Ennek tudatában honnan is venné a bátorságot a sokkal gyengébb minőségű talajadottságokkal és jóval szerényebb gépparkkal rendelkező itteni gazda, hogy versenyre keljen a tőkeerős nagyüzemekkel? Így aztán nem véletlen, hogy a napraforgó mindeddig hiányzott a megyei termékpalettáról. Most viszont annak lehetünk tanúi, hogy fokozatosan megfordul a trend.
– Ez több okra is visszavezethető – magyarázza Galajda Krisztián fiatal farmer, akivel a Beregszász melletti Makkosjánosi határában találkoztunk, amint éppen munkatársa segítségével a vetőgép beállítását ellenőrizte. – A legfontosabb tényező talán az, hogy ez a kultúra nem tűri a maradékelvű gazdálkodást.
Emlékezzünk vissza, a korábbi évtizedekben a kolhozzsellérből lett szegényes, elavult gépparkkal rendelkező gazda mindezeket a követelményeket ritkán tudta teljesíteni. Inkább maradt a sokkal igénytelenebb tritikálénál, őszi árpánál vagy búzánál. Ezek szerencsés esetben gyakran elfogadható hozammal örvendeztették meg a környékbeli földműveseket. Mostanra azonban sok minden megváltozott. A minap beüzemelt török gyártmányú precíziós vetőgéppel – műtrágyával együtt – naponta akár 25–30 hektáron is földbe tudjuk juttatni a szaporítóanyagot, így tehát magunk választhatjuk meg az optimális időpontot. A helyzetünket megkönnyíti, hogy az Ukrajnában már korábban megtelepedett világcégektől megvásárolható a jó minőségű vetőmag és műtrágya, egyszersmind hozzájuthatunk a kifejezetten a napraforgótáblák gyommentessége biztosítására kifejlesztett szerekhez.
• Régi igazság: mielőtt bárminek a termesztésébe is belevágnál, tisztázd, hogy a betakarításra kerülő termést hol, milyen áron tudod majd értékesíteni.
– Szerintem ezért is jött el újból a napraforgó reneszánsza, mivel egyre többen igénylik az ebből a növényből készült kézműves termékeket. Az idősebbek és a mai középnemzedék tagjai még jól emlékeznek rá, hogy vidékünkön a falun élők sohasem mondtak le arról a jó szokásukról, hogy a nekik juttatott nadrágszíjnyi parcellán – amelyet a háztáji kiegészítőjeként tartottak nyilván – ne termesszenek napraforgót. A termést a betakarítás és a magvak kicsépelése után valamelyik közeli olajütőbe vitték el, ahonnan aztán megérkezett a friss háziolaj. Ennek illata betöltötte a házat és sem a felnőttek, sem az aprónép nem tudott betelni az olajos kenyérrel, később a vele ízesített savanyú káposztával, az olajban sütött fánkkal. Gazdatársaim az utóbbi két-három évben arról számoltak be, hogy megnövekedett a kereslet a kisebb olajütőkből kikerült minőségi termékek iránt, legyen az hidegen sajtolt vagy melegen ütött olaj. A fogyasztó hajlandó az élelmiszer-láncolatoknál megvásárolható tömegcikk és a natúr termékek közötti árkülönbözetet megfizetni.
• Szavaiból kitűnik, van annak más oka is, hogy a napraforgót favorizálja.
– A földműves örök dilemmája az, hogy miként tudja betartani a vetésforgót, mivel gyakran szembesül a monokultúrás termesztés hátrányaival. Ilyenkor elszaporodnak a különböző kártevők és gyomok, mind erőteljesebben jelentkezik a talajuntság, és ezek együttesen járulnak hozzá a szokottnál gyengébb hozamokhoz. Ha sikerül a napraforgót beilleszteni a kukorica és búza vetésváltási monotónia közé, az számos pozitívummal kecsegtet. Kezdjük talán azzal, hogy a napraforgótáblákon használt gyomirtóknak köszönhetően a következő esztendőben szinte biztos, hogy kevesebb gondunk lesz a gyomnövényekkel. Emellett ennek a kultúrának a karógyökerei segítenek megszüntetni az eketalp-betegséget, így jelentősen javul földjeink vízháztartása. Ami egyre inkább fontos szemponttá válik akkor, amikor mind többször szembe kell nézni a szeszélyes időjárási körülményekkel, azok negatív következményeivel. A legfontosabb szempontot szándékosan hagytam utoljára.
Az utóbbi tíz esztendőben többször előfordult már, hogy az esős időszakra váltó októberben, novemberben elhúzódott fő takarmánynövényünk betakarítása. Mire az utolsó táblákról is bekerültek a csövek a raktárba, már az új év is ránk köszöntött, így a következő tavasszal nem nagyon maradt más választásunk, minthogy ugyanarra a parcellába újból kukoricát vessünk. Ezt a kényszerhelyzetet oldja fel a jóval rövidebb tenyészidejű napraforgó, amelynek szeptemberi betakarítását követően nyugodtan el tudjuk vetni az őszieket.
• Gondolom, utánanéztek annak is, hogy milyen jövedelemre számíthatnak.
– Ideális esetben az általunk beszerzett jó minőségű vetőmag három tonnát ígér hektáronként. Ezt támasztják alá azon gazdatársaim beszámolói is, akik már néhány évvel ezelőtt bizalmat szavaztak ennek a kultúrának
Aki maga sajtolta ki a magvakat, és vállalta az olaj terítésével járó plusz terheket, az természetesen ennél nagyobb bevételt könyvelhetett el. Nem meglepő: azok jártak a legjobban, akik elvégezték a magvak szortírozását, és a legjobb minőségű tételeket szotyiként csomagolva dobták piacra. Mint látjuk, még az értékesítés tekintetében is több alternatíva létezik.
Bizonytalanság a zöldségtermesztők körébenA korai zöldségfélék hajtatására szakosodott kárpátaljai zöldségtermesztők évtizedek óta arra törekszenek, hogy a termés jelentős részét a húsvéti ünnepek előtti napokban tudják értékesíteni. Az időzítés idén is jól sikerült, ám az értékesítés már sokkal kevésbé, számol be a legfrissebb fejleményekről Borzon József kisbégányi zöldségkertész. A szomorú mérleg a következő: a fűtetlen fóliasátrakból kikerülő hónapos retek mintegy 50 százaléka el sem jutott a fogyasztóhoz, a másik része pedig önköltségi ár alatt kelt el. A járványhelyzet következtében bezárt piacok miatt a másik helyi primőr, a fűtött hajtatóközegből kikerülő uborka értékesítése is nagyon akadozik. A további nagy gond: más években ebben az időszakban a fóliás zöldségtermesztők egy része már a következő fordulóra készül, a felszedett piros retek után kiülteti az uborkatöveket. A palánta mostanra sok helyen megnőtt, ám a termelők egy része kivár a növényi sarjak kihelyezésével, mivel nem bízik a kedvező folytatásban. |
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat. |