, csinálták minden körülmények között a feladatukat, és számomra is maga volt sokszor a csoda, mikor legközelebb mentem, és működtek, tovább lehetett lépni, fejlődni.

A „7 lépcső” elnevezésű gyakorlatmenet, amit összeraktam, e tapasztalatok alapján készült. Ennek legelső része a ló és lovasa közti viszonyhelyzet kialakítása, fenntartása, egyszerűen kifejezve: hol foglaljon helyet a ló hozzám képest álló helyzetben és menet közben – ez a pozicionálás sokat elárul a ló és vezetője viszonyáról.

Ezt helyretenni nehéz lehet, mert a lovak furfangosak, és kijátsszák az emberek tudatlanságát, figyelmetlenségét az apró jelek iránt, de egy kis odafigyeléssel ez könnyen orvosolható. Innen indul tehát a tematika, és látva, hogy kellő eltökéltséggel bárhol, bármikor, bárkinek elérhetők a kitűzött célok, szükségét éreztem, hogy a klasszikus idomítás iránt érdeklődőket, akik attól tartanak, hogy infrastur­kturálisan szerényebb lótartói közegük (ménesi vagy háztáji tartás – pálya, fedett lovarda nélkül) miatt nem adott számukra a fejlődés lehetősége, bátorítsam és rátereljem egy kreatív és sikerélményekkel teli útra.

• Milyen témakörök kerültek terítékre a hétvége során? Hogyan sikerült az adott környezetben szemléltetni a „jól lovazni bárhol lehet” alapelvet?

– Mivel voltak köztük fiatal lovak és kommunikációs zavarral küzdő, bizalmatlan, idősebb lovak, így körkarámot használtunk először (valamilyen elkerített rész hasznos, megkönnyíti a munkát az elején), amely kiváló hely a ló megfigyelésére és reakcióinak megfelelő irányba terelésére. Azt értem ez alatt, hogy a lovas képes legyen felmérni lova aktuális állapotát és készségét az együttműködésre. Amíg ez nincs meg, lehetetlen érdemben dolgozni lóval vagy lovassal. Minden lovasnak meg kell tanulnia felismerni lova jelzéseit és annak tudatában érdemben cselekedni.

Tehát elsődleges, hogy a lónak szándékában álljon szóba állni az emberrel.

Ha ez stabil, léphetünk tovább – erre építettem ki egy egyszerűen otthon is használható menetrendet, alaplépéseket, melyek gyakorolhatók akár a karámból, legelőről ki- és behozatalnál is, és amelyek már az akadémista lókép­zés alappillérei.

Korlát vagy fal helyett megfelelő vezető egy sövény vagy egy földön fekvő rúd, gerenda is
Fotó: Harmatha Zita

A különféle feladatokhoz azzal gazdálkodtunk, ami akadt; gyakorlóhelynek megteszi a karám, az udvar, egy mező vagy a legelő – bármi, ahol kényelmesen elférünk a lóval a feladatok közben. A kurzuson egy gerendát fektettünk le a sövény mellé, ez segített, hogy tudjuk mihez viszonyítani a hollétünket, és hogy könnyebben tudjuk a ló külső oldalát kontrollálni. Egy kerítéshossz, bálakazal, korlát mind-mind alkalmasak vezetőnek például a hosszhajlítások gyakorlásánál. Ha semmi hasonló nincsen körülöttünk, néhány karóból és 40 méternyi szalagból már készíthetünk egy 20 méternyi egyenest, amely elegendő segítség, amíg a ló és lovas megtanulja okosan használni a testét. Miután megtanulták, mit lássanak-észleljenek egymáson, miként mű­ködjenek egységben, akkor már bárhol, fal nélkül is menni fog, akár az istállóból kivezetés közben is lehet „vállat be” lépkedni, vagy leugrani a faluba tejért, felhasználva a bolt előtti járdaszegélyt egy kis „fart be” gyakorlásra, illetve terepen a földút keréknyomaihoz pozícionálva magunkat is tornáztathatjuk a lovunkat. Ugyan­így hasznosíthatóak többek közt bokrok, kútkávák, villanypóznák a körön végzett tornáztató feladatok, perdülések stb. gyakorlására.

Télen gyakorta felmerülő kérdés még a talaj. Kézen dolgozni, aprólékos feladatokban munkálkodni sokféle talajadottság mellett lehet, de felfagyott rögökön nem igazán.

Egy kis előrelátással előkészülhetünk a télre; ha csak annyit tudunk megtenni, hogy a falunk melletti 3 méteres sávot síkra gereblyézzük, és esetleg némi (száraz!) szalmás trágyával elteregetjük, máris kaptunk egy fagyos időben is használható területet lovunk áttornáztatására.

• Mik voltak a kurzus tapasztalatai, tanulságai?

– Itt munka, család utáni szabadidejüket töltik a lovasok, barangolnak, kalandoznak együtt terepen. Élvezik a lovak körüli teendőket, etetik, kitrágyázzák, gondozzák őket. Láthatóan ennek a „háztáji” közegnek is ugyanúgy természetes része a ló iránti tisztelet, a korrektségre és igényességre való törekvés.

Kétféle alaphelyzettel találkoztunk a résztvevők között. Az egyik, amikor új lovuk lett, eddigi tapasztalataik zsákutcái arra sarkallták őket, hogy kérdéseikre reflektáló gyakorlati feladatsorokkal és önmaguk fejlesztésével egy tartalmasabb kapcsolatot alakítsanak ki új lópart­nerükkel az elkövetkező 25-30 évre.

A másik esetben már évek óta egymás hatása alatt élő ló és lovas párosokról beszélünk, akik különböző hibás berögződéseik felismerésében egy használható és érthető segítséget kerestek, hogy lovukkal együtt elinduljanak a nagyobb megértés és kölcsönös fejlődés útján.

Mindkét esetben abszolút meg­állja a helyét, hogy az emberi lélek képes észlelni a felmerülő hiányosságokat, ha önmagához őszinte, ez pedig végül gyakorlásra sarkallja. Sok év is eltelhet ennek megérési folyamatában. Minden lónak és minden lovasnak megvan a maga ritmusa, aszerint szabad csak haladni velük és úgy nagyon magasra lehet jutni bárkivel, ha hagyjuk az időt nekünk dolgozni.

Mindenki saját útját járja a lovával, de minden útban visszatükröződik előbb-utóbb, hogy szükség van a ló iránt tanúsított figyelemre, az érzés képességének elsajátítására és az igényre az iránt, hogy testileg és lelkileg is megfelelően gondozzuk azt a társat, akitől azt szeretnénk, hogy évtizedekig hordozzon minket a hátán. A résztvevők az alapoktól indultak, sikerélményekkel gazdagodtak, és már most rengeteget tettek a lovukért a saját fejlődésükkel.

• Mit gondol a „de sajnos az én lovam erre nem képes, mert...” kezdetű felvetésekről?

– Minden ló képes a tanulásra. A shetlandi pónik és a hidegvérűek is. Az az ember – direkt nem lovast mondok, mert attól lesz valaki lovasember, hogy képes önmagával szembenézni – aki fél felismerni és elfogadni saját tökéletlenségét a lóval való foglalkozások alkalmával, csak az nem hisz a lovában. A ló sosem azért születik, hogy embert hordjon a hátán, erre meg kell tanítani. Az ember sem arra születik, hogy értse a lovat, ezt meg kell tanulnia. És mindig ott kezdődik a dolog, hogy az ember megy oda a lóhoz, tehát nekünk kell tanulnunk róluk és a lovaglásról.

• Mi a helyzet a lovasokkal? Sokszor hallani, hogy „én erre nem vagyok képes otthon egyedül”? Hogyan oldható ez fel?

– Amikor az emberekben megfogalmazódik, hogy tanulniuk kellene a lovakról, lovaglásról, még hosszú idő és tömérdek zsákutca kell ahhoz, hogy valóban gyakorlatban is elkezdődjön a változás. Erre van egy kedvenc mondásom: a problémák sohasem stoptáblák, hanem irányjelző táblák, csak észre kell őket venni és a szerint cselekedni. Mégis sokan még mindig a lovat okolják a sikertelenségekért ahelyett, hogy levonnák a tanulságokat a saját munkájukkal kapcsolatban. Amikor az ember eljut oda, hogy tudatosan és figyelmesen foglalkozik a rá bízott lóval, jobb visszajelzésekről nem is álmodhat, mint amit a lova ad számára. A technikai részletek elsajátítására természetesen érdemes szakmai segítséget igénybe venni legalább időszakonként, de semmiképpen sem a fedett pálya vagy a napi szintű edzői felügyelet hiánya fogja zsákutcába terelni az embert, hanem a tudatosság, önmagához való őszinteség és a figyelem hiánya.

Evelin a jövőben a lehető legtöbb lónak szeretne segíteni lovasaik inspirálásával, olyan módszerek megosztásával, amelyeket a mindennapokban könnyedén használhatnak a harmonikus közös munka megteremtésére. Manapság még mindig rengeteg a mentálisan és fizikálisan is sérült ló – akik jóval többet érdemelnek.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/2 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Tulkok a Hortobágyon - Marhák vadon (2. Rész)

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság az utóbbi évtizedekben világ­viszonylatban is kiemelkedő eredményeket ért el az úgynevezett rekonstruált őstulok tenyésztésében. A kutatási eredményeket a park munkatársai örömmel osztották meg velünk, bízva abban, hogy olvasóink is szeretnék jobban megismerni ennek a fajtának érdekes történetét.

Húsmarhatartás a számok tükrében - Miként lehet eredményes a gazdaságunk?

Az utóbbi évtizedben láthatólag emelkedett a húsmarhatartók és a húsmarha-állományok létszáma. Ez igen örvendetes tény, hisz’ hazánkban nagyon sok olyan terület van, amit csupán extenzív állattartással tudunk eredményesen hasznosítani. Ezt a létszámemelkedést azonban nem mindig a szakmai elhivatottság, hanem a kényszer szüli.

Kipusztuló és megmentett orrszarvúk

Bár hazánk területén mintegy 15 ezer évvel ezelőtt viszonylag gyakori állatnak számítottak a gyapjas orrszarvúk, napjainkban már csak néhány megkövesedett csont emlékeztet ezekre a fenséges állatokra, no meg néhány patanyom is, melyet Ipolytarnócon is láthatunk. A magyar szakemberek sokat tesznek azért, hogy az orrszarvúk ma élő fajai az utókor számára megmaradhassanak.

Ismét Business Superbrands díjat nyert az Agrofeed

Idén tizenharmadik alkalommal ült össze a jelenleg 22 tagú, független szakemberekből álló bizottság, amely az Agrofeed márkát érdemesnek találta a Business Superbrands 2020 védjegy viselésére.

Egyszerűsödött a támogatásokhoz szükséges állatlétszám igazolása a baromfitartók számára

A Nébih tájékoztatja a baromfitartókat, hogy a Magyar Államkincstár döntése alapján az állatbetegségek megelőzésével, leküzdésével kapcsolatos támogatások alapjául szolgáló állatlétszám megállapításához és igazolásához a madárinfluenza leölési határozatok adatai is felhasználhatóak a kifizetés kérelmezésekor.

Penészgombákkal az aflatoxin ellen - Díjnyertes fiatal tudósok

Az erjesztett takarmányok egyik „ellensége” a penészgomba, amely az egyik leginkább rákkeltő vegyület, az aflatoxin felszaporodásáért felelős. Egy magyar kutatócsoport azon dolgozik, hogy tejsavbaktériumok és más, „jó” penészgombák felhasználásával olyan oltóanyagot fejlesszen ki, amelynek használatával visszaszorítható az aflatoxin-szennyeződés, így a gazdálkodók egészséges takarmányt adhatnak állataiknak.

A 17 millió forintos borjú

50 ezer euróért, mostani euróárfolyamon átszámítva nagyjából 17 millió forintért adott el egy wagyu borjút egy németországi állattartó – számolt be a példátlan szenzációról az agrarheute.com szaklap.