0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

Galambok különös nyelőcsővel – A pomerániai begyes fajta

Valamennyi galambfajtánál előfordulnak hímek, melyek a begyüket – elsősorban turbékolás közben – megtöltik levegővel. Vélhetően ezekből az egyedekből tenyésztették ki a begyes galambokat, amelyek sajátossága, hogy a begyükbe levegőt képesek nyelni, terjedelmes begyet (golyvát) fújnak, s ezt huzamosabb ideig meg is tartják.

A golyva fújásakor a galambok lenyelik a levegőt, ami a nyelőcsőbe és a begybe kerül. A begyes galambok felfújt nyelőcsövének és begyének együttes űrtartalma mintegy ötször nagyobb, mint egy átlagos galambé.

Változatos fajtacsoport

A begyes galambok nyelőcsöve a megszokottnál lényegesen vastagabb, ez magyarázza nyújthatóságát. A galamb vastagabb nyelőcsöve nem jelent kóros elváltozást. Jól fújt begy csak megfelelő hosszúságú nyakon alakulhat ki. A begyes galambok e képessége olyan sajátos külsőt kölcsönöz a számukra, ami semmi mással nem téveszthető össze. A tenyésztők, annak érdekében, hogy tetszetősen mutasson a madaruk, gyakran maguk fújják bele a levegőt a galamb begyébe. A fúvás a környezet hőmérsékletén is múlik, a hideg nem kedvez a teljesítménynek.

A begyes fajtacsoport rendkívül gazdag, ezért több alcsoportra osztották, amelyek az alábbiak: törpe begyes, közepes nagyságú begyes, spanyol begyes (vagy ibériai begyes), hosszúlábú begyes fajták és rövid lábú, nagy begyes fajták. A begyes galambok közé tartozik a magyar óriás begyes is, az egyik legszebb galambfajtánk, amelyet elegáns megjelenésén túlmenően szívesen tartották és tenyésztették nagy testtömege és ízletes húsa miatt is. Pecsenyegalambok előállítására mai formájában is alkalmas, de természetesen az intenzív haszonfajtákkal nem veszi fel a versenyt. A magyar óriás begyes galambon túlmenően még számos begyes galambfajtát ismerünk, például a pomerániai begyest, a holland, az amszterdami, az angol, az ónémet, a bajor, a fehér és vörös brünni begyest, a fonákszárnyú begyes galambokat stb.

A mell széles, erős és jól izmolt

A begyes galambok ismertetésénél feltétlenül meg kell említenünk, hogy pár éve (2017-ben), Németh Bence és Farkas Ferenc tenyésztőknek valamint tenyésztőtársaiknak sikerült megmenteniük a kihalófélben lévő kakasdi székely begyes fajtát. (A kakasdi székely egy régi fajta, amely az 1940-es években került Magyarországra, akkor, amikor a bukovinai székelyeket a Tolna megyei Kakasdra és tájékára telepítették, s az áttelepítettek hozták magukkal galambjaikat is.)

A begyesek fajtacsoportjának eredete ellentmondásos, a leggyakoribb elmélet szerint az 1300-as években, feltehetően a mai Spanyolország területén kialakult házigalamb-fajtacsoportot nevezzük begyeseknek. Az tény, hogy egy holland állatfestő már 1665-ben festett begyes galambokat.

A pomerániai begyest a mai Lengyelország és Németország északi területén, a Balti-tenger déli partján, Pomeránia történelmi régióban, Hollandiából tengeri úton érkezett begyesekből tenyésztették ki. Származásuk alapján a fajtát hosszabb ideig „hollandi”-ként nevezték, jelenlegi nevüket 1869-ben kapták.

A pomerániai begyes masszív testfelépítésű, nagytermetű, 45-60 fok közötti, emelt testtartású, széles állású, erős lábtollazattal rendelkező fajta. Testhosszuk akár az 50 centimétert is elérheti. Fajtajegyeit illetően a fej erős, nem túl magas homlokkal, a fejtető laposan ívelt. Kívánatos a homlokkal megegyező ívben görbülő tarkótáj. A fehérek és a színes farkúak szeme sötét, a többi színváltozatnál a szemszín a sárgától a narancsszínig változó. A szemgyűrűk simák, keskenyek, színük a tollazat színével kapcsolatban változó, a tollazat színéhez igazodó. A csőr középhosszú és erős, fúváskor enyhén ráfekszik a golyvára. A csőr színe a fehérek, a színes farkúak, a sárgák és a sárga fakók esetében világos, a más színűeké a sötétszürkétől a feketéig változó. A nyak hosszú, a golyva igen nagy, jól felfújt, körmérete a nyak felső harmadában a legnagyobb.

A mell széles, erős és jól izmolt. A hát a vállak között rendkívül széles, enyhén homorú és a farok irányába lejt. Az erős szárnyak tollai szélesek, az evezők a farokra úgy fekszenek, hogy az ellenkező oldali szárnyvégek nem keresztezhetik egymást. A farok széles és hosszú.

A lábak hosszúak és erősek, a combokról terjedelmes, lefelé illetve ferdén hátrafelé futó sarkantyútollak erednek, a csüdöket és az ujjakat, valamint az utóbbiak közeit is hosszú, széles tollak borítják. Elismert színváltozatok a szívesek, a színes farkúak, tigristarkák és tarkák, valamint egyszínűek (fehérek, feketék, fekete szalagos kékek és kékkovácsoltak). A szívesek mellének félhold alakú, fehér foltjának a végei nem érhetnek a szemekig.

Forrás: Kistermelők Lapja