Back to top

Miért nem megy be a ló a féltető alá? - A télen-nyáron ideális beálló

Sokszor hangzik el a lótulajdonosoktól a kérdés; ott van a beálló a karámban vagy a legelőn, miért nem megy be a lovuk ítéletidőben vagy nyári hőségben sem?

A lovak elég sok időjárásbeli szélsőségre fel vannak készülve, nincs bajuk a hideggel, a csapadékot, szelet is sokáig jól tolerálják önmagukban, azonban ha ezek együttes erővel érik őket, vagy pedig nyáron hőség és rovarok hada gyötri őket, szívesen behúzódnak egy száraz, védett helyre, ha van rá lehetőségük. Ha nincs, kivárják az ítéletidő elvonultát farral a szélnek állva is.

Teljes ridegtartásban, illetve a vadlóménesek élőhelyein sem feltétlenül van hová behúzódni ilyenkor, de lótartóként arra törekszünk, hogy a komfortérzetük a természetes élettani szükségleteik figyelembe vételével megőrizhető legyen.

Istállóba zárni e szemlélet szerint tehát nem kell őket rossz időben sem, viszont jó, ha van választási lehetőségük, hogy behúzódnak-e valahová. Az igazi “kemény legények” sokszor még akkor sem élnek a lehetőséggel, ha az tényleg ideális, de ha azt látjuk, hogy a lovunk, lovaink nem igazán használják a beállót, érdemes megvizsgálni, hogy ideális-e az építmény számukra?

A tágas bejáratok vagy teljesen nyitva hagyott negyedik oldal komfortosabb, biztonságosabb érzetet ad a lónak: kilát, könnyen kijut a beállóból, nincs benne „csapda” lehetőség számára

Talaj és szabad hozzáférés

Nemcsak komfortérzeti, de egészségügyi szempontból is nagyon fontos, hogy a beálló talaja mindig száraz legyen. Se esővíz és se sár ne tudjon befolyni, sem pedig a trágya és a vizelet ne álljon ott takarítatlanul. Ha nincs bealmolva, az sem olyan nagy baj, például egy téglával lerakott felület nem hűl át annyira, és könnyen takarítható, szárazon tartható, így jóval alkalmasabb a pihenésre (ebben az esetben persze a fekve pihenéshez más helyet fognak keresni a lovak), mint egy sáros, szennyes, nedves alom. Ha nem tudjuk az almot mindig tisztán, szárazon tartani, lovaink jobban járnak, ha keményebb, de száraz felületen tudnak állni – sőt, legtöbbjük ezt kifejezetten kedveli is, amikor kint minden sáros.

A vizes, cuppogós talajra sok ló nem szívesen áll be, előfordulhat, hogy ezért nem használja a beállót. A cél pedig az lenne, hogy amikor rossz idő esetén kint sárban, vízben kellene ácsorognia, akkor behúzódva a tető alá szárazon pihenhessen. Ez a patát, illetve a láb bőrfelületét érintő betegségek elkerülése miatt is lényeges.

Fontos, hogy a lovak eldönthessék, mikor szeretnék használni a beállót. Más szokásokat alakítanak ki télen – ilyenkor általában nappal és éjjel is felkeresik pihenőidőszakokban, amennyiben kint nedves, szeles az idő, és nyáron – ilyenkor a déli hőséget igyekeznek átvészelni leginkább a tető árnyékában.

Bejárat, méret, kialakítás

Sokszor a zártabbra épített, egy bejárattal rendelkező beállókba a lovak nem szívesen mennek be. Az emberrel ellentétben, aki „barlanglakó” lévén akkor érzi magát biztonságban, ha „bekuckózhat”, a ló az ilyen helyeket éppen, hogy nem kedveli, hiszen nincs menekülőútvonal, sarokba szorulhat odabent, megsérülhet. Célszerű tehát a bejáratot igen szélesre építeni, vagy több bejáratot kialakítani. De nem is feltétlenül kell bejáratokkal foglalkozni, a lovak teljesen jól érzik magukat 3 oldalról zárt helyen is, amelynek az egyik teljes hosszú oldala nyitott, így aztán abszolút kizárható számukra a „csapdába esés” veszélye.

A beállónak akkorának kell lennie, hogy minden ló kényelmesen elférjen, legyen elegendő tere a zavartalan pihenésre. Egy magát jobban féltő, rangsor alján lévő ló hamar dönthet úgy, hogy inkább lemond a tető alá jutásról, hogy kerülje a konfliktust, amennyiben nincs elég hely odabent.

Lovanként minimum egy boksznyi hellyel érdemes kalkulálni, és elég egy „túlmértezett aurával” rendelkező egyed a csapatba, hogy bizonyos alkalmakkor még ez se legyen elég – úgyhogy inkább tágasabb legyen, mint túl szűkös. Ha van bőven hely, legalább tervezhetünk egy vész esetére elkülönítő boksszá alakítható részt is bele, illetve a mindennapokban biztosak lehetünk benne, hogy minden állat kényelmesen megfér a tető alatt akkor is, ha a rossz időre tekintettel a szálastakarmányt is ott kapják meg valamilyen formában.

Fontos, hogy a beálló stabil és erős szerkezetű legyen. Nemcsak az időjárás próbáit kell kiállnia, hanem a lovakét is; esetleges ütközéseknek, rúgásoknak vagy éppen vakarózás során kifejtett erőhatásoknak is ellen kell állnia a biztonság érdekében.

Az építménynek, bármilyen anyagból is legyen, strapabírónak kell lennie, nem csak az időjárásnak, de a lovak erejének is ki van téve, például ha valami viszket...

Az elhelyezés is körültekintést igényel; fontos, hogy víz ne folyhasson be és lehetőleg ne is álljon meg túlságosan előtte sem (tehát ne mondjuk egy lejtő aljába helyezzük el), az uralkodó széliránytól védjen, és a nap is minél kevesebbet tűzzön be a tető alá, hogy a nyári melegtől is hatékony védelmet nyújtson. A rovaroktól való megszabadulást pedig elősegíthetjük valamilyen függönyféleség, esetleg párakapu felszerelésével.

A tűző naptól, erős széltől, csapadéktól védő féltető, beálló kérdését túlgondolás nélkül a lovak szükségleteihez mérten érdemes átgondolni, ha így teszünk, biztosan értékelik és használják majd, amikor tényleg szükségük van rá.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Húsvéti nyusziból nem lesz pecsenye

Béres Péter családjával a Pest megyei Pusztazámoron él. Bence fiúk kérésére 4-5 éve vásárolták meg az első nyuszit, aki nem házi kedvencként, hanem tenyészállatként volt tartva, mert a családban mindenki szereti a nyúlhúst.

Lipicaiak - útban a halhatatlanság felé?

A közelmúltban jött a hír, hogy nyolc közép-európai ország közös előterjesztésben beadta pályázatát az UNESCO-nak, hogy vegye fel a lipicai lótenyésztéshez köthető hagyományokat az emberiség szellemi kulturális örökségének reprezentatív listájára. Hansághy Pétert kérdeztük, aki az egyik meghatározó szereplője az ügynek.

Az évszázad vételének tartják az eladósorba került gazdaságot

„Lenyűgöző! Ez egy olyan birtok, melyhez fogható százévente egyszer kerül piacra” – fogalmazott egy brit árverésvezető egy, Írország Edenberry nevű településének határában elterülő, augusztusban kalapács alá kerülő gazdaságról. Lássuk, mi áll a hangzatok szavak mögött!

A kacsatojástól a hizlalásig

A tojásrakások megkezdése szempontjából a kacsa az egyik legkorábban tojó víziszárnyasunk, amennyiben természetes körülmények között tartjuk. Azonban ez csak általánosságban mondható, mivel egyes fajták esetében ez eltérő lehet. Aki a fajtaválasztáson túl van, fel kell mérnie a lehetőségeket, hol, milyen tojás vagy állat vásárlására van mód.

A gazdák folyamatosan a társadalom célkeresztjében vannak

A német és a francia farmerek harmada veszített a motivációjából a folytonos szekálás miatt, vagyis amiatt, hogy a növényvédőszer-használattól kezdve az állatjóléten át egy csomó témában ők váltak a társadalom céltáblájává. A magyar és az olasz gazdák viszont mindebből alig érzékelnek valamit – derült ki a Copa Cogeca friss felméréséből.

Jó lóra tettek a mezőhegyesi félvérekkel

A nemzeti kincseink közt számon tartott furioso-north star, más néven mező­hegyesi ­félvér tenyésztése közel két évszázados hagyományokkal rendelkezik. Nemesítése, genetikájának megőrzése a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) egyik kiemelt feladata.

Hazai méhlegelők (13. rész): fehér eper

Évtizedeken át jellegzetes fája volt a hazai tájnak a nem őshonos fehér eper. Mára szinte teljesen eltűnt, pedig több okból érdemes lenne ültetését újból felkarolni: kérge, levele, termése a gyógyászatban használatos, faanyaga kiváló szerszámnak, pálinkáshordónak és nem utolsósorban virágait látogatják a méhek a virágporáért

Mennyit kereshet egy gazdálkodó? Erősen a valós összeg fölé tippeltek a laikusok

Hollandiában tették fel a kérdést egy online felmérésben 13 ezer élelmiszervásárlónak, hogy szerintük adott élelmiszerek árából mennyi marad a termesztőknél. Az eredmény egyértelmű: lényegesen túlbecsülték a gazdák bevételét, átlagosan a valós összeg másfélszeresét feltételezték – számol be róla az agrarheute.com portál.

A kecsketartás csak távolról romantikus - Egy kezdő állattartó kalandjai

Városiként költöztünk pár éve falura, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. A kezdők vakmerőségével ugrottunk fejest, és noha bicskánk eddig még nem tört bele az önként vállalt létformába, pár tanulságos pofont már kiosztott nekünk az élet.

Az angus szarvasmarhákban találta meg számítását a fiatal gazda

Új, havi rendszerességgel megjelenő cikksorozatot indítunk útjára a Magyar Mezőgazdaság hetilap hasábjain: ebben olyan gazdaságokról írunk, melyeket fiatal, ambiciózus gazdálkodók vezetnek. A sorozat első cikkében az angus szarvasmarhákat is tenyésztő, azok húsát saját vágópontjukon feldolgozó kisoroszi Molnár Családi Gazdasággal foglalkozunk. Ízelítőnk következik.