Előző lapszámunkban megkezdett beszélgetésünket folytatjuk Kerekes Violával, a HNPI projectkoordinátorával.
• Milyen fajtákat használtak fel az őstulok rekonstruálásának érdekében?
– Az első őstulok visszakeresztezési kísérletek óta igen sok fajtát felhasználtak a Heck-marha tenyésztői, de ezek dokumentálása nem volt mindig pontos, ezért bizonyos esetekben csak feltételezhető, hogy valóban alkalmaztak egy-egy konkrét fajtát. Feltehetőleg mintegy 15 fajta vett részt a kísérletekben. Az utóbbi évtizedek munkáját azonban már jobban nyomon tudjuk követni, így egyértelmű, hogy a magyar szürke, az eredeti borzderes, a korzikai valamint a skót felföldi marha komoly szerephez jutott.
Ezért a tenyésztőszervezet hozzájárult ahhoz, hogy újabb kutatások, átkeresztezési programok induljanak. A Heck-marha helyzetét, illetve a tenyésztők munkáját bonyolította, hogy ezzel a munkával párhuzamosan megindult egy olyan őstulok-rekonstrukciós program is Hollandiában, mely lényegében teljesen új alapokról indul, s a Heck-marha kihagyásával kísérlik meg a cél elérését.
Az új alapokon induló holland kísérletek lényegében a német „X” vonalban használt spanyol fajtákat hívják segítségül, de a módszer ugyanaz: az őstulok jellegű fajták egymás közötti kívánatos tulajdonságainak rögzítése a cél hagyományos módszerek alkalmazásával. Meg kell azonban azt is említeni, hogy az utóbbi években az eredeti őstulokgenom teljes mértékben ismertté vált, s ez új lendületet ad a kísérleteknek.
• Aki Heck-marha tenyésztésébe szeretne fogni, milyen törzskönyvezésű állatokat tud ma beszerezni, milyen vonalak léteznek?
Jelenleg három törzskönyvi kategóriába sorolják a rekonstruált őstulkokat.
• Az „A” vonal ismert származású egyedeket jelent, melyek lényegében az egykori müncheni állomány leszármazottai. A nagy korzikai vérhányad miatt ezek kistermetű, rövid lábú állatok.
• A „B” vonalhoz olyan ismeretlen származású Heck-marhák tartoznak, melyeknél jellemzően a tenyésztő fegyelmezetlensége vagy a tartási módszerek miatt nem tisztázott egyértelműen az eredet, ezért hiányosak az ősi sorok a pedigrében.
• Az „X” vonalhoz ismert származású, de a legújabb elvek szerint továbbtenyésztett egyedek tartoznak, melyek új keresztezési programokból származó állományok tagjai. Ezek tulajdonképpen chianina és sayaguesa fajtákkal keresztezett Heck-marhák.
• Melyek a tenyésztésből kizáró tulajdonságok?
– Ezek közül csak néhány fontosabbat emelnék ki: kizárandók azok az egyedek, melyek az intenzív húsmarhafajtákhoz küllemileg feltűnően hasonlítanak, de azok a bikák is, melyek ötéves korukban 135 cm marmagasságúnál kisebbek, illetve azok a tehenek, melyek erre az életkorra nem haladják meg a 130 centis marmagasságot. A bikáknál az egyöntetű világosbarna, illetve a teheneknél az egységes fekete szín szintén kizáró tényező, s egyik nemnél sem megengedett a jól érzékelhető fekete folt, a világos nyálkahártya, valamint az ápolást igénylő csülök és a kifejezetten agresszív viselkedés.
• Milyen minimális követelményeknek kell eleget tennie annak, aki a tenyésztőszervezet előírásainak meg szeretne felelni?
– Az állatoknak egész évben szabadtartásban kell lenniük, s az időjárás viszontagságai ellen lehetőleg természetes tereptárgyak közé húzódhassanak: erdőállományba, bokros területre… Mesterséges megtermékenyítés és embriótranszfer semmilyen körülmények között nem megengedett. A legelőterület nagyságának legalább 3 hektárosnak kell lennie, és a maximális állománysűrűség 1 nagyállategység/hektár. Lehetőleg az állatokat a fajnak megfelelő természetes közösségben tartsuk: minimum 1 bikát két tehénnel. Azokat az állatokat, melyeket kézből neveltek fel, nem lehet továbbtenyésztésre felhasználni. Abraktakarmány etetése tilos. Akik ezeknek a marháknak tartására vállalkoznak, szembesülniük kell azzal, hogy a hatóságilag előírt kötelező beavatkozások egy részét a balesetveszély elkerülése érdekében csak igen költséges infrastruktúra (pl. kezelőfolyosó) kiépítésével lehet megvalósítani, ami komoly beruházást jelent.
• Mikor jelentek meg hazánkban az első Heck-marhák?
A budapesti állatkert akkori főigazgatója, dr. Anghi Csaba maga is nagyon érdeklődött az őstulok-ügy iránt, s személyes kapcsolatai révén jutott egy tenyészpárhoz. Az állatok néhány évig a Városligetben maradtak, de az igazgatóváltás után vidékre kerültek – elsőször a veszprémi, majd a pécsi állatkertbe, később pedig a szaporulatból jutott Jászberénybe is. Az első magyarországi tenyészpár – Ajax és Antónia is 1963-as születésű volt. Rendszeresen szaporodtak, de mivel vérfrissítésről nem tudtak akkoriban gondoskodni a hazai szakemberek, hamarosan jelentkeztek a beltenyésztésből fakadó problémák – többek között a tehenek terméketlensége is, ezért az intézmények dolgozói rákényszerültek arra, hogy magyar szürkét is bevonjanak a tenyésztésbe. Amikor 1998-ban a Hortobágyi Kht. az akkor indult pentezugi projekt részére megvásárolta a Pécsen élő három marhát, azok igen magas hányadban szürkemarha-genetikával bírtak. És bár a magyar szürkemarhát ősi fajtaként emlegethetjük, azaz a primigenius fajtacsoportba tartozik, mégis nagyon különbözik az őstuloktól.
Ezeket a hortobágyi szakemberek felkutatták, az ígéreteseket megvásárolták, de ezek sem váltották be a hozzájuk fűzött reméyneket. Ezért 2003-ban 24 Heck-marhát importáltunk Németországból és Ausztriából, összesen 6 tenyészetből. Már a kezdetektől bebizonyosodott, hogy az állomány rendkívül jól alkalmazkodik a hortobágyi külterjes viszonyokhoz, enyhébb teleken minden kiegészítő takarmányozás nélkül is képesek áttelelni, tartásuk leegyszerűsítve egyfajta átmenetet képez az extenzív húsmarhatartás és a vadgazdálkodás között. (Folytatjuk)