0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Elhunyt Bálint György

Életének 101. évében elhunyt Bálint György. Az ország Bálint gazdája a Magyar Mezőgazdaság Kiadó által kiadott kertészeti lapok alapítója, a Kertészet és Szőlészet című szaklap főszerkesztője volt 16 évig.

 „Egész életemben arra törekedtem, hogy a magyar mezőgazdaság ügyét segítsem elő. Gazdának lenni jó, nagy felelősség, de nagy szabadsággal is jár. Ezért lenne fontos, hogy ma is, a lehetőségekhez mérten mindenki művelje tulajdonát. Ehhez a feladathoz igyekeztem minél több tudást átadni hosszú életem alatt.” – Bálint György ezen szívet melengető gondolata, mottója egy évvel ezelőtt a Kertbarát Magazinnak adott interjújában hangzott el. 

Bálint György zsidó családban született, szülei a Gyöngyös melletti Gyöngyöshalmajon, a mai Halmajugra területén gazdálkodtak. Apja több nyelven beszélő, kísérletező szellemű középbirtokos volt, és fiát is a föld és a mezőgazdaság szeretetére, tiszteletére nevelte. Az elemi és a középiskolát Gyöngyösön végezte, és a családi indíttatás az

akkori magyar királyi Kertészeti Akadémiára vezette, ahol megszerezte első diplomáját 1941-ben. 

Még ebben az évben, fiatalon elhunyt az édesapja, ezért a családi gazdaságot neki kellett átvennie és tovább vinnie.

Több mint egy év elteltével, behívták munkaszolgálatra, ahonnan koncentrációs táborba vitték. Ezekben az években csak a veszteséglista gyarapodott, hiszen a holokauszt során egy testvérét kivéve az egész családját megölték. 1945-ben, szabadulása után visszatért a szülői házba és hozzálátott a családi gazdaság újjáélesztéséhez, ám nem sokáig élvezhette a gazdálkodás nyújtotta szabadságot, mert a kommunista hatalomátvétele után elvették a földjeit.

Ezután úgy döntött, ismét tanulni fog, szerzett egy újabb diplomát a Magyar Agrártudományi Egyetemen 1948-ban.

Kuláknak bélyegezve nehezen talált munkát, a megélhetésért mindent elvállalt a kertgondozástól az iratrendezésig, mikor, mi adódott. Ekkor már családfő volt és megszületett első, és egyetlen gyermeke, János. Majd 1953-ban kinevezték a Mányi Állami Gazdaság főagronómusává, ahol kilenc évet töltött el. A tudás vágya továbbra sem hagyta nyugodni, 1959-ben doktori címet szerzett.

Azután a Fehér és Komárom megyei állami gazdaságok kertészeti felügyeletét látta el, volt többek között főiskolai tanár, agrár ügyekkel foglalkozó biztosítási szaktanácsadó.

Majd kertészeti lapok alapításába és szerkesztésébe fogott. 1967-ben főszerkesztője lett a Kertészet és Szőlészet szaklapnak, és életre keltette a Kerti Kalendárium, a Kertbarát Magazin és a Kertgazdaság című lapokat.

Elmélete az volt, hogy a szaklapokkal lefedje a gazdálkodók minden rétegét, és ne maradjanak információ nélkül a nagybani termelők, a kiskert tulajdonosok, a hobbi kertészek és a mezőgazdaság tudománya iránt érdeklődők sem. Hogy mennyire volt életképes ez az elképzelés? A válasz maga az a tény, hogy ezek a szakújságok a mai napig megjelennek és betöltik hivatásukat. A szaklapok szerkesztőségéből 1981-ben ment nyugdíjba. Erről az időszakról egyik interjújában így nyilatkozott: „A kertészeti magazinoknál töltött 16 évem hosszú életem egyik legeredményesebb időszaka. „

Még csak egy napos nyugdíjas volt, amikor

megkeresték a televíziótól a formálódó Ablak című közéleti műsor gondolatával, a felkérésre gondolkodás nélkül igent mondott,

és ezzel elkezdődött televíziós karrierje, ami több mint 20 évig tartott. Itt vált az ország Bálint gazdájává, igazi kertészeti népművelővé, amivel fantasztikus ismertségre tett szert. Valószínűleg nincs az országnak olyan települése, ahol ne tartott volna előadást. Nyugdíjas évei alatt 31 szakkönyvet írt. Alelnöke volt a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak, a TIT-nek, a Magyar Borakadémiának, főszerkesztője a Magyar Televízió Gazdaképző című magazinnak, munkatársa a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, rendes tagja az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának, oktatója a kecskeméti és a gyöngyösi főiskolának, tagja az országgyűlésnek. Több heti és napilap rendszeres cikkírója, ki ne emlékezne például a Nők Lapja népszerű Kedves Húgom! sorozatára, ahonnét kertészkedő asszonyok generációi tájékozódtak  az aktuális kiskerti tennivalókról?

Amit elméletben leírt, azt a saját kis mintagazdaságában is meg tudta mutatni, a balatonfüredi telként.

1996-ban megszerezte a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tudományos fokozatot.

Néhány éve, elfogadva a kor kihívását áttért az on-line újságírásra is, létrehozta a balintgazda.hu honlapját, ahová napi rendszerességgel tette föl az aktuális információkat.

Gyurka bácsi magánélete is aktív volt, hiszen négyszer is megnősült, ám csak 3 felesége volt. Gyermekének édesanyját, Bognár Annát két alkalommal is nőül vette. Mészáros Edittel 35 évig élt boldog házasságban, majd 78 évesen, közel 40 évi ismeretség után kérte feleségül könyveinek szerkesztőjét, a nála 27 évvel fiatalabb Récsey Antóniát, szerető és gondoskodó társát.

A mozgalmas életút, a rengeteg munka, szervezés, segítés tanulás és tanítás nem maradt elismerés nélkül, hiszen a SZOT, és a Táncsics Mihály – díj tulajdonosa, megkapta az újságírók egyik legrangosabb kitüntetését, az Aranytollat. Átvehette a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, a Hajléktalan Emberért – díjat és a Hazám – díjat. Budapest és Gyöngyös díszpolgárai közé választotta. Kitüntették a Príma Primissima – díjjal, a Magyar Szabadságért – díjjal és átvehette és az Év Agrárembere életműdíjat is.  

Mottója nem változott:

„Egész életemben arra törekedtem, hogy a magyar mezőgazdaság ügyét segítsem elő. Gazdának lenni jó, nagy felelősség, de nagy szabadsággal is jár. Ezért lenne fontos, hogy ma is, a lehetőségekhez mérten, mindenki művelje tulajdonát. Ehhez a feladathoz igyekeztem minél több tudást átadni hosszú életem alatt.”

 

Forrás: Magyar Mezőgazdaság