0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Napraforgó, a hiányzó láncszem

Minden, többnyire 60–70 hektáron vagy ennél valamivel nagyobb területen gazdálkodó kárpát­aljai földműves tudja, hogy Ukrajna napraforgó-termesztő nagyhatalom. Nem ritka, hogy az ország belső vidékein a bő termést biztosító csernozjomon tevékenykedő agrárholdingok tavasszal esetenként 10–15 ezer hektáron is vetik ezt az olajos növényt.

Ennek tudatában honnan is venné a bátorságot a sokkal gyengébb minőségű talajadottságokkal és jóval szerényebb géppark­kal rendelkező itteni gazda, hogy versenyre keljen a tőkeerős nagyüzemekkel? Így aztán nem véletlen, hogy a napraforgó mindeddig hiányzott a megyei termékpalettáról. Most viszont annak lehetünk tanúi, hogy fokozatosan megfordul a trend.

– Ez több okra is visszavezethető – magyarázza Galajda Krisztián fiatal farmer, akivel a Beregszász melletti Makkosjánosi határában találkoztunk, amint éppen munkatársa segítségével a vetőgép beállítását ellenőrizte. – A legfontosabb tényező talán az, hogy ez a kultúra nem tűri a maradék­elvű gazdálkodást.

A napraforgó ugyanúgy megköveteli a megfelelő tápanyagellátást, mint a precíz vetést, nemkülönben a korszerű növényvédelmet.

Emlékezzünk vissza, a korábbi évtizedekben a kolhoz­zsel­lérből lett szegényes, elavult gépparkkal rendelkező gazda mindezeket a követelményeket ritkán tudta teljesíteni. Inkább maradt a sokkal igénytelenebb tritikálénál, őszi árpánál vagy búzánál. Ezek szerencsés esetben gyakran elfogadható hozammal örvendeztették meg a környékbeli földműveseket. Mostanra azonban sok minden megváltozott. A minap beüzemelt török gyártmányú precíziós vetőgéppel – műtrágyával együtt – naponta akár 25–30 hektáron is földbe tudjuk juttatni a szaporítóanyagot, így tehát magunk választhatjuk meg az optimális időpontot. A helyzetünket megkönnyíti, hogy az Ukrajnában már korábban megtelepedett világcégektől megvásárolható a jó minőségű vetőmag és műtrágya, egyszersmind hozzájuthatunk a kifejezetten a napraforgótáblák gyommentessége biztosítására kifejlesztett szerekhez.

• Régi igazság: mielőtt bárminek a ter­mesztésébe is belevágnál, tisztázd, hogy a betakarításra kerülő termést hol, milyen áron tudod majd értékesíteni.

– Szerintem ezért is jött el újból a napraforgó reneszánsza, mivel egyre többen igénylik az ebből a növényből készült kézműves termékeket. Az idősebbek és a mai középnemzedék tagjai még jól emlékeznek rá, hogy vidékünkön a falun élők sohasem mondtak le arról a jó szokásukról, hogy a nekik juttatott nadrágszíjnyi parcellán – amelyet a háztáji kiegészítőjeként tartottak nyilván – ne termesszenek napraforgót. A termést a betakarítás és a magvak kicsépelése után valamelyik közeli olajütőbe vitték el, ahonnan aztán megérkezett a friss háziolaj. Ennek illata betöltötte a házat és sem a felnőttek, sem az aprónép nem tudott betelni az olajos kenyérrel, később a vele ízesített savanyú káposztával, az olajban sütött fánkkal. Gazdatársaim az utóbbi két-három évben arról számoltak be, hogy megnövekedett a kereslet a kisebb olajütőkből kikerült minőségi termékek iránt, legyen az hidegen sajtolt vagy melegen ütött olaj. A fogyasztó hajlandó az élelmiszer-láncolatoknál megvásárolható tömegcikk és a natúr termékek közötti árkülönbözetet megfizetni.

Jómagam is egyebek mellett azért döntöttem úgy, hogy 25–30 hektárnyi napraforgót vetek, mivel az olajütővel rendelkező sorstársaim arról számoltak be, hogy az újév első napjaira sikeresen túladtak a készleteken.

• Szavaiból kitűnik, van annak más oka is, hogy a napraforgót favorizálja.

– A földműves örök dilemmája az, hogy miként tudja betartani a vetésforgót, mivel gyakran szembesül a monokultúrás ter­mesztés hátrányaival. Ilyenkor elszaporodnak a különböző kártevők és gyomok, mind erőteljesebben jelentkezik a talajuntság, és ezek együttesen járulnak hozzá a szokottnál gyengébb hozamokhoz. Ha sikerül a napraforgót beilleszteni a kukorica és búza vetésváltási monotónia közé, az számos pozitívummal kecsegtet. Kezdjük talán azzal, hogy a napraforgótáblákon használt gyomirtóknak köszönhetően a következő esztendőben szinte biztos, hogy kevesebb gondunk lesz a gyomnövényekkel. Emellett ennek a kultúrának a karógyökerei segítenek megszüntetni az eketalp-betegséget, így jelentősen javul földjeink vízháztartása. Ami egyre inkább fontos szemponttá válik akkor, amikor mind többször szembe kell nézni a szeszélyes időjárási körülményekkel, azok negatív következményeivel. A legfontosabb szempontot szándékosan hagytam utoljára.

Gyakran maga az időjárás kényszeríti rá a gazdát arra, hogy kukorica után ugyanoda ismét kukoricát vessen.

Az utóbbi tíz esztendőben többször előfordult már, hogy az esős időszakra váltó októberben, novemberben elhúzódott fő takarmánynövényünk betakarítása. Mire az utolsó táblákról is bekerültek a csövek a raktárba, már az új év is ránk köszöntött, így a következő tavasszal nem nagyon maradt más választásunk, minthogy ugyanarra a parcellába újból kukoricát vessünk. Ezt a kényszerhelyzetet oldja fel a jóval rövidebb tenyészidejű napraforgó, amelynek szeptemberi betakarítását követően nyugodtan el tudjuk vetni az őszieket.

• Gondolom, utánanéztek annak is, hogy milyen jövedelemre számíthatnak.

– Ideális esetben az általunk beszerzett jó minőségű vetőmag három tonnát ígér hektáronként. Ezt támasztják alá azon gazdatársaim beszámolói is, akik már néhány évvel ezelőtt bizalmat szavaztak ennek a kultúrának

Tavaly a környéken gazdálkodó földművesektől a kereskedők a napraforgó kilóját átlagosan 7 hrivnyáért vették át, ami azt jelenti, hogy ugyanannyi pénzért 2,5 kilogramm kukoricát vagy 2 kilogramm búzát kellett odaadni.

Aki maga sajtolta ki a magvakat, és vállalta az olaj terítésével járó plusz terheket, az természetesen ennél nagyobb bevételt könyvelhetett el. Nem meglepő: azok jártak a legjobban, akik elvégezték a magvak szortírozását, és a legjobb minőségű tételeket szotyiként csomagolva dobták piacra. Mint látjuk, még az értékesítés tekintetében is több alternatíva létezik.

Bizonytalanság a zöldségtermesztők körében

A korai zöldségfélék hajtatására szakosodott kárpátaljai zöldségtermesztők évtizedek óta arra törekszenek, hogy a termés jelentős részét a húsvéti ünnepek előtti napokban tudják értékesíteni. Az időzítés idén is jól sikerült, ám az értékesítés már sokkal kevésbé, számol be a legfrissebb fejleményekről Borzon József kisbégányi zöldségkertész. A szomorú mérleg a következő: a fűtetlen fóliasátrakból kikerülő hónapos retek mintegy 50 százaléka el sem jutott a fogyasztóhoz, a másik része pedig önköltségi ár alatt kelt el. A járványhelyzet következtében bezárt piacok miatt a másik helyi primőr, a fűtött hajtatóközegből kikerülő uborka értékesítése is nagyon akadozik. A további nagy gond: más években ebben az időszakban a fóliás zöldségtermesztők egy része már a következő fordulóra készül, a felszedett piros retek után kiülteti az uborkatöveket. A palánta mostanra sok helyen megnőtt, ám a termelők egy része kivár a növényi sarjak kihelyezésével, mivel nem bízik a kedvező folytatásban.

Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni ma­­gyar gazdák programjairól a www.hatartalangazda.kormany.hu honlap tájékoztat.

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság