Egyebek között vizsgálták a HEGYIR-ben nyilvántartott gazdasági akták adattartalmának helyességét, valamint a hegyközségi tagság megalapozottságát, a helyszíni ellenőrzések során pedig a nyilvántartott ültetvények meglétét, állapotát, és a kormányzati céloknak megfelelően illetékességi területükön belül a műveletlen szőlőterületeket is.
Miért pont most?
A szándék egyértelmű volt a HNT részéről, az adatbázisnak pontosnak és naprakésznek kell lennie, a közeledő ePincekönyv projekt miatt pedig lényeges, hogy a bevezetést követően azonnal használhassák is a hegyközségi tagok.
Az adatbázis-frissítés szükségessége alapvetően két pontra vezethető vissza. Az egyik, hogy a hegyközségi rendszer egy alulról építkező rendszer, melynek alapja a hegyközségi tagok adatszolgáltatása; a másik pedig, hogy a hegybírói feladatok az elmúlt években folyamatosan bővültek és átalakultak, így a hegybírók munkavégzési idejéből egyre kevesebb maradt az általános adatbázis-tisztítási feladatokra.
A 2020 első félévben Magyarországon megjelent COVID-19-járvány – a többi ügyfélközpontú munkavégzéssel együtt – a hegybírók ügyfelekkel kapcsolatos feladatait is csökkentette, így lehetőséget nyitott a szervezetnek a HEGYIR-nyilvántartás tisztítására.
Miért jó?
Több okból is. Egyrészt a nyilvántartásuk alapján egész évben statisztikákat és kimutatásokat készítenek, melyek alapul szolgálnak az elmúlt évek elemzéséhez és az ehhez kapcsolódó várható gazdasági folyamatok kiszámításához.
Másrészt nagyban hozzájárul az ágazat tisztulásához a már nem létező vagy engedély nélkül eltelepített ültetvények feltárása.
Melyek az eddigi tapasztalatok?
Ha számszerűsíteni akarnánk, akkor az elmúlt három hónapban 1400 hektárral csökkent Magyarországon a borszőlővel nyilvántartott terület mennyisége, ebben kiemelt szerepe volt az adattisztításnak is.
Az eddig elvégzett munka a karantén időszakban munkacsúcsot jelentett a hegybírók számára, de ezt várhatóan az adminisztrációs terhek csökkenése fogja követni az adatbázis-tisztítás következményeként.
Hegybírók bevetésen
Megkérdeztük a HEGYIR adattartalmának frissítésében részt vevő két hegybíró tapasztalatát is. Ferencz Gertrúd, az Abasári és a Délkelet-Mátrai Hegyközség hegybírója elmondta, a helyszíni ellenőrzések nagyon sok többletfeladatot adtak a hegybíróknak, ellenben nagy szükség volt már a rendszer szűrésére.
„Így volt például az én esetemben is. Két hegyközséget vettem át, melyekben nagyon sok hibásan felvitt adat kijavítására, illetve módosítására volt szükség” – magyarázta a szakember. Az ellenőrizendő területek között szerepeltek olyan ültetvények is, melyeket fajtaváltással újratelepítettek, de nem jelentették be. Ezek rögzítésével a HNT nyilvántartásában szereplő adatok pontosabb képet mutatnak.
Ferencz Gertrúd meglátása szerint az ellenőrzéseknél a legnagyobb megterhelést az adminisztratív rész jelentette, és mint elmondta, a folyamatos feldolgozás során derül ki a pontos tulajdonjog, illetve földhasználat is, ami szintén pontosítja az adatbázist.
„Az ellenőrzések folyamatosak, és állandó a körforgás, mert például a földhasználat- és a tulajdonjog-változásokról a termelők bejelentései által szerzünk tudomást. Ennek hiányában továbbra is lesznek olyan ültetvények, melyekről nem adnak le szüreti jelentést. Vagy megemlítendők az elhalálozások is, amelyekről szintén nem érkezik bejelentés, mert az örökösök nem foglalkoznak ezzel, vagy nem is tudják, mi a teendő egy borszőlőültetvény kapcsán” – jegyezte meg.
A jelen gazdasági helyzettel egyre több ültetvény válik műveletlenné, ami további ellenőrzéseket követel meg.
– hangsúlyozta Tóth Dávid, a Tenkes Hegyközség hegybírója, hozzátéve, hogy a koronavírus-járvány alatti időszakban a csökkent irodai ügyintézés lehetőséget biztosított a terepi munkára. „Az olyan ültetvények kerültek látószögbe, amelyekről az elmúlt három évben nem jött be szüreti jelentés. A HEGYIR-ben – amit három éve használnak – nyilvántartott adatok adják az alapot, miközben vannak olyan szőlők is, ahonnan jóval régebb óta nem érkezett információ. Belefutottunk néhány elhanyagolt ültetvénybe” – magyarázta Tóth Dávid, hogy a borvidéken heterogén állapotokat találtak. A szakember a Szederkényi Hegyközség területén is besegít, ahol még szétszórtabbak az ültetvények, tizenegy települést érintettek az ellenőrzések, miközben a siklósi ültetvények területén Nagytótfalutól Hegyszentmártonig terjed a hatásköre.
Elmondta azt a megfigyelését is, hogy a borvidék széle felé haladva a gazdák többet küzdenek a vadkárral. A villanypásztor bizonyos védelmet jelenthet, míg a vadriasztók nem adnak kellő biztonságot.
– mutatott rá a szakember, hogy a termelő sokszor nem tesz eleget a bejelentési kötelezettségének, vagy egyszerűen megfeledkezik róla. Ilyen esetekben törlik az ültetvényt a nyilvántartásból, a törlő határozatot pedig megkapja a tulajdonos. Ennek nincsen szankciója, viszont tisztul az adatbázis, a nyilvántartás.
A Szederkényi Hegyközség illetőségi területén az osztatlan közös tulajdon okozta problémával is szembesültek. A helyszíni ellenőrzésnél a nagyobb összefüggő ültetvényben nehéz beazonosítani, hogy melyik sornak ki a művelője vagy tulajdonosa.
A terepi munkát megelőzi a helyrajzi szám meghatározása ortofotók alapján. Ha nehezen megközelíthető területről van szó, akkor távolabbi pontokról készítenek felvételeket. Ez megkönnyíti az ültetvény beazonosítását, mellette a telefont, a GPS-t szintén segítségül hívják, de a jellemző tereptárgyak is támpontot nyújtanak a munkában. Az osztatlan közös tulajdonnál viszont igyekeznek a termelők egyedi jelölését – szalagozás, festés – megtalálni, mellette segít a nyilvántartás is. Ugyanakkor, ha egymás között cserélnek, vagy az egyik tulajdonos átadja a használati jogot – s ezt nem jelentik be –, ezek felkutatása tovább nehezíti a munkájukat. Van, ahol elhunyt a tulajdonos, ami az ültetvény állapotán is meglátszik.
Egy esetben termelői bejelentés alapján vizsgáltak meg szőlőt, elsősorban a bonyolult tulajdonosi kör volt az oka a gondozatlanságnak. Felvették a kapcsolatot a korábbi területhasználóval, s rövid időn belül fel fogják számolni a területet, mivel a művelése nem gazdaságos. Ám ez is nagyságrendileg alig fél hektár volt.
Az ellenőrzés során felveszik a GPS-koordinátákat, jegyzőkönyv készül az állapotról, a helyzetet fényképekkel dokumentálják, a későbbi beazonosíthatóság szempontjából további adatokat is rögzítenek. Mindezt a termelőknek is elküldik, hogy tisztában legyenek a helyzettel, a vitás eseteket rendezni lehessen. Az eljárási rend szerint a nem művelt szőlők esetében a termelő felszólítást kap, majd ha egy éven belül nem tesz eleget a művelési kötelezettségének, akkor a hegyközség felszámolja az ültetvényt, majd ennek költségét kiszámlázza a tulajdonosnak. Az is megoldást jelent, hogy a hegyközség továbbértékesíti a területet. Mindenkinek az az érdeke, hogy ne álljon gazban a szőlő, hanem hasznosítva legyen.
„Általában gondos gazdái vannak az ültetvényeknek, de léteznek azért renitens tulajdonosok is” – foglalta össze Tóth Dávid a 60 elsődlegesen és 140 másodlagosan ellenőrizendő terület megvizsgálása során szerzett tapasztalatait.
