Földünkön 8 hattyúfaj él, nálunk ezekből három, a bütykös, az énekes és a kis hattyú fordul elő a vadonban. Fontos megemlíteni, hogy tartásukat a különböző EU-s országok maguk szabályozzák. Például Hollandiában és Belgiumban meglehetősen engedékeny e téren a jogalkotás, így az ottani madárbarátok lényegében bejelentési kötelezettség nélkül tarthatják e fajokat. Nálunk azonban mindegyik tartásához hatósági engedély szükséges, melynek megszerzése magánemberek számára lényegében nem lehetséges.
Ha mindenáron bütykös hattyút szeretnénk, alakítsunk ki olyan tavat, ahova magától betelepszik és akár költésbe is kezd. A bütykös hattyú a tőkés récéhez hasonlóan mára egyre inkább urbanizálódik – félvad állapotban él nem egy példánya nagyvárosaink közelében is. Kedveli a növényzettel jól borított sima felületű vizeket, mely legalább olyan mély, hogy könnyen tótágast tud állni benne. Fontos, hogy közvetlenül a parton is legyen egy növényzettel dúsan borított terület, melybe szívesen építi nagy fészkét, s ahol a tojó elkotlik 5-7 zöldesfehér tojásán.
Mivel nálunk a bütykös hattyú a XX. század elejére lényegében kipusztult a vadonból, a mostani állomány azoknak a hajdani díszmadárként tartott szökött egyedeknek utódai, melyeket arra tenyésztettek ki, hogy a kastélyparkok tavait fehér tollruhájukkal tegyék még látványosabbá. Ezzel magyarázható, hogy a fiókák között vannak olyanok, melyek fehér színűek, ha a többség szürke is.
Viszont feketenyakú hattyú, trombitáshattyú és feketehattyú vásárlása nem okozhat nagy bonyodalmat, legjobb, ha ez utóbbira vállalkozunk először, mivel ennek tartása, tenyésztése kezdők számára is sok örömöt okozhat, ára pedig ma már bárki számára megfizethető.
