Amikor megérkeztünk, azonnal megértettük, miért választotta ezt az időpontot, az udvar látványát a virágba borult gyönyörű százéves körtefák uralták. A birtok központja a hagyománytiszteletből megvásárolt parasztporta, a köré telepített, ma már öreg körtefákkal. Ide épült a panzió, a pincészet, a raktárak és a család lakása is.
Tavaly három újabb, mérföldkőnek számító elismerést kapott: az Országos Borverseny legeredményesebb borászata, Az Év Bortermelője, valamint a Legjobb Európai Borászat címet is átvehette.
A nagypapa megalapozta
Azt mondja, ősei tíz generációra visszamenőleg foglalkoztak szőlőtermesztéssel, borkészítéssel és borkereskedelemmel az ország déli részén található Császárföldön. Így nem csoda, hogy már a gyerekkorát is a szőlőben töltötte.
Az elhatározásban segített nagyapja döntése is. „A nővérem az iskola elvégzése után egy kis Polski Fiatot kapott, nekem először pénzt akart adni a nagyapám, de félt, hogy azonnal elköltöm, ezért vett nekem tíz sor szőlőt. Rendes sváb volt” – emlékszik vissza a kezdetekre.
A szegedi egyetemen biológiát, ökológiát tanult. A rendszerváltáskor volt egyetemista, azokban az években felgyorsultak az események, új utak, lehetőségek nyíltak az emberek előtt, a fiatalok mindent ki akartak használni, és így volt ezzel ő is. Akkor történt, hogy édesapja fiatalon meghalt, és Csabának önfenntartóvá kellett válnia, ezért már az egyetemi évek alatt dolgozott, az üzletelésbe is belekóstolt, és akkor kapta meg az első darab szőlőt. „Ez volt a szakmai löket, akkor vált egyértelművé, hogy nem ökológus leszek. Csupán 0,2 hektár volt, de már a saját birtokom.
És a bor ára az enyém lett! Azonnal megéreztem az ízét.” Ez az élmény vitte egy nagybirtok fölépítése felé, sorra vásárolta meg a környék szőlőterületeit. Annak ellenére vágott bele, hogy a 90-es évek gazdaságilag nagyon nehéz időszak volt, akkor bomlott fel a KGST-piac, mindenki új utakat keresett. A megtermelt bornak pedig helyet kellett találni.
Amikor megakadt az üzletmenet, feláldozta az akkoriban az egyik legmenőbbnek számító Opel Caravanját, és átült egy régi Zsiguliba, hogy a különbözetet szőlőültetvényekbe fektesse. Az elején azt nézte, hogy tud minél olcsóbban területhez jutni, sok elhanyagolt szőlőt megvett. Értett hozzá, tudta, hogy a tőkék mire képesek.
Saját birtok Borotán
„Büszke vagyok arra, hogy végigjártam a szamárlétrát, nagyapámnál kezdtem, majd egy Zsigulival és négy napszámos asszonnyal dolgoztam, utána traktort vettem, hamarosan kinőttem a családi pincét és felépítettem Borotán a borászatot.” Egy mondatban összesűrítve ez harminc év eredménye, az építkezés azonban nem volt ennyire egyszerű. Az első hét év a mennyiségi gyarapodásról szólt, akkor nőtt a bortermelés 27 hektoliterről 20 ezerre. Ezzel együtt a cég is bővült, kezdetben ő volt a traktoros, a borász, a szállító egy személyben, ahogy sokasodtak a feladatok, úgy nőtt a munkatársak száma. 2000-ben kezdték meg a palackozást. Azóta a mennyiség nem nő, az elmúlt két évtized a minőségi fejlesztésről szólt. Közben a piac is átalakult.
Ezek és a sokévnyi tapasztalat eredménye például a boldog szőlő elmélete, vagy a pinceépítéssel kapcsolatos elképzelései. Már eszerint alakította ki a borotai birtokot. „Teljesen fölösleges a föld alá építeni a pincéket, amelyek vizesek és sokszor dohosak, annak az elhárítása sok munkát és pénzt igényel. A képlet nem bonyolult, tiszta borhoz tiszta környezet kell. Régen azért tették a föld alá a pincéket, hogy megteremtsék a hűvös hőmérsékletet. Ma már van klímaberendezés, amivel mindez megoldható. Csak földfelszínre szabad pincét építeni.”
Sokszínű választék
Nem okoz gondot a borok sokfélesége, így van például jégbor, nagy Rajnai rizling, vörösben a könnyű Kadarkától a nagy villányi borokig. Mindig keresi az új utakat. Az üzleti filozófiája szerint, ha megérzi, hogy a piacnak mi tetszik, és ahhoz a minőségben is léphet egyet fölfelé, akkor azt meglépi. Ennek eredménye például, hogy hamarosan piacra kerül a pincészet első biobora. Ugyanúgy a Frisch borcsalád is, annak egyik tagja Magyarország legdrágább rozéja, ami a legjobb dűlőkből származó, a felére korlátozott termésű szőlőből készül.
Arra a kérdésre, hogy miért vásárolt ehhez egy villányi pincészetet is, egyszerű, racionális a válasz. Ismerős család ajánlotta a lehetőséget, és éppen jókor. Az előzményhez tartozik, hogy 1987-től 2001-ig nem volt fagykár az Alföldön, majd jött néhány év, amikor elfagytak a szőlők. Csaba megijedt, hogy itt vége lehet a gazdaságos szőlőtermesztésnek. Mivel mindig is szeretett biztosra menni, több lábon állni, belevágott a villányi borok készítésébe. Adódtak nehézségek, de ma már örül annak a lépésnek, mert a két birtok kiegészíti egymást. A tervek szerint Villányban csak nagyborok készülnek majd.
Halászlé az asztalon
De ne csak a borcsaládokról essen szó! Húsvétkor szinte az egész család az asztal körül ült, hagyományosan saját készítésű bajai halászlé és túrós csusza volt a menü. Két nagy lánya és három kisfia az ifjabb nemzedék, ám mivel a családfő még csak ötvenéves, nem téma a generációváltás a borászatban. Már körvonalazódik azonban, hogy ki követheti a családi hagyományokat. Pálma lánya, aki éppen az előző nap érkezett haza Dél-Afrikában töltött szakmai gyakorlatáról.