Az öntözés a talaj nedvességtartalmának mesterséges úton történő szabályozását, pótlását jelenti. Az öntözést általában száraz területeken, a növényekfejlődésének előmozdítására, valamint a csapadékszegény időszakokban alkalmazzák.
A régészeti kutatások tanúsága szerint már az időszámításunk előtti 6. évezredben létezett öntözés Mezopotámia, Egyiptom és Irán egyes olyan területein, ahol az árpa termesztéséhez a természetes csapadék mennyisége nem volt elegendő.
A házi kertben gyakori hiba a sokszor, kis vízadaggal történő öntözés. Ehelyett kedvezőbb, ha ritkábban, de nagyobb adaggal öntözünk. Egy milliméternyi csapadék a talajt körülbelül egy centiméter mélyen nedvesíti be. Ebből könnyű kiszámolni, hogy még a sekélyen gyökerező kultúráknál is legalább 10 mm kell ahhoz, hogy 10 centiméter mélységig legyen nedves a talaj, ami már ér valamit.
A kora esti talajra történő öntözés (például csepegtető csövekkel) a legideálisabb, hiszen akkor legkisebb a párolgási veszteség, így több vizet tud hasznosítani a növény. Esőztető öntözésnél azonban, ha a levelek egész éjjel nedvesek az növényvédelmi problémákat vet fel. Tűző napsütésben a levelekre kerülő víz még perzselhet is, tehát ezt kerülni kell.
A gyümölcsfák gyökereinek szívóereje a talajban akár az 1,2-1,8 MPa-t is elérheti, ilyen erővel képesek a talajból a hajszálgyökerek révén a vizet és a benne oldott tápanyagokat is felszívni e növények. Vízhiány esetén tehát a növény tápanyag ellátása is akadályozott. A víz felvételéhez a fák esetén az az optimális, ha a talaj hőmérséklete 2-5 ⁰C-kal alacsonyabb, mint a levegőé, ezért a fák öntözése 8 ⁰C feletti hőmérsékleten ajánlott.
Ez a termésátlagokra, a termés minőségére és a növény kondíciójára is kedvezőtlenül hat. E fajnál fontos, hogy a talaj vízkészlete a virágzás időszakában ne süllyedjen 50 % alá, a termésnövekedés időszakában 60-70 % az ideális, az érés folyamán legalább 50-60 %-osnak kell lennie ennek. A nem optimális csapadékeloszlás miatt a terméskötődés is akadályozott, de később a kis gyümölcsöket is ledobhatja a fa vízhiány miatt. Almánál az ideális öntözővíz mennyisége 2000-3000 köbméter hektáronként és alkalmanként.
Az őszibarackra káros a magas talajvízszint, termesztésekor azonban 5 000-6 500 köbméter a hektáronkénti vízigénye, alkalmanként 200-250 mm-es adagokkal kijuttatva. Erre leginkább virágzás előtt, terméskötődéskor, valamint a maghéj keményedésének az idején van szükség. A kajszi esetén a július-szeptember közötti időszakban bekövetkező vízhiány elsősorban a következő évi virágrügyek számában jelentkezik negatívan
A cseresznye és a meggy öntözési adagja 1 200-1 500 m3/ha.
A legtöbb vízre e fajoknak a termés növekedésének az időszakában van szükségük. A cseresznye és a meggy a betakarítás előtti 20-25 napban veszi fel a legtöbb vizet, a gyümölcsök tömegének 70-80%-át. Tehát ami ekkor kimegy öntözés víz árában, az hamarosan gyümölcs árában lesz eladható…