Nagy változás előtt áll az iskola szakmai munkája, hiszen majd három évtized elteltével visszakerült hozzájuk a technikusi képzés. Eddig a két év élelmiszeripari alapozást követően egy éven át lehetett borász ismereteket szerezni. Erre viszont nehezen szánták rá magukat a fiatalok, hiszen három év alatt akár főiskolát is végezhettek.
Amit 1994-ben megszüntettek, most ismét helyreáll, az iskola szakmai képzésében újra felmenő rendszert tudnak biztosítani. „Ami gondot jelentett, hogy minderre nagyon rövid idő alatt kell felkészülnünk”- magyarázta a szakember, hogy a technikusi képzést októberben kellett meghirdetni, miközben már novemberben sokan eldöntötték, merre tanulnak tovább. Az ötéves technikusi képzés struktúrája jó, hiszen a negyedik évben érettségiznek magyarból, matematikából és történelemből – azaz nem öt, hanem csak három tárgyból -, ami megkönnyíti a felkészülést. Az ötödik évben szakmai érettségit tesznek és egy nyelvből vizsgáznak. A szakmai érettségi emelt szintűnek számít, tehát magasabb pontszámot ér a felvételinél.
Az országos képzési jegyzék helyére képzési és kimeneti követelményrendszer lép, amelyben az iskolák jobban megtalálják a kereteket Az igazgató véleménye szerint, a borászatot, mint szakmát majdnem sikerült megszüntetni, betették volna az italgyártás keretébe. Most viszont borász szakmunkást és borász szaktechnikust is képezhetnek, és jelentősen megnövekedett a gyakorlati oktatás aránya. A kormányzat ezt elsősorban a vállalatokhoz „kihelyezve” szeretné megvalósítani.
„Jó válaszokat adtunk a 90-es évek közepén a gyakorlati kihívásokra, elkezdtük fejleszteni a saját tangazdaságunkat, s a 2010-es években Szigetcsépet is bevontuk az oktatásba” – hívta fel a figyelmet, hogy az elhanyagolt tangazdaságból életképes üzemet hoztak létre. Szigetcsépen az agrár- és élelmiszeripari képzésnek kiváló gyakorlati helyet sikerült kialakítani, ahol a tanuló valós gyakorlati képzést kap. Ezzel megszületett egy új agrárszakképzési központ. Ehhez viszont komoly anyagi forrásokat kellett találni.
Az iskola Budafoki Tangazdasága egyre inkább szűk keresztmetszetet jelentett a hagyományos gyakorlatorientált szakmai képzésükhöz. 2007-ben a Fővárosi Önkormányzat „fura ura” be akarta záratni a több mint 100 éves tradícióval rendelkező iskolát. Ekkor került napirendre, hogy – az akkor éppen Budapesti Corvinus Egyetemhez tartozó – kertészeti kar Szigetcsépen jelentős területtel rendelkezik, ahol 15 ha szőlőültetvény is bevonható az oktatásba. Ezt figyelembe véve Földesi Gyula 2010-ben reorganizációs, fejlesztési programot állított össze. Ebben első feladatként visszavételre került a bérbe adott szőlőterület és a szőlészethez tartozó 120 ha szántóföldi rész. A fejlesztésre az iskola 100 millió forintot fordított saját szakképzési hozzájárulási keretéből. Ezt egészítette ki a BCE 20 millió forinttal. A teljes területet – 255 ha – 2014. április elsejétől az NFA kezelésre átadta az iskolának. Eközben az iskola fenntartását átvette az Agrátminisztérium.
A helyi tanüzem, már nem csak a Soós gyakorló területeként működik, hanem a budapesti kertész és élelmiszeripari, az örkényi, a ceglédi, a nagykőrösi iskolák tanulói is itt tudnak gyakorlatozni, ami évente 1500-1600 diákot jelent.
A budafoki tangazdaságban télen-nyáron találni szakmai feladatot, a szigorúan vett szőlészkedés – borászkodás mellett ott van a környezetápolás, a vendéglátás, azaz komplex képzést lehet biztosítani. Szigetcsép 255 hektárjával jóval nagyobb lehetőségek tárháza, ahol szántóterület, gyümölcsös, szőlő, energiaerdő egyaránt megtalálható. „Három tucatnyi diáknak, plusz a tanároknak szállást is kialakítottunk”- mutatott rá a szakember, hogy így lehet hatékony munkát végezni.
Kormányzati támogatásból Szigetcsépen sikerült működő infrastruktúrát létrehozni – víz, fűtés, úthálózat, épületek -, s beszerezni a szükséges gépek, eszközök nagyobbik részét.
Így Szigetcsépet még a SzIE Szőlészeti és Borászati Tanszéke is mintagazdaságnak tekinti, oda viszik a hallgatóit. Az egyetemmel való kapcsolatuk jó, úgy tartják a szakmai gyakorlati képzés a Soós nélkül nem valósulna meg. „Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, kicsi iskola vagyunk, így mindig ott lebeg felettünk a Damoklész kardja, bármikor beintegrálhatják egy nagyobb intézménybe”- magyarázta az igazgató.
Felébredt a szakma, egyre szorítóbb a munkaerő hiány, szükség van a hiányzó középvezetői rétegre. Budafokon olyan élelmiszert technikusok végeznek, akik minden nehézség nélkül el tudnak középvezetői szinten helyezkedni. Nem csak borászként, hanem egy üdítőital üzemben, a hűtőiparban vagy akár pékségben, hiszen az ehhez szükséges alapokat megszerzik.
Ma az országban hét helyen képeznek borászokat, a realitásokat figyelembe véve, az ott végzettek fele tud a szakmájában elhelyezkedni. „Szeretném elérni, hogy minden borvidékről, minden évben küldjenek két szakmunkás tanuló egy technikus fiatalt” – hangsúlyozta, helyben jobban ismerik az igényeket, tudják, hány főre van szükségük. Az elméleti és a labor ismereteket szerezze meg Budafokon, a szakmai gyakorlatot pedig a lakóhelyén. A duális képzés ma még akadozik, az üzemek – sokszor adminisztratív okokra visszavezethetően – ódzkodnak a tanulók befogadásától. Ezért is van szükség az iskolai tangazdaságra, tanüzemre. A jól működő tanüzemnek három ismérve van: megfelelő infrastruktúra, korszerű géppark és piacra termelés, azaz legyen életszerű az ott folyó munka. Az agrárszakkképző intézmények többségében nincsen meg ez a piaci szemlélet. Pedig a fenntartó joggal várja el, ha rendelkezésre bocsájtott 200 hektár földet, azon gazdálkodjon.
A szakember úgy tartja, nem hatalmas üzemeket kell elképzelni, hanem olyan családi méretű feldolgozókat, ahol a diák átlátja a teljes folyamatot. Földesi Gyula véleménye szerint a tanulókat ki kell vinni terepre, nem lehet mindent a tanteremben, videón megmutatni.
Amit a 73 milliós bevételű tangazdaságban kigazdálkodnak, az bekerül az iskola költségvetésébe, ami Szigetcsép esetében évente 8 millió forintot jelent.