0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Egyidős az emberiséggel

Kevés olyan tevékenységet tudunk felsorolni, ami az ember megjelenése óta részese mindennapjainak. Egyik ilyen a vadászat, amelyhez e hosszú kortörténeti időszakban rítusok, abból fakadó hagyományok, következésképpen kultúra társult. Kezdetben a létfenntartás feltétele volt, majd szerepe a társadalmi fejlődéssel együtt fokozatosan átalakult; napjainkban gazdasági jelentőséggel bír, emellett hobbi és hivatás is egyben.

A lőpor feltalálásával, majd a hadiipar létrejöttével megújult és kibővült a harcászati eszközök repertoárja. A parittyát, lándzsát felváltotta a lőfegyver, bár az íj a mai napig része a vadászaton használható eszközöknek.

Régen és ma

A kutya is régóta szerves része a vadásznak. A sokszámú kutyás kopászatokat már nem teszi lehetővé a törvény, ám a társas, terelővadászatok alkalmával, illetve disznóhajtásokon, esetleg egyéni vadászatokon, mint a bokrászat nélkülözhetetlen segítője a kutya a vadásznak.

Ősi vadászati módszer az agarászat is, ami jelenleg csak a magyar agárral művelhető legálisan: nyúlra, rókára és aranysakálra vadászhatunk vele, mindez pedig nagyban hozzájárul ahhoz, hogy nemcsak küllemét, de a jellemét is megőrizhetjük eme ősi fajtának.

Az arab világban rendkívül elterjedt solymászat hazánkban szintén nagy népszerűségnek örvend. Itthon leginkább héjával és a vándorsólyommal ejtenek el nyulat és fácánt, de természetesen az ilyen vadászati módszer esetében is be kell tartani a vadászati törvény előírásait. Bár már korszerű technikával, de továbbra is vadászhatunk íjjal. Ehhez azonban az alap vadászvizsgán túl külön vizsgát kell tenni. A jelenlegi szabályozás pedig előírja a legalább 222,7 Newton húzóerejű íj használatát. A 2016-tól újra engedélyezett elöltöltős fegyverek használatára is szigorúbb követelmények vonatkoznak. A magyar vadászkultúra tehát megtartotta a vadászat több ősi aspektusát, mindamellett, hogy teret enged a modern kornak megfelelő eszközöknek is.

Lőfegyverekből a sörétes és a golyós puska használata a megengedett, különböző kaliberben. A sörétes vadászfegyverrel apróvadfajokra adhatunk le lövést. Kivételt képez ez alól a vaddisznó, amit nem söréttel, hanem sörétes puskából kilőtt gyöngygolyóval is terítékre hozhatunk; golyós fegyverrel pedig nagyvadfajainkra vadászhatunk.

Kultúra, etika

A hagyományos vadászati módszerek mellett a vadászati kultúra is kifejezetten hagyományőrző hazánkban. A vadászati kultúra az általános és az egyetemes kultúra része, azon belül a természettel, a vadvédelemmel, a vadgazdálkodással és a vadászattal összefüggésben létrehozott tapasztalati, anyagi és szellemi értékek teljessége. A mindennapi gyakorlatban a vadászati kultúra a vadászat gyakorlásának módját jelenti. A kultúra szerves része a vadászetika, melynek íratlan szabályainak a betartása vagy meghágása különbözteti meg az „igazvadászt” a „puskás” embertől. Az etikus viselkedéshez hozzátartozik a vadászias öltözet is, mely mind küllemben, mind magatartásban meghatározza a vadászember ismérveit.

Vadászkultúránk sokat átvett a német (Osztrák–Magyar Monarchia) nyelvterületekről, nemcsak öltözködésben, hanem egyes kifejezésekben is. A szokások és rítusok mellett a mai napig használunk vadásznyelvbe férkőzött német kifejezéseket, noha rengeteg szép magyar megfelelőjük van.

Végtisztesség

A vad tisztelete elsőrendű fontosságú a vadászatban. Az életétől megfosztott vadnak kijár a végtisztesség. Ez minden vad esetében – legyen az nagy- vagy apróvad – igaz, a végtisztesség elhagyása, semmibevétele főben járó bűn. Az elejtett vadat a vadászkalap fejről való leemelésével közelítjük meg. Miután a vadász megemlékezett a terítékre került állat élete kiontásának felelősségteljes cselekedetéről, töretet vág a vad és önmaga számára. Ha mód van rá, olyan növénykultúrából vagy növényfajból készíti a töreteket, amit az elejtett vadfaj szívesen fogyasztott. Elsőként jelzésértékkel az „utolsó falatot” helyezi a nimród a vad szájába, hogy míg lelke a másvilágra vándorol, addig is legyen mit fogyasztania. A második törettel eltakarja az állaton keletkezett sebet, ami szintén a végtisztesség egy finom gesztusa.
A harmadik töret a vadászt illeti meg, a lehetőleg rövid, néhány leveles gallyat a vad testén keletkezett sebbe mártja, majd a kalapjának jobb oldalára tűzi. A kalap- vagy vadásztörettel láttatja az elejtő, hogy vadászata sikerrel zárult, egy napnál tovább viselni azonban illetlenség.

Nem utolsósorban hangsúlyos kiemelni, hogy a vadat minden esetben a jobb oldalára fektetjük, hogy szívéből az ég felé távozhasson a lelke, a végső megnyugvás felé.

Apróvad esetében töret-átadásra nem mindig kerül sor.

Avató ceremónia

Amikor a vadászember egy adott vadfajból élete első egyedét elejti, akkor vadászati hagyományainkat követve, felavatják őt. Avatás céljából a vadásztató vagy a vadász „keresztapa” avatópálcát készít, lehetőleg tövis nélkülit, se túl vastagot, se túl hosszút. A felavatásra váró vadászt felkérik, hogy négykézláb hajoljon a vad fölé, vegye le a kalapját, fegyverét pedig biztosítva fektesse a vad mellé. Ezek után a „keresztapa” elmondja a vadászavató szöveget és három pálcaütést mér a négykézláb térdeplő vadász tomporára. Így fogadja a vadásztársadalom az illetőt az éppen elejtett vadfaj vadászává.

A vadászavatás szövege: Légy mindig igazvadász, nemes lelkű türelmes és udvarias. Védd, tiszteld és szeresd a természetet. Ne csak lődd, etesd, gondozd is a vadat. A szép lövés legyen büszkeséged, de ha sebeztél, kötelességed a vad kitartó keresése és szenvedéstől való megváltása. Tiszteld és ápold a magyar vadászhagyományokat, oszd meg élményeidet barátaiddal, és amit tapasztaltál, add át az utódoknak.

Az első pálcaütés után: (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a vadászat védőszentjének, Szent Hubertusznak nevében.

A második pálcaütés után: felavatlak az igaz magyar vadászok nevében.

A harmadik pálcaütést követően: (a vadfaj neve) vadásszá fogadlak a magam nevében. Vadászataidon Diana istenasszony fogadjon kegyeibe, és sokszor díszítse kalapodat töret.

Szerencsére ezek az egyedi, érdekes múltidéző cselekedetek a mai napig élnek, és minden vadászember tisztsége, hogy fenntartsa ezeket a hagyományokat, és átadja a következő nemzedék számára.

Vadászati kódex

A Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) 1995-ben Marrakesben elfogadott legújabb kori vadászati kódexe négy ponton nyugszik:

§1. A vadon élő állatnak, mint alapvető természeti forrásnak a tisztelete – „Jövőben a vadászatot úgy kell kezelni, mint a vadon élő állatvilág ésszerű hasznosítását.”

§2. Az állat tisztelete – „A vadász köteles kerülni a vadászat során az állat sebzését és minden szenvedését.”

§3. A természet más használóinak vagy hasznosítóinak a tisztelete – „A vadászok arra törekedjenek, hogy megegyezésre jussanak a természet más használóival”.

§4. A természet tisztelete a maga egészében – „A fajok vadászata nem okozhat kárt a természet más elemeiben. E tekintetben a vadászoknak miden szükséges szabályt figyelniük kell, hogy elkerüljék a környezet szennyezését”.

Fotó: Berényi Csaba, Csatlós Norbert

Forrás: A Mi Erdőnk