0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

A növénypszichológusnak is lenne dolga…

A Földet benépesítő élőlények közül az emberek viselkedésével a pszichológia, az állatokéval az etológia foglalkozik. A növé­nyek életfolyamatainak nagy része bár rej­tetten megy végbe, mégis nagyon érde­kes. Mivel életterünk, környezetünk ugyan­az - ahol a szabályok is megegyeznek így a növények is különbözőképpen viszonyulnak egymáshoz, akárcsak mi emberek. Ők sem mindig jó fejek egymással…

A növények, ha úgy adódik, hadakoznak, vagy segíthetik is társaikat, sőt az is megesik, hogy az állatokat használják fel céljaik eléréséhez. A fajok közötti kapcsolatok kialakulása mindig a létért folytatott küzdelemben való felülkerekedést, jobb érvényesülést szolgálja, legalább az egyik résztvevő fél számára, íme, néhány példa…

A rovarmegporzású virágok cserébe a virágpor szállításáért nektárral jutalmazzák segítőjüket. Míg a szél megporzású fajok virága jelentéktelen külsejű, addig, amelyek az állatok segítségét veszik igénybe, színes és illatos díszbe öltöznek, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezt nevezzük mutualizmusnak, amikor különböző fajú élőlények rövid időre, de mindkét fél hasznára lépnek szövetségre. Ha például kimegyünk az autópiacra, mi is hasonló céllal tesszük és amennyiben szerencsénk van, rövid idő alatt végzünk. Az eladónak a pénz kell, a vevőnek a járgány – és mindenki jól járt.

A szimbiózis szintén mindkét résztvevő számára hasznos állapot, de az előbbieknél sokkal szorosabb kapcsolat, amelynek megszűnése a partnerek pusztulásához is vezethet.

Némely erdei fák (pl.: nyírfa, fenyők) gyökérszőrök hiányában képtelenek önállóan vizet felvenni, ezért gyökérgombákkal kötnek szövetséget. A gomba felveszi a vizet, és ezért cserébe táplálékot kap a fától. Hasonlóan egy jól felépített vállalkozáshoz – mondjuk egy élelmiszerbolthoz- ahol mindenkinek adott a feladata a hentestől kezdve a pénztároson, árufeltöltőkön át a takarítókig. Ennek köszönhetően a részfolyamatokból kialakul az egész.

Az előzőektől eltérően a táplálkozási kölcsönhatásokból csak az egyik résztvevő profitál. Fitofágiáról beszélünk, amikor a növényevő állat elfogyasztja táplálékát, ami az esetek egy részében a „zsákmány” pusztulásához vezet. Ez a nagy hal megeszi a kicsit esete.

Élősködésről pedig akkor van szó, amikor a parazita a gazdaszervezet rovására tartja fenn életét.

Nem öli meg, hiszen akkor ő is táplálék nélkül maradna. Ide tartoznak a növényeket károsító kórokozók, vagy a fagyöngy is. Ez rátelepedik a fára, gyökerét annak ágába mélyeszti, és vízkészletét folyamatosan megcsapolja. A fagyöngy ráadásul csak fél élősködő, mert csak vizet és tápanyagot csapol a gazdaszervezettől, ő maga fotoszintetizál.

A veszélyes gyom az aranka azonban a kész táplálékot veszi el a gazdanövénytől, ő még csak arra sem veszi a fáradságot, hogy fotoszintetizáljon – épp ezért levele sincs, és nem is zöld… Élősködés az emberek között sem ritka jelenség, gondoljunk például a zsarolásra, ahol a hatalmával él vissza az erősebb a gyengébb rovására.

Vannak olyan kölcsönhatások, amelynél a két élőlény kapcsolata az egyiknek előnyt jelent, a másikat nem éri hátrány, közömbös számára (probiotikus).

Ilyen a mellételepedés (parókia), amikor egy növény a másik közelségét keresi, hogy jelenlétéből hasznot húzzon: az erdei páfrányok árnyék és nedvességkedvelők, ezért ha a föléjük magasodó fák nem állnák útját a napsugaraknak, az erős közvetlen fénytől kiszáradnának. Tehát keresik azok közelségét, mint ahogyan az sem véletlen, hogy nagy áruházak közelében mindig találunk kis üzleteket, mozgóárusokat. A nagy odavonzza a vásárlókat, aminek a kicsik is hasznát látják. Hasonló a rátelepedés (epökia) is. A fák kérgén élő zuzmók ott találják meg a számukra optimális mikroklímát; a trópusokon az orchideák, broméliák a lombkoronaszintben helyezkednek el, hasonló okokból. A borostyán, komló és még számos futónövény támasztéknak használja a fák törzsét, azon kapaszkodva kúszik felfelé, a fényt keresve.

Az előbbiekhez hasonló, de csak átmeneti, rövid ideig tartó kapcsolatnak tekinthető a növények által gyakran alkalmazott szállíttatás (passzív forézia). A bojtorján (bogáncs) és a ragadós galaj termése úgy alakult ki, hogy az állatok bundájába könnyen beleakadjon, így azok hosszú távolságra is elviszik a magokat, akaratukon kívül segítve a növények terjedését. Ha párhuzamot szeretnénk vonni, mi az információval vagyunk így. Reklámot teszünk a buszokra, taxikra, hogy azok útjaik során minél több emberhez eljuttassák üzenetünket.

Végül akadnak olyan kölcsönhatások, melyek mindkét partnernek hátrányára vannak. Ilyen a versengés (kompetíció), amit valamelyik korlátozottan jelenlévő környezeti tényező vált ki.

Verseny kialakulhat területért, vízért, fényért vagy szinte bármiért, amire a növénynek szüksége lenne, de az adott helyen és időben kevés áll belőle rendelkezésére. Mi is állandóan versenyezünk. Egy jobb állásért, előnyösebb üzleti pozícióért vagy csak azért, hogy nekünk jusson frissebb zöldség a piacon.
A fényért való küzdelmet néhány növényfaj igen békésen, időbeli elkülönüléssel (aspektus) oldotta meg. A tölgyerdőkben is ilyen megoldás született. Tavasszal rügyfakadás előtt nincsen ami árnyékolja a talajt, ezért ekkor virágoznak a gyöngyvirágok, a kankalinok és a hagymás növények. Amikorra a fák kilombosodnak és árnyat vetnének rájuk, addigra ezek már visszahúzódnak, vagy csak a szórt fénnyel is beérő leveleikkel vannak jelen az aljnövényzetben. Ezeknek az aspektusoknak köszönhető, hogy a növényi életközösségek évszakonként más és más képet mutatnak. Emberlakta területeken ez szintén így van. Nyáron fagylaltárusok kínálják portékájukat és hideg üdítőket árusítanak a büfék. Amikor beköszönt a hideg idő, jégkrém helyett jön a sült gesztenye árusítás, a hűtött italokat meg felváltja a forralt bor, és a rumos tea.

Ez a felsorolás nem teljes, de átfogóan mutatja be a látszólag csöndesen egyszerű növények egymáshoz és másokhoz való viszonyát. Mint az elején szó volt róla

emberek, állatok, növények egymás mellett élünk, ezért sok dologban azonos elvárásoknak kell megfelelnünk – táplálékszerzés, élettér megtartása, utódokról való gondoskodás stb.

A föntieken elgondolkodva a célok eléréséhez vezető út nálunk, embereknél sem különbözik túlzottan a növényekéhez viszonyítva. Hol ellenségeskedéssel, furfanggal vagy épp szövetséget kötve jutunk előbbre, járjuk utunkat…

Forrás: magyarmezogazdasag.hu