Persze ehhez némi szerencse is szükséges, no meg hely- és fajismeret, hol, mikor érdemes várni az állatok megjelenését. Ha nem járunk sikerrel, akkor se adjuk fel! Érdemes ilyenkor, amennyiben a körülmények, lehetőségek engedik, állatkerteket felkeresni, ahol távoli, egzotikus vidékek olyan fajait is láthatjuk, melyek atyafisága a magyar vadonban előfordul. Emellett a hazai fajok mentett példányaival is több helyen találkozhatunk, így például kanalasgém is elő-előfordul a hazai gyűjteményekben.
Jellemző rájuk, hogy táplálékszerzésük során kevésbé a látásukra, inkább tapintásukra hagyatkoznak: míg az íbiszek hosszú csőrükkel szurkálnak a sekélyebb vízben való szedegetés során, addig a kanalasgémek kaszálásra emlékeztető mozdulatokat végeznek kiszélesedő csőrükkel a sekély vízben, így fogják ki a vízből zsákmányukat.
Kanalasgémet a budapestiek legnagyobb eséllyel a Velencei-tónál, a Dinnyési-fertő környékén láthatnak, kitartóan kémlelve az eget vagy a vízpartokat. Hazánkban ma egzotikus íbiszeket nemcsak állatkertekben, hanem madárgyűjteményekben is tartanak, leggyakrabban skarlátíbiszt, mely Dél-Amerika folyópartjainak, lagúnáinak, mangrovemocsarainak jellegzetes, látványos madara. Mivel nagy kolóniákban költ, zárt térben is jól tartható, sőt tenyészthető több pár is akár már egy 5x3x3 méteres röpdében. A párok kétéves koruktól évente egyszer két tojásból álló fészekaljjal hálálják meg a gondoskodást. Mindkét nem kotlik, a fiatalok hathetesen hagyják el a fészket.
