Az őszi lombszíneződés a levélvesztést megelőző átváltozás eredménye. Ilyenkor a levelek zöld színanyaga a klorofill elbomlik, viszont a sárga színt adó karotinoidok a levelekben maradnak, ebből adódik a levelek lehullás előtti megsárgulása. A levélben lezajló kémhatás változása okozza a piros elszíneződést ilyenkor az antocián nevű anyag lép előtérbe. Ezekből adódik minden esztendőben a varázslatos őszi lombszíneződés. A beszínesedett levelek egy része hamar lehullhat, a többségüknél azonban ez a folyamat hosszú ideig is eltarthat.
Ne csak virágzáskor legyen színes a kert
Szobanövények esetén már régóta megszokhattuk, hogy a virágbolti kínálatban szezonálisan cserélődnek a virágjukkal díszítő cserepes növényfajok. Ezek mellett pedig folyamatosan kaphatók levéldísznövények, amelyek előnye, hogy díszítőértékük nem csak a virágzási idő alatt jelentős, hanem színes, mintás leveleikkel folyamatosan mutatósak.
Ennek talán különleges megjelenésük is az oka, hiszen lehet akármilyen szép egy cserje sárga lombú változata, sokan idegenkednek tőle, mert azt hiszik, ha egy növény levele sárgul, az valószínűleg beteg. Ez persze ebben az esetben nem helytálló. A színes lombú ffajták általában szelekció eredményei, azaz nemesítőik hosszú ideig válogatták és szaporították tovább a hagyományostól valamilyen tulajdonságukban – esetünkben, színükben – eltérő egyedeket.
Így érdekes fajták születtek. Jó példa erre a borbolya (Berberis thunbergii), melynek alapfaja zöld levelű, ám ma már többféle sárga, piros és bordólevelű változata is ismert. A somnak is vannak sárga, illetve fehér szegéllyel díszített levelű változatai. Fák közül a bükk és a juhar is rendelkezik bordó lombú változattal, vagy egyre kedveltebb a zöld juhar rózsaszín mintás levelű fajtája, a flamingó. A haragoszöld levelű meténg az egyik leggyakrabban ültetett talajtakaró növény, ennek a mintás változata a Vinca major ‘Variegata’. Sövények között is találunk sárgás lombúakat, úgy mint a fagyal, vagy a puszpáng nemzetségeken belül.
E színes, vagy mintás lombú fajták jól mutatnak örökzöldek társaságában, ahol érdekes színfoltjai a kerteknek. Bár igényeik fajtánként változók, általánosságban elmondható, hogy a piros és sötét bordó levélszínűek többnyire bírják az erős napsütést, sőt színeik ilyen helyen lesznek igazán élénkek. A sárgás lombúakat inkább olyan helyre ültessük, ahol szórt fényt kapnak. Itt szükség lehet némi kísérletezésre, mivel a színes lombú fajták többsége, ha túl árnyékosnak találja helyét, akkor egyszerűen visszazöldül, mint az alapfaj, amelyből szelektálták. Tehát, ha azt látjuk, hogy ültetés után e növények valamelyikének a színe nem élénkül, hanem ellenkezőleg, halványodni kezd, akkor még nem késő újra átültetni naposabb helyre.
Egész nyáron ültethetők
A cserépben, konténerben forgalomba hozott díszfák és cserjék előnye, hogy szabadgyökerű, vagy földlabdás társaiktól eltérően nem csak a csapadékosabb tavaszi és őszi szezonban, hanem nyáron is kiültethetők. Ennek oka, hogy a gyökérzet nem sérül, mint a hagyományos termesztésűeknél, így a konténerből kikerülő példányoknál nem jelentkezik a lankadás és sokkal jobban viselik az áttelepítést.
A gödör aljára terítsünk néhány centiméter vastagságban jó minőségű, laza szerkezetű virágföldet. A konténerből emeljük ki a növényt. Ez merev falú esetén általában könnyen megy, a fóliazacskós konténert jobb levágni a gyökérzetről. Az az ideális, ha a növény gyökérzete már teljesen átszőtte a talajt, de nem öregedett még bele, nincsenek bebarnult, a cserépben többszörösen körbecsavarodott, vagy a cserép alján kibúvó gyökérszálak. Az sem kedvező, ha még nincs eléggé átszőve a konténer földje gyökerekkel, mert így kiemeléskor darabokra eshet a földlabda, ami megbolygatja a gyökereket.
