Back to top

Méhészet: kiegyenlítés állományszinten

A címben említett technológiai fogás sok esetben nagymértékben meghatározza egy méhészet jövedelmezőképességét. Bármennyire gondosan készítettük is fel a méhcsaládokat a telelésre, ritka az a méhészet, amely egységesítés nélkül megfelelően ki tudja használni a gyűjtési lehetőségeket. Vajon mi az oka a tavaszi heterogén állománynak? Mi az előnye és a gyakorlati megvalósítása az egységesítésnek?

Olyan elsődleges termelési eszközök (kaptárak), amelyek mérete (űrtartalma) nem bővíthető, például fekvőkaptárak, konténerek, kiegyenlítés nélkül nehezen használhatók gazdaságosan. Igaz, hogy a rakodó rendszerű kaptárakat igazítani lehet a méhcsalád népességéhez, de állományszinten ezeknél is szükséges az egységesítés. Most azokat a lehetőségeket szeretném tárgyalni, amelyeknél (pl. konténer) nélkülözhetetlen a méhcsalád népességének igazítása a kaptár űrtartalmához.

Ezen módszer kivitelezése már előző évben a beteleléskor megkezdődik, amikor is a gyenge, áttelelésre alkalmatlan egységeket egyesítéssel, megszüntetéssel számoljuk fel. A telelésre elindított állomány népessége így már kisebb kontrasztot mutat.

Az őszi népesség közel egységesre hozása és a varroa-populáció minimálisra szorítása ellenére tavaszra jócskán lehet népességbeli különbség a méhcsaládok között. Természetesen mindig vannak kivételes évek, amikor nagyon egységes a kitelelt állomány. Az említett parazita és az általa terjesztett vírusok jelenléte a betelelő állományban néha oly nagymértékű népességvesztést okoz, amit már kiegyenlítéssel sem tudunk egyensúlyban tartani. Ezt azért írom le, mert fontos, hogy a méhegészségügyi okokból heterogén állományt az egységesítés sem hozza rendbe, sőt, az egész állomány rámehet!

Nézzük az „ideális” helyzetet, amikor a méhész a betelelés munkálatait lelkiismeretesen elvégezte és nyugodtan hátradőlve várja a tavaszt. Tisztuló kirepülés után mégis eléggé vegyes képet mutat a gondosan, egységesen felkészített állomány népessége. Mi lehet az oka? - tehetjük fel a kérdést akkor, amikor sem atka, sem nozéma nem gyengítette a méhcsaládokat. Véleményem szerint itt egy „láthatatlan probléma” van. Mégpedig, az azonos népességű családokban nem látjuk a méhegyedek különböző életkorát. A szakirodalomban olvasható információk szerint az augusztus végi és a szeptemberi kelésű méhek élnek a legtovább, ugyanis a szervezetüket kedvezően fel tudják készíteni a télre. Megfelelően feltöltik a zsírtesteiket, vitello­genin-szintjüket. A túl korai augusztus közepi élelem-feletetéssel nagyon kicsi felületen tud gondozni fiasítást a méhcsalád, ezért pont a szeptemberi kelésű méhek nem lesznek elegen.

A klímaváltozás hatásaként jelentkező elhúzódó nyár és meleg ősz a méhanyákat folyamatos peterakásra ösztönzi. Ahogy fogy az élelem, helyét újra egyre nagyobb kiterjedésű fiasítás foglalja el.

Ebből viszont már októberben kel ki egy olyan nemzedék, amely már nem lesz értékes egyed a telelésre nézve, szervezetüket már nem tudják megfelelően felkészíteni a nehéz időszakra. Összegezve: a túl korai feletetés miatt augusztusban és októberben kikelt népesség lesz többségében a családokban. Az előbbiek idő előtt azért pusztulnak el, mert elöregszik a szervezetük, utóbbiak pedig sosem lesznek teljes értékű méhegyedek. Ezen októberi méhek egyedszámát növeli a mostanában egyre több helyen kitolódó zöldítés. A jó idő hatására októberben, néha még novemberben is tapasztalható virágpor- és nektárgyűjtés. Ez a beáramló élelem fokozott peterakásra ösztönzi a méhanyákat, arról nem is beszélve, hogy ez a híg nektár és a fokozott dajkálás csökkenti a telelő népesség élettartamát. Ezért sok helyen már inkább „átok”, mint „áldás” a zöldítés.

Ezek után úgy gondolom, hogy a szakirodalomban megjelölt szeptember 15-ig elvégzendő élelemkiegészítés nyugodtan kitolható szeptember 30-ig.

Tisztában vagyok vele, hogy még jó néhány tényező befolyásolja a kitelelt méhcsaládok népességének „szórtságát”, de én ezeket szerettem volna kiemelni azért, hogy felhívjam a figyelmet arra: van egy olyan nemzedék, amely egészséges és megfelelő segítség hatására intenzíven tud fejlődni.

Így végzem én a technológiát. 60 családos Hunor 2x12 keretes konténerekkel dolgozom (1. kép). Minden család kaptárjának űrtartalma azonos és nem bővíthető, ezért fontos nekem a kiegyenlítés, amit kelő fias lépekkel és a rajta ülő méhek átrakásával végzek. (2. kép) Amikor a méhcsaládok a kecskefűz virágporának hatására intenzívebben elkezdik az utódok nevelését, akkor kezdem a konténerek átvizsgálását. Az élelemkészletet nem ellenőrzöm, mert ha ősszel ott volt, akkor az most is ott van. Sok év átlagában mondhatom, hogy inkább mézes keretet kell elvennem, mint élelmet pótolnom.

Első teendőm a családok fiasításának felmérése.

Azt szeretném elérni, hogy az állományomban lehetőleg minden anya a maximális petézési teljesítményt nyújtsa. Ne akadályozza a peterakást, hogy kevés dajkálást végző egyed van egy családban. Ezért lehetőség szerint minél korábban szeretném elkezdeni a családok egységesre hozását, ami egy folyamat.

Egy másik módszer a családok kijáró népességének leröpítése a fészkek komplett helycseréjével. Ez korábban is alkalmazható, mint a fias léppel egyenlítés, de én nem használom. Konténerben a kijárók közel vannak egymáshoz, ezért kutatás, rablás alakulhat ki a kavarodásban.

A fiasításos lépek átrakását akkor kezdem meg, amikor már táblás lépek vannak a fészkekben. Általában ez a cseresznye virágzására esik.

Az erősebb családoknál ilyenkor már 7-8 táblányi fias lép van.

Az ilyen egységeknél már a rajzás kialakulásának veszélye miatt is fontos a megcsapolás. Ezekből a kaptárakból elvett fedett fias lépekkel erősítem a gyengébb egységeket. Ha viszonylag kevés a megerősítésre váró családok száma, akkor az egy lépcsőben elvégzett egalizálás is kielégítő eredményt hozhat. De amikor nagy a szórás, akkor folyamatos munkával tudom csak a kívánt eredményt elérni. Törekszem arra, hogy az erős családokat ne gyengítsem túl, mert az elvett fiasításból kelnek a főhordáskor gyűjtést végző egyedek. Ha túl sokat veszek el, akkor amellett, hogy csökkentem az adott család gyűjtő népességének mennyiségét, még a rajzást is támogatom (hogy miért, erről később írok).

A második „lépcső” már a repce virágzására esik. Az ilyenkor elvett fiasítást a méhanya gyorsan pótolja. Rengeteg lesz a nyitott fias sejt. Ezekből a sejtekből pontosan a főhordáskor kelnek a kifejlett méhecskék. Helyüket a frissen begyűlő nektár veszi át. Túlsúlyban lesznek a dajkák az abban a pillanatban a lépekben lévő nyílt fiasításhoz képest, ami az említett rajzáshoz vezet. Ezért megpróbálok minél kisebb mértékben beavatkozni a család korösszetételébe. Ekkor már az első ciklusban megerősített családok egy része „hálátlan” lesz a gazdához és a szaporodás gondolatával kacérkodik. Ezen ösztönük megakadályozása céljából már csapolni kell őket. Ezekkel a donorlépekkel megerősítem a még mindig lemaradókat. A munkafolyamat végére a családok egyformán elérik a Faluba Zoltán által vázolt fias keret- és népességmennyiséget. (A kaptár lépszámának egyharmada plusz egy fias lép akác előtt 10 nappal, és a kaptár lépszámának kétharmada népesség.) Nem lesznek kimagasló, „csúcsra járatott” családok, de nekem nem is ez a célom. Nem akarom megtudni egy-egy család (méhanya) hozamának nagyságát. Állományszinten akarok gazdaságosan termelni. A gyengébb családokat sem tudom otthon hagyni, mint a kaptáras méhészek, ezért kell felhoznom őket. Az elvégzett munka eredményét a képen látható családok (3. kép) és a mézes hordók mennyisége mutatja.

Szabó Krisztián

Pápadereske

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/5 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Felhívás a méhek védelmében

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület és a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara felhívták minden növényvédelmi szakirányító figyelmét arra, hogy a napraforgó virágzásának idején a méhek a csemegekukoricát, és esetleg más növényeket (kabakosokat, magnak vetett hagymát stb-t) is aktívan látogatják.

Rajzás: átok vagy áldás?

Vitathatatlanul a rajzás az egyik legnagyobb „zavar" a méhcsalád méztermelő folyamatában. Éppen ezért a méhészkedés modernizálódása óta a rajzásgátlás az egyik legnagyobb kihívás a méhész számára. Rengeteg módja ismert ennek, ami egymagában is mutatja, hogy valójában egyik sem tökéletes, különben nem lenne ennyiféle ilyen irányú kísérlet. E témáról olvashatnak írásomban.

„Rókás tojások” Győrszemeréről

A sokak által már jól ismert „rókás” emblémás tojás előállítója, a Fuchs Agrár Kft. újabb fejlesztésen van túl. A közelmúltban átadott győrszemerei telep tartási technológiája a hagyományos „paraszti-tanyasi” és a korszerű nagyüzemi rendszert ötvözi.

Csak a kiváló minőségű méz versenyképes

A Gyöngyös-patak mentén, Kőszegtől néhány kilométerre sok szempontból ideális a környezet a méhészkedéshez, amit az is bizonyít, hogy Balogh Ferenc jelenleg 180 méhcsaláddal már 15 éve sikeresen folytatja a mesterséget itt.

A kacsatojástól a hizlalásig

A tojásrakások megkezdése szempontjából a kacsa az egyik legkorábban tojó víziszárnyasunk, amennyiben természetes körülmények között tartjuk. Azonban ez csak általánosságban mondható, mivel egyes fajták esetében ez eltérő lehet. Aki a fajtaválasztáson túl van, fel kell mérnie a lehetőségeket, hol, milyen tojás vagy állat vásárlására van mód.

Együttműködési megállapodást írt alá a magyar és a szlovén agrárminiszter

A fenntartható erdőgazdálkodásról írt alá megállapodást és a Közös Agrárpolitikáról tárgyalt Nagy István agrárminiszter és Dr. Aleksandra Pivec szlovén mezőgazdasági, erdészeti és élelmezésügyi miniszter. A találkozón a tárcavezetők egyetértettek abban, hogy közösen kell fellépni a primőr termékek és a piacvédelem területén az Európai Unióban.

Hazai méhlegelők (13. rész): fehér eper

Évtizedeken át jellegzetes fája volt a hazai tájnak a nem őshonos fehér eper. Mára szinte teljesen eltűnt, pedig több okból érdemes lenne ültetését újból felkarolni: kérge, levele, termése a gyógyászatban használatos, faanyaga kiváló szerszámnak, pálinkáshordónak és nem utolsósorban virágait látogatják a méhek a virágporáért

Európa legnagyobb városi kertje napi 1000 kg terménnyel

Párizs közepén végre átadták a 14 ezer négyzetméretesre tervezett városi kert első szakaszát. A „tetőkert” 2022-re nyerheti el végleges méretét, melyben akár 1000 kilogramm zöldséget és gyümölcsöt is betakaríthatnak naponta.

Méhészeti egyesület: az elmúlt ötven év legrosszabb akácméztermése várható

Az elmúlt ötven év legrosszabb akácméztermése várható az idén - mondta Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke kedden az M1 aktuális csatornán.

Kiterjesztett valóság az istállóban

A tehenek tevékenységét megfigyelő rendszerek (AMS) már most is hasznos egyedi és állományadatokat szolgáltatnak, de a kiterjesztett valóság rendszerek fejlődése és elterjedése hamarosan képes lehet szinte életre kelteni ezeket az adatokat.