Napjainkban Földünkön mintegy 37 macskaféle fordul elő, melyek minden kontinensen megvetették lábukat az Antarktisz kivételével. A házimacska nyilván itt is elszaporodott volna a kutatóállomások környékén, de az 1960-as évek végén a kutatók felfigyeltek arra, hogy a bezártságuk enyhítése céljából odaszállított macskák elkóborolva a pingvinkolóniákban igen nagy károkat okoztak. Így mára nemzetközi egyezmények is garantálják, hogy macskák még véletlenül se tegyék be lábukat a legdélibb kontinensre.
A házimacska domesztikációja mintegy 7000 éve kezdődött, Európába mintegy 2000 évvel ezelőtt érkeztek az első példányok. Ekkoriban még feltehetőleg Egyiptomban jelentős mennyiségben tartottak mocsári hiúzokat is, melyek nagyobb testméreteik miatt kevésbé váltak be a ház körüli rágcsálóirtásban, pedig idomíthatóságuk lényegesen jobb, mint a núbiai vadmacskáé vagy éppen a házimacskáé. Így a mocsári hiúz idővel kiszorult a háziasítás folyamatából.
Könnyen szelídülő, kiegyensúlyozott állat, mely optimális háziállattá válhatott volna, de sajnos fogságban való tenyésztése csak igen ritkán sikerül.
Úgy tűnik, a XXI. század a macskafélék domesztikációjában is mérföldkövet jelent, mivel az emberek társállattartási kedvének kielégítésére a világ számos pontján karakál- és szerválfarmokat létesítettek. Különösen a szervál tenyésztése virágzik, melynek tartása Magyarországon csak igen szigorú feltételek mellett lehetséges. Ennek ellenére magánszemélyeknél is egyre gyakrabban látják meg a napvilágot szép, életerős kölykök.
Ma már a szerválnak különböző színváltozatai is léteznek, különösen az ezüstszínűek keresettek.