Back to top

Szótlan búcsú

"A szótlan emberek szavai nyomatékot hordoznak. Mikor megszólalnak, csend veszi őket körül, melytől a mondatok öblösebbé, áthatóbbá válnak. Az efféle jellem meglett és sokat látott, végletekig magányos remetékre vall." – kollégánk havi rendszerességgel jelentkezik egy-egy szórakoztató elgondolkodtatóval. Kísérletezik, hátha életre tud kelteni egy rég elfeledett újságírói műfajt, a tárcanovellát.

A szótlan emberek szavai nyomatékot hordoznak. Mikor megszólalnak, csend veszi őket körül, melytől a mondatok öblösebbé, áthatóbbá válnak. A hallgatag emberek szavába senki nem vág bele, inkább figyelmet ébresztenek, és jó áthallással a sorok között kidomborodik maga a tanulság. Az efféle jellem meglett és sokat látott, végletekig magányos remetékre vall.

Mikor utoljára láttam, tudtam, nem az volt a végső búcsú ideje. A huszonhárom év percként elrepült, most postával érkezett levelével ismét magához invitált. A vihar fújta dőlt, apró gyöngybetűk mit sem változtak, a korral talán „zajosabbak” lettek remegő kezétől. Emlékszem a tenyerére, akár két péklapát. Mikor kezet fogtunk, enyém csuklóig elveszett az övében. Vonattal érkeztem az ország egy távlati csücskébe, ott várt a peronon, kalapját magasan lengetve feje fölött. Felültetett maga mellé a bakra, s a kocsival a tanyájára hajtottunk. Nem kérdezte, hogy vagyok, milyen volt az út, mintha az elmúlt huszonhárom év nem is lett volna.

Érett, magas búzatáblák közt hajtottunk át, keskeny csatornák átkelőin figyeltük a récék nád körüli pihegését. A táj is éppoly csöndes volt, akárcsak maga az öreg. Jobban megértették egymást bárkinél, hiszen a csönd is kommunikál, akár a szó.

Kutyái örömmel ugrálták körbe a kocsit, mikor behajtottunk az udvarba. A parasztházból bort hozott, letette a diófa alatti asztalra, és leült velem szembe. Én az asztalra csúsztattam levelét, ő erre töltött és koccintottunk, hogy viszontlátjuk egymást.

– Huszonhárom év – mondom. Ő bólintott és kiürítette poharát. Én ez idő alatt megházasodtam, gyerekeim születtek, átestem egy szívműtéten és háromszor váltottam állást. Mesélhettem volna neki, ki is kívánkozott belőlem, de nem ismerte se a családom, foglalkozásomról szó soha nem esett, betegségem meg amúgy is kiül arcomra. Őt nem eszi az idő. Barázdált homloka és kérges arca a vénülés időtlenségét ábrázolta, az idő relativitását és értelmetlenségét. A huszonhárom év tőle lehetett volna egy vagy ötvenhárom is, nem számít. A tanyavilág, a határba kiterelt nyáj viszont igen, lételem számára, és ha nem lehetne itt, már rég nem élne. A természet viszontagságai megtanították őt az itteni élet lényegességére, a világ egyszerűségére, ahol minden súlytalan és befolyásolhatatlan. Amire hatással van, arra a maga eszközeivel igyekszik hatni. A lét könnyűsége ez, a tárgyilagos nehézségével, a következmények megakadályozhatatlan beteljesülésével, és ez teszi számára annyira könnyűvé az életet. Nem számít a szívműtét, a család, a munka, valami úgy is mindig van és lesz, és ha megtettük a tőlünk telhetőt, a többi a rajtunk kívül történő események összességének eredménye.

Felvállalva és megélve viseljük döntéseinket és cselekedeteinket, de az idő, mely lehet pillanat vagy akár egy teljes élet, végül mindent a helyére tesz és felejtet, s amit tettünk, végül elveszik az idő végtelenségében.

Ezt vallja az öreg, ebbe az egyszerű, de tiszta és tudatos lét könnyűségében éli mindennapjait, járja a mezőt, vágja a nádat, őrzi a nyájat, fekszik a csillagos ég alatt, és kél’ a virradással. Nem kell ide szó és magyarázat. Nehézségeinket, melyeket pofonként kapunk az élettől, rendíthetetlenül álljuk, érezzük, ahogy két lábbal állunk a talajon, a racionalitás talaján, a mindennapok őrleményeként. Izzunk, görcsölünk, próbáljuk foggal-körömmel rendbe tenni a rendbetehetetlent. Míg mikor minden a helyén van, az egész kerek és egy, súlytalanná és lebegővé válunk, megélünk mindent, mit meglehet, és e könnyűségben érezzük, hogy nem a világnak, hanem a világba élünk.

– Miért hívtál magadhoz? – kérdezem, miközben ő szilárd tekintettel figyeli remegő ajkaim.

– Nem sokára meghalok – válaszolja könnyed egyszerűséggel. – Szerettelek volna utoljára látni.

A vonat ablakán üres tekintettel bámultam az elsuhanó oszlopokat. Nem volt bennem fájdalom vagy szomorúság. Felnevelte őt a természet, a magyar táj, mezőőrként leélt egy életet úgy, ahogy azt le kellett élnie, és most búcsút int. Végső búcsút. Lejárt az ideje, és talán senki nem emlékszik majd rá évek múltával. Számít? Jelentéktelen. Idővel végül elvész az emléke, ahogyan valamennyiünknek. Így vettem végső búcsút nagyapámtól.

Forrás: 
magyarmezogazdasag.hu

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

„Enyhítési útmutató” készült a baromfiágazat szereplőinek

A madárinfluenza miatt korlátozás alatt álló területeken érvényes baromfi és baromfitermék szállítási, mozgatási lehetőségéről készített útmutatót a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). A segédanyag abban támogatja a baromfiágazat szereplőit, hogy könnyebben eligazodjanak a hatályos korlátozások között, és megismerjék a mentesség megszerzésének feltételeit is.

A Fülöp-szigeteken is megállják a helyüket a magyar nemesítésű zöldségfajták

Több Fülöp-szigeteki kutatóhellyel és felsőoktatási intézménnyel is szorosabbra fűzi kapcsolatait a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE). Az együttműködések keretében főként magyar vetőmagok felhasználását, közös rizsnemesítést, képzési és oktatási programok kialakítását és a helyi kistermelők nemzetközi piacra segítését támogatja a MATE.

Már 24 milliárd forint fejlesztési támogatásban részesültek a kisebb állattartó gazdaságok

A Megújuló vidék, megújuló agrárium program révén az Agrárminisztérium a teljes magyar élelmiszertermelés és mezőgazdaság fejlesztését célozza az értékteremtő és hatékonyságnövelő beruházások támogatása révén – közölte Nagy István tárcavezető.

Békés és Csongrád-Csanád megyében is megjelent a madárinfluenza

Egy zsombói pecsenyekacsa állományban és egy újkígyósi tenyészlúd állományban is elsődleges madárinfluenza kitörést diagnosztizált a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) laboratóriuma. A fertőzést tegnap erősítették meg a vizsgálatok, mindkét állomány felszámolása folyamatban van.

Új piacokat nyithatnak a fejlesztések

Magyarország 2030-ra regionális agrárnagyhatalommá válhat – jelentette ki az Agrárminisztérium nemzetközi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára november 4-én Veszprémben, az agrárexport fejlesztési lehetőségeiről szóló sajtótájékoztatóján.

Lyme-kór elleni vakcina a láthatáron

A Yale Egyetem kutatói olyan új vakcinát fejlesztettek ki, amely tengerimalacokkal végzett kísérletekben védelmet nyújtott a Lyme-kórt okozó baktérium ellen, és más, kullancsok által terjesztett betegségek ellen is védelmet nyújthat - jelentették a Science Translational Medicine című folyóirat novemberi számában.

További szigorítások Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megyékben a madárinfluenza járvány terjedése miatt

Bács-Kiskun megye egész, valamint több Csongrád-Csanád megyei járás teljes területére kiterjesztette a víziszárnyas baromfik betelepítési és mozgatási tilalmát az országos főállatorvos. Az előírás alól kizárólag az azonnali vágásra történő szállítás jelent kivételt.

Tehenészeti telep épül Földesen

Tehenészeti telep alapkövét helyezték el pénteken a Hajdú-Bihar megyei Földesen; a helyi Rákóczi Mezőgazdasági Kft. csaknem 3,4 milliárdos beruházásához mintegy 1,7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyertek el a vidékfejlesztési operatív program pályázatán.

Homoktövis: A szürettel kezdődnek a nehézségek

A szúrós homoktövisről az a közkeletű tévhit, hogy jól viseli a szárazságot, és a szedéssel meg kell várni, hogy a terméseket megcsípje a dér. A Szolnok melletti Tenyőszigeten, Schultz-Marinka Edit családi ültetvényében járva kiderült, mi is a valóság.

A háziasított lovak eredete

A modern ló háziasítása nagyjából i.e. 2200 körül kezdődött el a Kaukázus északi részén. A következő évszázadokban pedig Ázsiába és Európába is eljutottak ezek az állatok. Egy 162 tudósból álló nemzetközi kutatócsoport 273 ősi lótól származó minta genetikáját fedte fel és elemezte azokat. Ezek a jószágok Eurázsia különböző pontjairól származtak.