Back to top

Galambszépség Pakisztánból

A lahora fajta származását illetően a szakirodalom egységes, valamennyi leírásban azt olvashatjuk, hogy a pakisztáni Lahore (vagy Láhaur) városából származik, s egyes közlések szerint jelenleg is vannak hasonló rajzú galambfajták azon a területen. (Lahore Pakisztán második legnagyobb városa Karacsi után, a Pakisztán és India közti közúti határátkelőhely, Wagah közelében.)

Világszerte rengeteg galambfajtát tenyésztettek ki, Európában mintegy 500 fajtának van elfogadott standardja. Ezeket a fajtákat kilenc csoportra osztjuk, a lahora galambokat az alakgalambok közé sorolták be.

Ebben a fajtacsoportban 22 fajta van megnevezve, olyan kedves hazai – vagy a közvetlen környezetünkben tenyésztett – fajtákkal, mint a magyar óriás, a magyar díszposta, az alföldi buga galamb, a szováti kék vagy éppen a pöstyéni óriás.

A német és amerikai típus

A galambtenyésztők mindegyikének természetesen van kedvenc fajtája, abban azonban többé-kevésbé egyetértenek, hogy az egyik legszebb, legmutatósabb galambfajta a lahora. Elsősorban a galamb lábtolla és testének tollrajzolata rendkívüli: úgy fest, mintha betakarták volna egy finom tollkabáttal, amely alól kilátszik a galamb testének alsó, takaratlan hányada. Ilyen rajzolat egyetlen más galambfajtánál sem található.

A lahorákat Európába vélhetően az angolok hozták be, különleges rajza jórészt brit tenyésztők munkája.

Később a fajta Angliából került Németországba és Franciaországba. Németországban 1880-ban mutatták be, egyesülete az 1900-as évek elején alakult meg, majd német közvetítéssel az Osztrák-Magyar Monarchia területét hódította meg. Tenyésztői Közép-Európában már 1911-ben fajtacsoportot hoztak létre. Németországban az 1960-as években lett igazán közkedvelt galamb.

Jelenleg a legjobb minőségű lahorák Németországban találhatók (itt ez idő szerint mintegy 180 lahoratenyésztő dolgozik).

A francia állomány javulásában nagy szerepet kaptak a németországi galambok. A fajtának két változatát, a német és az amerikai típust különböztetjük meg. Reichenbach im Vogt­land településen, Németországban (Szászország tartományban) 2020 januárjában 271 lahora galambot állítottak ki.

Kifejezett ivari kétalakúság

A lahora nyugodt és méltóságteljes, meglehetősen nagy, de nem túlságosan hosszú testű galamb, csaknem vízszintes testtartással. A fej nagy, széles, domború homlokkal, íves fejtetővel. A fej arányának felmérésekor egyértelmű különbségnek kell lennie a hím és a tojógalamb között. A tojóknak a fejük formája alapján is felismerhetőknek kell lenniük, és soha nem szabad a fejüknek hímjellegűeknek lenniük. A szemek nagyok, sötét, kerek szemgolyókkal, amit egy vékony piros szemgyűrű keretez. Lényeges a szemgyűrű élénk színe. Kivétel az ezüst szín, ahol a szemgyűrű hússzínű is lehet. Csőre átlagos nagyságú, közepesen erős, hússzínű. A csőr színének értékelésekor nem szabad elfelejteni, hogy a színes homlok ellenére a lahora galambok világos csőrűek. Egy kis sötét lefutás az orrdudoroknál fiatal galambok esetén nem kifogásolható. A mell széles, kerek és telt. A jó alakú mell a galamb egyik fontos jellemzője.

Minél jobban előredomborodó a mell, annál értékesebb az állat.

A szárnyak a lehető legszélesebbek, zártak, az evezőtollak a farktollakon hordottak. A farok közepesen hosszú, széles, jól zárt, enyhén lejtős, egyenes vonalú a háttal. A lábak közepesen magasak. A lábtollak a fajdéhoz hasonlóak, a tollak takarják a lábakat és lábujjakat. A tollak hossza nem haladhatja meg a 4 centimétert, a lábak hátsó részén úgynevezett keselyűtollak nem lehetnek. Tollazata sima, nem túl szoros, és nem túl kemény.

Elismert színváltozatok: fekete, vörös, ezüst, sárga, kékszalagos, szalag nélküli, kék kovácsolt, kékfakó kovácsolt, pacsirtázott, vörösfakó, sárgafakó.

A pacsirtázottakon sötétszürke alapon több vagy kevesebb egyenletesen megoszló sárga jelzettség található. Elvárt valamennyi szín teltsége. A lahora galambokat hazánkban kis számban tenyésztik, pedig nem kényes, nyugodt, jól költő és nevelő fajta.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/3 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Tenyésszünk fácánt! Kiváló jövedelemkiegészítés

Manapság egyre népszerűbb a nem háztáji állatok tartása és a belőlük készült élelmiszerek fogyasztása. Ennek kapcsán találkoztam a fácánnal, sokszínű vadászható madarunkkal. Felvetődött a kérdés, vajon milyen termelésre képes, és milyen piaci lehetőségeket rejt, emellett alkalmas-e háztáji tartásra.

Emelkedő marhahúskereslet

A világ marhahústermelése az utóbbi időszakban évi 64–66 millió tonna között alakult. A baromfiágazatokat sújtó madárinfluenza és a sertésállományokat tizedelő afrikai sertéspestis betegségek következtében emelkedett a marhahús iránti kereslet.

A szent íbisz rokona még fel-feltűnik

Közismert, hogy az íbiszek az ókori Egyiptom hitvilágában jelentős szerepet játszottak, de az már kevésbé ismert, hogy egyes fajaik napjainkban is nagymértékben terjeszkednek. Ilyen például a szent íbisz, melynek fogságból megszökött példányai Franciaországban ma már erős populációt alkotnak, míg közeli rokona, a batla nálunk már csak igazi ritkaságnak számít.

Az antwerpeni díszposta - Alakgalamb Flandriából

Antwerpen Belgium egyik legfontosabb városa, egyben az azonos nevű tartomány székhelye. A város Flandriában, Belgium három régiójának egyikében található. Itt tenyésztették ki az antwerpeni postagalambot, amely fajta az antwerpeni díszpostafajta alapjának tekinthető.

Jaj a zengőlegyeknek!

A szürke légykapó egész Európában fészkelő madár, hazánkban is széltében elterjedt, bár állománya az utóbbi évtizedekben megfogyott, jelenleg a becslések szerint Magyarországon nagyságrendileg 50 ezer pár költ. Korábban például rendszeresen láttam a badacsonyi vasút­állomásnál, Budapesten a Múzeumkertben, ahol frissen kirepült fiatalokat is megfigyeltem.

Rétisas fiókák keltek ki a pilismaróti hegyekben

Idén is folytatódik a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság közös madárvédelmi akcióprogramja. Ennek részeként május elején rétisas fiókákat gyűrűztek és madárodúkat telepítettek az erdőgazdaság és a természetvédelem szakemberei a Visegrádi-hegységben.

Húsmarhatartás a számok tükrében - Miként lehet eredményes a gazdaságunk?

Az utóbbi évtizedben láthatólag emelkedett a húsmarhatartók és a húsmarha-állományok létszáma. Ez igen örvendetes tény, hisz’ hazánkban nagyon sok olyan terület van, amit csupán extenzív állattartással tudunk eredményesen hasznosítani. Ezt a létszámemelkedést azonban nem mindig a szakmai elhivatottság, hanem a kényszer szüli.

Egyszerűsödött a támogatásokhoz szükséges állatlétszám igazolása a baromfitartók számára

A Nébih tájékoztatja a baromfitartókat, hogy a Magyar Államkincstár döntése alapján az állatbetegségek megelőzésével, leküzdésével kapcsolatos támogatások alapjául szolgáló állatlétszám megállapításához és igazolásához a madárinfluenza leölési határozatok adatai is felhasználhatóak a kifizetés kérelmezésekor.

Fatojásokkal az ugartyúkok védelméért

Vannak olyan madárcsaládok, mint például az ugartyúkoké, melyek, bár a Földön hatalmas elterjedéssel bírnak, elsősorban rejtett, emberkerülő életmódjuk miatt mégis ismereteink hiányosak róluk. Egyszerű színezetük, nem különös viselkedésük miatt a hivatásos és amatőr madarászok érdeklődésének középpontjába sem igen kerülnek. Az utóbbi években azonban egyre többet megtudunk e madarak életéről.

Először találtak mikroműanyagot ragadozó madarak szervezetében

Először találtak műanyag mikroszemcséket vízi és szárazföldi ragadozó madarak - többek közt sólymok, baglyok és rétisasok - szervezetében amerikai tudósok.