Az ember és a farkas kapcsolata hosszú évezredekre tekint tehát vissza, s hol pozitív, hol negatív szereplői a meséknek, mondáknak, egyéb történeteknek: pozitív szerepben tűnik fel például a Róma alapítóit, Romuluszt és Rémuszt odaadással felnevelő anyafarkas.
De állatunknak többször jut negatív szerep, mint például a közismert Piroska és a farkasban vagy A kismalac és a farkasokban.
A negatív képet az is erősíti, hogy a juhászok is gyakran beszámolnak farkasok hatalmas kártételéről. Ezek azonban sokszor túlzóak, hiszen a farkasok ritkán pusztítanak el több állatot, mint ami létfenntartásukhoz szükséges. viszont a hodályokba betörő farkasok látványa a juhokban pánikot kelt, s gyakran egymást tapossák össze, ez okoz jelentősebb károkat. A megfigyelések azt igazolják, hogy a farkasok, még ha nagyon éhesek is télvíz idején, annyira félénkek, hogy 1-2 juhászkutya vagy az ember jelenléte eltántorítja őket attól, hogy a háziállatok közül próbáljanak zsákmányolni.
A szürkefarkas nevével ellentétben igen változatos szőrköntössel bír a Föld különböző területein: leggyakoribbak valóban a szürkés színű példányok, de északon a fehér színűek a jellemzőek, s a sivatagokban is inkább a világosabbak gyakoriak.
A magyar állatkertekben a „klasszikus” szürke színű egyedeket tartják, de a ’80-as évek elején a Veszprémi Állatkertbe érkeztek fehér farkasok, melyek jól szaporodtak, így a kölykök más hazai állatkertekbe is elkerültek. Mára ezen példányok leszármazottai előfordulnak állatkertjeinkben, így némi szerencsével a tundravidékek farkasainak érdekes szokásait is megfigyelhetjük.