Kérésemet akceptálták, így egy nappal a hivatalos program előtt fogadott Balázs Ervin akadémikus, az Agrártudományi Kutatóközpont főigazgatója, Veisz Ottó akadémikus, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének igazgatója és Vida Gyula, az intézet kalászosgabona-nemesítési osztályának tudományos osztályvezetője. Ők szolgáltak rövid tájékoztatással, majd kettesben megtekintettük az idei kalászos-fajtakísérletet az erdőháti út mellett.
Az idei tenyészidőszak a kalászos gabonák számára kísértetiesen hasonlít az előző évire, és ez most nem túl kedvező hír. Ahhoz képest, hogy tavaly őszön gyönyörű állományok mentek a télbe, majd szinte fagy nélkül átvészeltük a telet, mostanra számottevően megváltozott a helyzet.
A közben eltelt 10 hét alatt időnként talán tizedmilliméternyi eső mutatta magát, de ennek a hatása elenyésző volt, mert következetesen erős szél kísérte, ami előbb a talajt, később a növényzetet szárította. Ez a 10 hét, amíg a szakemberek egyre csak az eget kémlelték, kritikus volt, mert a szárba indulástól kezdve egészen a szemtelítődésig eltartott, mondhatni, a legfontosabb fejlődési szakaszok igen komoly aszályban múltak el.
Ez nemcsak afféle „alig esett eső-hangulat”, hanem az adatok is bizonyítják. A bemutatóra kitettek egy táblát, amin az olvasható, hogy április 2-án a kísérleti téren a növények számára még felvehető víz megszűnt létezni. Ilyen helyzetben más növény csak akkor marad életben, ha öntözik.
Közrejátszott az eredmények alakulásában, hogy Martonvásáron emberemlékezet óta nem volt olyan hűvös május, mint a mostani, ami tovább lassította a növények fejlődését. Utólag nézve az is kiderül, hogy ebben a szárazságban, ebben az aszályban a hideg mentette meg a búzát attól, hogy 2020 tavaszán fejre álljon, sőt, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a többségükben május 10–15. között virágzó búzák a csapadékhiány miatt elkerülték a máskor rettegett fuzáriumot.
Kívülről és messziről nézve még elfogadhatót mutattak a parcellák, közelről vizitálva viszont korántsem vidám a képük. A búza most is olyan, mint tavaly – ám akkor is aszály gyötörte, úgyhogy ezen nincs mit csodálkoznunk. Viszont ha az egyes fajták átlagmagasságát nézzük, általában 10-15 centiméterrel rövidebbek a szálak a megszokottnál. A szakember ebből menten azt a következtetést vonta le, hogy 2020 nyarán kalászos gabonánál senki ne számítson rekordra. Ha még közelebb férkőzünk a kalászhoz, újabb szomorú és meglepő dolgok derültek ki. Az alsó padkák, fajtától függetlenül, sterilek maradtak, viszont a fölöttük lévő padkákban nincs gond a szemek számával. Ezáltal értelmet nyer az az állítás, hogy ha az aratásig hátralévő idő végig kedvező lesz és elegendő csapadékot hoz, akkor még elfogadható termés alakulhat ki a búzánál. Ami, ismerve az elmúlt 10 hét gyötrelmeit, valóságos csodaként fogható fel. A kalászokban lévő szemek száma most már nem változik, viszont még nagyon sok múlik azon, hogy a kialakult szemek mennyire telítődnek ki. Ismeretes az a szám, hogy a közel 40 gramm ezermagtömegű búza minden egyes növekedési vagy csökkenési értékkel 2,5 százalékkal növeli vagy csökkenti a hozamot.
Vida Gyula, miközben a saját kísérleteit figyeli, azért néha kitekint, hogy mi a helyzet az ország többi részében.
Korábbi esztendőkben ilyenkor már arról is beszámoltak a martonvásári kutatók, hogy hány meleg napot regisztráltak a bemutatóig. A meleg napok 30 Celsius-fokos maximális hőmérsékletet jelentenek, és ebben az évben eddig még nem fordult elő ilyen. Ez szerencsés fejlemény, mert így a csapadékhiányos viszonyok legalább nem estek egybe a hőstresszel, a hűvösben ugyanis kevesebbet párologtattak a növények.
A koronavírus miatt az idei martonvásári bemutató megtartása hosszú ideig kétséges volt, de a vezetők végül úgy döntöttek, hogy vállalják a betegség jelentette rizikót. A meghívóra érkezett visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy jó döntést hoztak. Igaz, így kénytelenek „álarcosbált” játszani a résztvevők, de nem lehet őket cserbenhagyni: az első bemutató napjáig több mint 220-an jelezték, hogy elmennek Martonvásárra az idei kalászosgabona-bemutatóra.
Martonvásárról Budapest irányába indulva aztán láthattuk, hogy a 2020-as tavaszi aszály mindent felülmúlt a szomszédos táblákon. Az ott található kukorica- és napraforgóvetésekről elmondható, hogy még az árvakelés minimumfeltételeinek sem felelnek meg.
– avar –