Az ősz és a tél legfontosabb feladata minden galoppistállónál a csikók belovaglása és felkészítése. Tavasszal az idősebb lovak mellett tovább folyik a munka kétévesekkel, majd az év második felében egyre nagyobb szerephez jut a korosztály már a versenypályákon is.
A felkészítésüket nevezhetjük talán külön tudománynak is, amely bizonyos esetekben könnyen megy, míg máskor megoldhatatlannak tűnő feladatok elé állítja a trénert, a lovast és a tulajdonost egyaránt. Az első pályára lépés pedig a szezon legizgalmasabb eseményei közé tartozik, hiszen hosszú hónapok munkája és erőfeszítése mutatkozik meg ekkor.
A versenylóvá válás első lépései
Ennek megfelelően az angol telivérek többsége ún. yearling vagy Jährling, magyarul másfél éves korában kerül tréningbe. Ez annyit jelent, hogy ilyenkor még általában nincsenek belovagolva. A jó helyen felnevelt telivérekkel azonban kiskoruk óta foglalkoznak, megszokták az embert, lehet őket kötőfékben, száron vezetni, letisztítani, körmölni, a patájukat kitakarítani, a sörényüket ápolni, ritkítani, nyerget, nyeregalátétet felrakni rájuk és találkoztak már a zablával. Általában az árveréseken vásárolt telivérek tudják is ezt, hiszen őket egy legalább egyhónapos „tanfolyamon” készítik fel a nagy fellépésre.
Az emberekhez hasonlóan azonban nem minden ló kap tökéletes felnevelést, így az is előfordul (talán egyre ritkábban), hogy egy versenyistállóba kerülő másfél éves még jóformán nem látott embert, fél mindentől, hozzáérni is alig lehet, valamint a szálas takarmányon kívül nem ismer semmit.
Sportolói életmód
Az angol telivérek a „pályára” kerülve szabályozott és a versenyzést szolgáló, szigorú napirend szerint élnek, hasonlóan a hivatásos sportoló emberekhez. Azt mindenki tudja, hogy jó versenyteljesítményt csak olyan lótól várhat, aki jól érzi magát a bőrében, azaz egészséges, fizikailag fitt és mentálisan is a lehető legkiegyensúlyozottabb. A tréningben a versenyekre készülnek fel, ahol az az elvárás egy versenylótól, hogy rendesen körbesétáljon a járatóban a nézők előtt, szépen kivágtázzon a startgépig, ott gond nélkül beálljon a startgépbe, jól kiugorjon a start pillanatában, ezután egyenesen, egyensúlyban haladjon, figyeljen a lovasára, aki csupán a testsúlyával, a zablán és száron keresztül kézzel, bizonyos esetekben hanggal és az ostor segítségével tud kommunikálni vele.
Ezenkívül az is lényeges, hogy minden izgalom ellenére a versenyben tudják kiadni a legtöbb energiát és ne a futam előtt vagy után, valamint, hogy arra a néhány percre a lehető legkoncentráltabbak legyenek. A telivérek tréningezése során fent kell tartani a motivációjukat is.
Tehát, amikor a másfél éves telivér megérkezik az istállóba, általában minden elég gyorsan történik vele.
Az általános „sietség” oka az, hogy egy telivér versenykarrierje viszonylag rövid. Előfordul, hogy csak egy év, átlagosan is csupán két-három év, de előfordul akár hét-nyolcéves versenypályafutás is.
A belovaglás
Az új csikók néhány napot természetesen mindig kapnak arra, hogy megszokják az új környezetet – ami időnként azt jelenti, hogy a legelő és csikóistálló helyett egyszemélyes boxban állnak –, a személyzetet, az étrendet és a szokásokat. Ezután általában a tréner irányításával a boxban vagy a karámban szoktatják őket a felszerelések, a kantár, a nyereg, a heveder, a takaró viselésére.
Régen csikóbetörésnek hívták ezt a folyamatot, amikor a lovas akár már az új helyre érkezésének napján felült a rémült telivér hátára. Ez ma már nem szokás. Ma többnyire akkor ülnek fel a csikókra, ha már elfogadták a felszereléseket és kialakult a bizalom a lovasok, lovászok felé. Ekkor a lovasok felhasalnak, majd óvatosan felülnek a csikó hátára. A lovasok ebben komoly rutinra tesznek szert, hiszen minden évben el kell végezniük ezt a feladatot és az évek során a lehető legkülönbözőbb lovakkal, illetve helyzetekkel találkoznak. Ez azonban egy kissé másfajta munka, mint a klasszikus értelemben vett tréningezés.
Magyarországra és a csikók belovaglására visszatérve elmondható, hogy ha a lovas felült a lóra, a megbízható és jó fizikumú segítője vezeti őt mindaddig, amíg úgy nem érzi, hogy a lova elengedett és figyel rá. Ezután a karámban lovagolják a lovat egyedül vagy csoportosan, amikor az irányíthatóság és elengedettség elérése a fő cél lépésben és ügetésben. Ha a karám nagyobb, sokszor egy idősebb ló vezeti a csikócsapatot. Amikor már irányíthatóak a csikók, akkor a vezetőló segítségével elindulnak a pályára kezdetben csak ügetni, majd lassan vágtázni is.
A téli alapozás és a versenytréning
Az alapozáshoz szükséges idő a csikóknál az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint legalább hat hónapra tehető. Minden csikó azonban más és más, hiszen különbözik a genetikájuk, a fiatalkori étrendjük, az éghajlat, ahol felnőttek, és az anyjuktól, csikótársaiktól megtanult viselkedés is. Vagyis őket lehet a legkevésbé egy előzetes sablon szerint felkészíteni.
Európában például Angliában vagy Írországban a trénerek igyekeznek minél hamarabb, azaz kétévesen is versenyben indítani a lovakat, miközben Franciaországban a telivérek kétharmada csak háromévesen kezd el versenyezni.
Azaz addigra teljesen fel kell készülnie egy lónak arra, hogy az évjárata legjobbjaival profi módon összemérje a tudását. Ehhez a trénerének ismernie kell a képességeit, meg kell találnia a hozzá leginkább illő lovast, taktikát, amihez időre és tapasztalatokra van szükség. Ráadásul ezekre a versenyekre tavasszal már előzetesen nevezni kell a lovat.
Hogyan készítsük fel tehát a kétéves lovunkat a versenyzésre? Erről sokan sokféleképpen vélekednek. Vannak olyan idomárok, akik arról ismertek, hogy szeretik futtatni a kétéveseiket, míg mások viszont nem szívesen indítják őket. Minden idomárnak megvannak a saját elképzelései. Általánosságban elmondhatjuk, hogy jó, ha egy fiatal lovat tréningeznek és versenyeztetnek, amennyiben a ló kész erre, vagyis a genetikája alkalmassá teszi erre, és a tréner kellően körültekintő. Mindehhez fontos figyelemmel kísérni a kétéveseknek nemcsak a fizikai, hanem a mentális fejlődését is. Ilyen korban a „fejük” olyan, mint egy szivacs, ezért nagyon fontos, hogy mit tanítunk nekik és milyen élményeket szereznek tréningben, illetve az első versenyeikben.
Egy profi szemével
A belovaglás után hogy néz ki nálad a kétévesek munkája, illetve felkészítése a versenyekre?
Miután már belovagoltuk őket és megkapták az alapozó munkát, elkezdjük a versenyre készülést. Ez nálam annyit jelent, hogy általában már két kentrét (vágtát) megyünk velük. Az első lassabb, és a bemelegítés a célja, a másik már valamivel gyorsabb, intenzívebb munka.
Fiatal koruktól kezdve a rendszeres munka híve vagyok, nálam a lovak a hét hat napján dolgoznak, természetesen nem mindennap ugyanolyan munkát. Karámba is mindig járnak munka előtt.
Mire kell ennél a korosztálynál a legjobban odafigyelni?
Teljesen leállítani ilyenkor sem szeretem őket. Egy másik kihívás, ha egy kétéves túlságosan szeret menni, mert ilyenkor inkább arra kell odafigyelni, nehogy túlterhelje magát és ezért lesérüljön. Ilyenkor próbáljuk őt arra tanítani, hogy spóroljon az energiáival. Overdose is ilyen volt, őt soha nem engedtük el tréningben, jóformán mindig fogott munkát ment.
Ez utóbbi csoportba tartozott például Tour To Paris. Egy-egy jó munka után, amikor ráéreznek a gyorsmunka ízére, kicserélt lovakká válhatnak.
Mi jelenti a legnagyobb nehézséget náluk?
Egyértelműen az, hogy még fejlődő szervezetekről van szó. Rá kell érezni, hogy melyik ló korai, illetve melyik későbbi, és eszerint is kell dolgozni őket. Mindig a ló „mutatja meg”, hogy milyen munkára áll készen és mikor indulhat versenyben.
Milyen sérülésekkel találkozni ennél a korosztálynál a leggyakrabban?
Ilyenkor különböző módon kezeljük ezt, előfordul, hogy teljesen le is kell állítanunk a lovat. Sok jó lovam esetében viszont elő sem fordult ilyen, így például a Kancadíjban győztes Alcobaca, a Derbyt nyert Mayday, vagy Tour To Paris soha nem küzdött ezzel a problémával. Velük szemben olyan jó ló is állt az idomításomban, akinél krónikussá vált a sinesség és emiatt nem tudott kiteljesedni a karrierje.
Mikor indítasz el egy lovat versenyben, vagyis honnan tudod, hogy mikor áll készen?
Ezt mindig a ló mutatja meg a tréningmunkái során, habár én szeretem őket viszonylag kíméletesen készíteni. A lovaimat ezért legtöbbször a versenyek hozzák előre. Nagy bajuk egyébként a versenyzéssel nem történik, mert nálunk tilos ostort használni a kétéveseknél, így csak nagyjából annyit mennek, amennyit szeretnének.
Véleményed szerint kétévesen muszáj versenyeznie egy lónak?
Szeretem, ha futnak kétévesen a lovaim, de nem minden áron.
Általában a hasznukra válik, és nagyon sokat tanulnak a versenyekből. Ha egy kétéves nem futhat, azt persze nem mindig fogadják el könnyen a tulajdonosok. Sőt azt sem, hogyha nem szerepel jól a lovuk ebben a korban. Erre a legjobb példa Mayday, aki kétévesen ugyan futott versenyben, de nem volt eredményes. A tulajdonosa ezután el akarta adni, hogy ne hozzon szégyent az istállójára. Nagy nehezen sikerült csak rábeszélnem, hogy tartsa meg, mert ez a ló nem rossz, csak nem korai, és később meg fogja hálálni neki a törődést.
Ez történt Mayday-jel is, aki hároméves korára teljesen kicserélődött és megnyerte a Magyar Derbyt, valamint a Szent István Díjat is.
A kétévesek mentális fejlődése is nagyon fontos, illetve az is, hogy ne unják meg a munkát. Erről mit gondolsz?
A karám is sokat számít, illetve a terepviszonyoknak köszönhetően sokszor zöld környezetbe tudunk velük menni, dombot is mászatunk velük. De a versenyre való felkészülést segíti, hogy aszfalton is járunk, autókkal, traktorral találkozunk, én pedig rendszeresen mellettük motorozok, így megszokják a különböző tárgyakat, zajokat. Mindennap átsétálunk egy startboxhoz hasonlító kapun, ami szintén sokat segít.
Milyennek találod a magyar versenyrendszert a kétévesek esetében?
Jónak tartom. Annak pedig különösen örülök, hogy az elmúlt években egyre több hosszabb távú versenyt írtak ki, mert ezekre nagy szükség van.
De el tudom képzelni, hogy vannak erre a versenyre is alkalmas lovak azért.
A magyar versenyrendszer
Magyarországon és a világ más országaiban is hosszú évtizedek alatt szerzett tapasztalatok alapján alakult ki a kétévesek versenyrendszere (amin azért időnként kisebb változásokat figyelhetünk meg). A cél először a rutinszerzés és a tanulás, majd pedig az, hogy kiderüljön a lovak képessége, illetve az is, hogy kik az évjárat legjobbjai.
Nem véletlen a táv és pályaválasztás sem, hiszen ez tűnik a legkevésbé nehéznek egy fiatal ló számára. Ezután az év során nagyjából minden héten kiírtak nyeretlen kétéveseknek szóló versenyt, miközben a távot növelik, egészen 1600 méterig. Később felváltva rendeznek rövidebb és hosszabb távú futamokat.
Az első nagyobb kétévesverseny a Magyar Derby napján, azaz általában július első vasárnapján a Patay Sándor Emlékverseny 1100 méterre. Itt az alapvetően korai és gyors kétévesek futnak.
A kétéveseknek a szezon során mindössze három kiemelt versenyt (összesen 21-et futnak a Kincsem Parkban) rendeznek, amelyek közül az elsőt szeptember végén írják ki Gróf Károlyi Gyula Emlékverseny néven 1300 méterre. Ezt a versenyt régebben Kétéves Kancák Nagydíjának nevezték, és ma is pontosan az a célja, hogy a korai kétéves kancák tudását összemérje.
Ezután két héttel, vagyis október elején futják a kétévesek legmagasabb díjazású versenyét, az 1400 méteres Szent László Díjat, amelyben kancák és mének is indulhatnak. A cél, hogy kiderüljön, ki a legjobb kétéves, aki felé a koraiság is követelmény.
Ezeken kívül nagy érdeklődés kíséri még az 1400 méteres Magyar Kétévesek Nagydíját is, amelyen kizárólag magyar tenyésztésű telivérek indulhatnak. Az év utolsó versenynapján pedig külön érdekesség a Zboray László Emlékverseny – Ürményi Díj, mivel ez az egyetlen 1800 méteres futam a legfiatalabb korosztály számára. Az itt jól szereplő lovak szintén Derby-aspiránsokká léphetnek elő.