Back to top

Ősi lófajtát őriznek az ország északkeleti szegletében

A ruszin népcsoportba tartozó huculok egyfajta mindenesként használták a később róluk elnevezett kistestű, ám annál ellenállóbb és szívósabb lovaikat. A hegyvidék, zord időjárási körülményeihez alkalmazkodó fajtának az „igénytelenségén” kívül számos előnyös tulajdonsága van.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) azon dolgozik, hogy ennek az ősi lófajtának a genetikai állománya fennmaradjon; jósvafői ménesükben található a legnagyobb magyarországi hucul állomány. A nemzetipark-igazgatóság ezen túlmenően fontos feladatának tartja a térség természeti örökségégének élményszerű bemutatását is.

Fotó: Kovács Olivér

Noha a hucul lófajtáról már a Római Birodalomban is említést tettek, tudatos tenyésztésükről csak az 1800-as évek végétől beszélhetünk – a fajtát ekkoriban hadászati célokra tenyésztették az Osztrák-Magyar Monarchiában.

E tevékenység a II. világháborút követően végleg megszűnt, az egyedek szétszóródtak, azonban a Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével a magyarországi példányokat sikerült összegyűjteni. Ez a mindössze 10 kanca alkotta állomány 1986-ban az ANPI-hoz került, ahol külföldről vásárolt tisztavérű egyedek bevonásával indult el a fajta tenyésztése. A nemzeti park mindezzel fontos céljának tekinti a génmegőrzést, a természetvédelmi szempontokat szem előtt tartó területkezelést, a turisztikai igények kiszolgálását, a fajtához kapcsolódó lovashagyományok ápolását, illetve a sport­irányú tenyésztést is.

A Kárpátok pónija

A huculok az Északkeleti-Kárpátok külső vonulatain, a Tisza forrásvidékén és a máramarosi Havasmezőn élnek – napjainkban mintegy 30 ezren. Elődeik a 16-19. századok közti időszakban, Galíciából és Bukovinából vándoroltak be ezekre a területekre, ahol a legtöbb néptől eltérően nem völgyekben, hanem a hegyek magaslatain telepedtek meg, és jellemzően állattenyésztésből tartották fenn magukat. A huculokat a történelem lovasnépként tartja számon: a korabeli elbeszélések szerint még a lakodalmaikba és a templomaikba is lóval jártak, amelyre nemcsak közlekedési eszközként, hanem málhás állatként is tekintettek. Éppen ezért volt kiváló társuk a mindennapokban a huculnak nevezett lovuk, amely a feltételezések szerint egyenes ági leszármazottja a mára kihalt eurázsiai vadlónak, a tarpánnak.

Fő jellemzőjük a sokoldalúság

Az ANPI szívében, Jósvafő határában található Magyarország legnagyobb hucul­mé­nese; az igazgatóság szakemberei napjainkban mintegy 200 példánnyal foglalkoznak négy telephelyen.

A Kúria Hucul Lovas­udvarban a fiatal és a betanítás előtt álló, illetve turisztikai szolgáltatásokban használt lovak találhatók; itt boxos tartásban 20-25 ló fér el egyidejűleg. Gergés-bércen a lovak egész évben szabadon barangolhatnak a közel 300 hektáros legelőterületen, ahol éjszakára, illetve rideg időben a karámba húzódhatnak. Az ANPI egyes gyepterületek, kaszálók ökológiai jelentőségét felismerve, a hagyományosnak mondható ménesi legeltetéssel, félrideg tartással igyekszik megteremteni a fenntartható, harmonikus és ökologikus tájhasználatot.

Szinpetri határában a vemhes kancák, illetve csikóik töltik mindennapjaikat, valamint itt kaptak helyet a fedeztető karámok is, míg Perkupán a méncsikókat, a herélteket, a téli időszakban a fedező­mé­ne­ket tartják az igazgatóság munkatársai.

Az ANPI hucul állománya közel 200 példányból áll
Fotó: Venczel Zsolt

A fajta génmegőrzésén túl az ANPI nagy hangsúlyt fektet a fiatal lovak betanítására is. A folyamat végén az állatok gyermekek hátaslovaként is megállják a helyüket, akik a lovakon keresztül nemcsak a lovaglás, hanem az ápolás, a gondozás fortélyait is elsajátíthatják. Éppen ezért fontos: rossz idegrendszerű, kezelhetetlen, munkavégzésre alkalmatlan huculok nem kerülhetnek a törzstenyészetbe. Azokat a lovakat, amelyek kimagaslóan teljesítenek – akár nyereg alatt, akár fogatban – a szakemberek versenyre készítik fel. Előbbi esetben az évtizedes hagyományokkal bíró „Huculösvény” versenysorozatban mérhetik össze tudásukat a lovak és lovasaik.

A verseny extrém nehézségű, természetes és épített akadályokkal tarkított pályán zajlik, rámutatva a fajta kiváló terepi képességeire, terhelhetőségére és kitartására.

Fogatban viszont a jól teljesítő huculok maraton-, akadály- és díjhajtásban bizonyíthatnak. Sokoldalúságát tekintve nem csoda, hogy nemcsak hazánkban, hanem Európa más országaiban is egyre népszerűbb a fajta, melyet a sportpónihoz képest mérsékeltebb ár, illetve hosszú – 25-32 év – élettartam is jellemez.

Messze földön híres

Az Aggteleki Nemzeti Park területe bő 20 ezer hektár. A Kárpátok közelsége miatt a térség éghajlatát erős hegyvidéki hatás jellemzi, ennek köszönhetően itt található hazánk leghidegebb tájegysége. Az 1985-ben az Aggteleki Tájvédelmi Körzetből létrehozott nemzeti park területe északon a Szlovák-karszt Tájvédelmi Körzettel határos, amellyel földtani, földrajzi, illetve kultúrtörténeti szempontból is egységet alkot, egyben nemzetközi védettséget élvez.

Az UNESCO Világörökség Bizottsága 1995-ben a Világörökség részévé nyilvánította az Aggteleki- és a Szlovák-karszt barlangjait – a Földön ismert legsűrűbb barlangos karszt­vidékét.

A térség ugyanakkor földtörténeti szempontból is figyelemre méltó értékekkel rendelkezik: itt található például a rudabányai ősemberszabású-lelőhely, mely világviszonylatban is kiemelt jelentőségűnek számít. A nemzeti park területén találhatók egyebek mellett az ország egykoron legnagyobb váraként számontartott Szádvár romjai, a magyar építészetben egyedülálló tornaszentandrási ikerszentélyes templom, illetve a barokk stílusú tornanádaskai kastély is.

Az Aggteleki Nemzeti Park területe bő 20 ezer hektáros területe igencsak bővelkedik a látnivalókban

Megannyi állat- és növényfaj otthona

A térség közel félszáz védett és fokozottan védett állatfajnak biztosít otthont. Az erdőkben jelentős a gímszarvas, az őz és a vaddisznó állománya, az utóbbi években azonban olyan nagyragadozók is visszatértek az Északi-középhegységbe, mint például a farkas és a hiúz. Az idős erdőállományok és a barlangok számos denevérfajnak szolgálnak élőhelyül, de itt költ az egyetlen Magyarországon előforduló fajdféle, a császármadár is.

A ragadozó madarak közül költő fajként van számon tartva a békászó sas, valamint a térségben előfordul a kígyászölyv, a vándorsólyom és a szirti sas is.

A vizek mentén viszonylag nagy példányszámban élnek jégmadarak, a kaszálóréteken pedig megtalálható a rejtett életmódot folytató haris, míg a háborítatlan völgyekben rendszeresen fészkel a ritka fekete gólya. Ezen kívül jelentős számban élnek itt különböző hal- lepke-, rovar-, hüllő- és kétéltűfajok, utóbbiak képviselője a nemzeti park címerállata, a foltos szalamandra.

Hasonlóan gazdag a térség növényvilága is, mely legfőképp a változatos területi adottságoknak köszönhető:

a karsztfennsíkok, a déli lejtők, a barlangok, a mély szurdokvölgyek és a töbörlyukak mind-mind másfajta életteret biztosítanak a különféle igényű fajoknak, köztük olyan védett ritkaságoknak, mint a tornai vértő, az ikrás­fo­gasír és az osztrák sárkányfű.

A Kárpátok közelsége miatt a flóra sokkal több magasabb hegyvidékekre jellemző növényfajt rejt, mint ahogyan azt a terület főként dombvidéki jellege indokolná. Ugyanakkor a száraz, meleg, sziklameredélyes, déli kitettségű oldalak mediterrán hatást keltenek, s váltakozva a lankásabb részek kontinentális erdősztyepp-növényzetével, erős pannon jellemzőkről árulkodnak. A terület képéhez hozzátartoznak a forrásokat és bővízű patakokat szegélyező virágzó rétek is.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság az értékmegőrző és -fenntartó tevékenysége mellett nagy hangsúlyt fektet az ismeretterjesztésre és az ifjúság környezettudatos nevelésére is.

Ennek kiváló példája a 2005-ben átadott jósvafői Kúria Oktatóközpont, ahol az ANPI szakemberei a térség természeti és kulturális értékeit bemutatva oktató-nevelő, illetve szemléletformáló programokat tartanak.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Pilisi lakomák

A Pilis lenyűgöző, fenséges, fejedelmi hely. Szinte hallani Mátyás király vezéreinek döngő lépteit, s ahogyan kupáikat a nehéz asztalra csapják. Régen királyi vadászterület volt, ám méltóságát máig megőrizte. A Római birodalom virágzásának idején a Duna mentén futó védvonalakat összekötő utak közül több a Pilis, Visegrádi-hegységen keresztül vezetett.

Zöld Hetek

Amikor az ember és az erdő kapcsolatára gondolok, mindig Áprily Lajos verssora jut az eszembe: „Engem az erdő véd s szeret, utaimon erdők kisértek”, mert tökéletesen megfogalmazza, hogyan kellene nekünk, embereknek az erdőhöz viszonyulnunk. Akik az erdők közelében élnek vagy foglalkozásukból adódóan az erdőhöz kötődnek, azoknak egyszerűbb.

Örökzöldek díszfaiskolai termesztése

Az őshonos hazai flóra viszonylag szegény tű- és lomblevelű örökzöldekben, miközben az egész évben díszítő fajok iránt nagy a fogyasztói igény. Ahhoz azonban, hogy ezek a gyakran különleges kinézetű növények a kertek tartós díszei legyenek, a beültetendő terület adottságainak megfelelő fajtákat kell választani.

Aggasztóan gyorsan halnak ki növényfajok

Az emberi tevékenység hatására igen gyorsan tűnnek el fajok a Föld színéről… Az elmúlt 250 évben 571 vadon élő növényfaj pusztult ki bolygónkon. Ez a szám kétszerese a kipusztult állatfajokénak (emlős, madár, kétéltű). Napjainkban ötszázszor olyan gyors a növényfajok kihalása, mint az iparosodás előtt volt…

Nitrátválságtól a foszfátválságig?

Az EU nitrátokról szóló irányelvének célja a vízbe szivárgó nitrátok csökkentése a vízszennyezés megelőzése érdekében. Ez a széles körben elfogadott szabályozás segíti az olyan veszélyeztetett növényfajok védelmét, amelyek a talajban és a vízben található magas nitrát szint miatt károsodnának.

A biológiai sokféleség kulcsa

Az erdő nem egyszerűen fák sokasága, hanem bonyolult ökológiai rendszer, ami nélkül nem létezhetne az emberiség. Szolgáltatásai nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is jelen vannak mindennapjainkban, hívja fel a figyelmet az Országos Erdészeti Egyesület az Agrárminisztérium támogatásával "Mi fán terem az erdő?" címmel indított társadalmi célú kampányában.

Most van az antibiotikum tudatos használatának világhete

Ezen a héten zajlanak a globális antibiotikum tudatosság hetének eseményei, amit néhány évvel ezelőtt azért indított el az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO), hogy felhívja a figyelmet az antibiotikumok felelősségteljes használatára.

Kuvasz: a félreismert magyar kincs

„Egy kincs van a kezünkben, melyet meg kell őriznünk s tovább kell adnunk a jövő nemzedékeinek” – fogalmazott beszélgetésünkkor Pischoff Ferenc, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület elnöke, aki ugyanakkor azt is hangsúlyozta: mind a mai napig sokan félreismerik a kuvaszokat, éppen ezért az emberek egy része alaptalanul tart tőlük.

Komoly veszélyt jelentenek az özönnövények az őshonos gyepes élőhelyekre

Korábban már hírt adtunk arról a pályázatról, mely keretében a természetvédelmi szakemberek Pest megye több pontján végeznek gyep- és erdőhelyreállító munkákat, melyek alapját az özönnövények elleni küzdelem jelenti. Következzenek most a részletek, melyekről Schneider Zoltánt, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság projektmenedzserét kérdeztük.

Kizöldülnek a települések az ország legnagyobb fásítási programjának köszönhetően

A rendszerváltozás óta nem volt Magyarországon olyan fásítási kezdeményezés, ami annyi települést mozgatott volna meg, mint az Agrárminisztérium Településfásítási Programja – közölte Nagy István agrárminiszter. A tárcavezető elmondta: országszerte 475 településen ültetnek el összesen több mint 12 ezer sorfát az őszi és a jövő tavaszi időszakban.