0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

„Álarcosbál” Martonvásáron

Maszk, kesztyű és némi alkoholos fertőtlenítő folyadék: az ilyenkor szokásos hőség elleni szalmakalap helyett most ezekkel az eszközökkel fogadtak Martonvásáron, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetében június 9-én. A hivatalos idei búzafajtaszemlét június 10-12. között tartották az intézet munkatársai, egyszerre maximum 20 fő számára.

Kérésemet akceptálták, így egy nappal a hivatalos program előtt fogadott Balázs Ervin akadémikus, az Agrártudományi Kutatóközpont főigazgatója, Veisz Ottó akadémikus, az Agrártudományi Kutatóközpont Mezőgazdasági Intézetének igazgatója és Vida Gyula, az intézet kalászosgabona-­nemesítési osztályának tudományos osztályvezetője. Ők szolgáltak rövid tájékoztatással, majd kettesben megtekintettük az idei kalászos-fajtakísérletet az erdőháti út mellett.

Az idei tenyészidőszak a kalászos gabonák számára kísértetiesen hasonlít az előző évire, és ez most nem túl kedvező hír. Ahhoz képest, hogy tavaly őszön gyönyörű állományok mentek a télbe, majd szinte fagy nélkül átvészeltük a telet, mostanra számottevően megváltozott a helyzet.

Közben az történt, hogy elfogadható mennyiségű csapadék március 6-án esett utoljára Martonvásáron, ezt követően pedig csak május 20. után kezdett el újra cseperegni az eső.

A közben eltelt 10 hét alatt időnként talán tizedmilliméternyi eső mutatta magát, de ennek a hatása elenyésző volt, mert következetesen erős szél kísérte, ami előbb a talajt, később a növényzetet szárította. Ez a 10 hét, amíg a szakemberek egyre csak az eget kémlelték, kritikus volt, mert a szárba indulástól kezdve egészen a szemtelítődésig eltartott, mondhatni, a legfontosabb fejlődési szakaszok igen komoly aszályban múltak el.

Ez nemcsak afféle „alig esett eső-hangulat”, hanem az adatok is bizonyítják. A bemutatóra kitettek egy táblát, amin az olvasható, hogy április 2-án a kísérleti téren a növények számára még felvehető víz megszűnt létezni. Ilyen helyzetben más növény csak akkor marad életben, ha öntözik.

Ebben az időpontban, az áttelelés után mintegy 10-12 napos fenológiai előnyt mutattak a kalászos gabonák, de ez a bemutató napjára eltűnt, megszűnt.

Közrejátszott az eredmények alakulásában, hogy Martonvásáron emberemlékezet óta nem volt olyan hűvös május, mint a mostani, ami tovább lassította a növények fejlődését. Utólag nézve az is kiderül, hogy ebben a szárazságban, ebben az aszályban a hideg mentette meg a búzát attól, hogy 2020 tavaszán fejre álljon, sőt, az is nyilvánvalóvá vált, hogy a többségükben május 10–15. között virágzó búzák a csapadékhiány miatt elkerülték a máskor rettegett fuzáriumot.

Már most nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy ebben az évben gombafertőzés miatt nem kell újabb lépéseken gondolkodnunk.

Kívülről és messziről nézve még elfogadhatót mutattak a parcellák, közelről vizitálva viszont korántsem vidám a képük. A búza most is olyan, mint tavaly – ám akkor is aszály gyötörte, úgyhogy ezen nincs mit csodálkoznunk. Viszont ha az egyes fajták átlagmagasságát nézzük, általában 10-15 centiméterrel rövidebbek a szálak a megszokottnál. A szakember ebből menten azt a következtetést vonta le, hogy 2020 nyarán kalászos gabonánál senki ne számítson rekordra. Ha még közelebb férkőzünk a kalászhoz, újabb szomorú és meglepő dolgok derültek ki. Az alsó padkák, fajtától függetlenül, sterilek maradtak, viszont a fölöttük lévő padkákban nincs gond a szemek számával. Ezáltal értelmet nyer az az állítás, hogy ha az aratásig hátralévő idő végig kedvező lesz és elegendő csapadékot hoz, akkor még elfogadható termés alakulhat ki a búzánál. Ami, ismerve az elmúlt 10 hét gyötrelmeit, valóságos csodaként fogható fel. A kalászokban lévő szemek száma most már nem változik, viszont még nagyon sok múlik azon, hogy a kialakult szemek mennyire telítődnek ki. Ismeretes az a szám, hogy a közel 40 gramm ezermagtömegű búza minden egyes növekedési vagy csökkenési értékkel 2,5 százalékkal növeli vagy csökkenti a hozamot.

Vida Gyula, miközben a saját kísérleteit figyeli, azért néha kitekint, hogy mi a helyzet az ország többi részében.

Úgy látja, hogy a nyugati és a délnyugati megyékben talán nem annyira kritikus a helyzet, mint az ország középső részén, viszont személyes tapasztalatai alapján határozottan állította, hogy a Dél-Alföldön az őszi kalászos gabonák félsivatagos körülmények között küszködték át az idei tavaszt.

Korábbi esztendőkben ilyenkor már arról is beszámoltak a martonvásári kutatók, hogy hány meleg napot regisztráltak a bemutatóig. A meleg napok 30 Celsius-fokos maximális hőmérsékletet jelentenek, és ebben az évben eddig még nem fordult elő ilyen. Ez szerencsés fejlemény, mert így a csapadékhiányos viszonyok legalább nem estek egybe a hő­stresszel, a hűvösben ugyanis kevesebbet párologtattak a növények.

A koronavírus miatt az idei martonvásári bemutató megtartása hosszú ideig kétséges volt, de a vezetők végül úgy döntöttek, hogy vállalják a betegség jelentette rizikót. A meghívóra érkezett visszajelzésekből arra lehet következtetni, hogy jó döntést hoztak. Igaz, így kénytelenek „álarcosbált” játszani a résztvevők, de nem lehet őket cserbenhagyni: az első bemutató napjáig több mint 220-an jelezték, hogy elmennek Martonvásárra az idei kalászosgabona-bemutatóra.

Itt készített felvételeink alapján lehetne hümmögni, hogy valóban, ma az aszály jelenti a nagyobb gondot, nem a koronavírus, mert az azzal való együttélés technikáját már sikerült kialakítanunk.

Martonvásárról Budapest irányába indulva aztán láthattuk, hogy a 2020-as tavaszi aszály mindent felülmúlt a szomszédos táblákon. Az ott található kukorica- és napraforgóvetésekről elmondható, hogy még az árvakelés minimumfeltételeinek sem felelnek meg.

– avar –

Forrás: Magyar Mezőgazdaság