Az élelmiszer hamisítás problémájával időről-időre szembesülünk a híradásokból, a repertoár elég változatos: a lejárati idő át dátumozásától, a silányabb minőségű termékkel való hígításon át a teljes hamisításig. Ez régen is divat volt: ami drága volt azt hamisították, mert megérte hamisítani. Amikor a tea volt drága, akkor azt is…
Sokszor nem az volt a tasakban, ami a címkére lett írva. Az esetek többségében a teához más (olcsóbb) növényi részeket is kevertek, így csökkentve az előállítási költséget.
Így a hazánkban forgalmazott teában a valódi tea mellett gyakran szerepelt cseresznye, szilva, galagonya, kökény, sőt még platánlevél is. A hamisított keverékeket természetesen apróra darálták, hogy ne lehessen egyszerűen megkülönböztetni, melyik a tealevél darabja, és melyik, ami pótlásnak van ott. A valódi tea (azaz a teacserjéből a Camelia sinensisből készült) drága volt akkoriban, csak a gazdagok engedhették meg maguknak. Leleményes kísérletezők azonban pótteákat kezdtek vizsgálni, melyek íze tényleg hasonlított az eredetihez. Ekkor már nem a csalás volt a cél, hanem egy hasonló ízű, olcsóbb helyettesítő termék létrehozása. A valódi teához nagyon hasonlít a szárított szamóca leveléből készült tea, de a szederlevél is jó ilyen célra, és még házilag fermentálhatjuk is. A korabeli leírások szerint a szamóca levelét májusban kell leszedni, és sötét helyen szárítani, hogy a levelek szárazon is zöldek maradjanak. De a szárított szamóca gyümölcsből is készült korabeli póttea.
Planta tea, vagy magyar tea néven nagy karriert futott be egy póttea, ami szeder leveléből készült – fermentálva. Ezt házilag is elkészíthetjük. A szeder leveleit vágjuk apróbbra, majd zúzzuk össze akár kalapáccsal akár egy sodrófa segítségével. Lényeg, hogy a levelek sejtjei minél inkább roncsolódjanak.
Ekkor kiterítjük és megszárítjuk, majd forrázatként teát készítünk belőle. A fermentáció nagyon kellemes, a fekete teákhoz hasonló zamatot ad a szederlevélnek.
Korabeli póttea receptek:
- 80 százalék hársfalevél, 15 százalék szeder levél és 5 százalék fodormenta levele
- 40 százalék szederlevél, 30 százalék hárslevél, 10 százalék málnalevél és 20 százalék szárított almahéj
A Magyar Szakács című lap egy 1930-as számában arról írt, hogy Indiában a teát nem csak italok alapanyagaként, hanem ételekhez is használják. Egyik módja ennek, hogy a tealeveleket sóval, fokhagymával és olajjal keverve főzelékként készítették el. Egy másik leírás szerint a tealeveleket felgőzölve megpuhították, majd bambusz üreges szárába tömték és ott érlelték egy hétig. Ezután kiszedve onnan elrágcsálták.
Házilag is kóstolhatunk egyszerű teaételeket. A leforrázott szálas zöld teát miután megpuhult, egyszerűen hozzákeverhetjük főtt rizshez. Tealeves és teafőzelék is egyszerűen készülhet, a kiindulási alap mindkettőnél a szálas leforrázott, ezzel már felpuhult zöld tea levelek. Leves esetén ezt beleturmixoljuk valamilyen már kész krémlevesbe (brokkoli-, vagy zellerkrém levesbe), főzelék esetén pedig például a spenótfőzelékbe keverhetjük.
Jelenleg is számos kísérlet folyik olyan fajták nemesítésére, melyek a mi éghajlatunkon is kertben tarthatók.