Valószínűsíthető formája a vízi állatfajok általi terjesztés, melyek rövid időn belül nagy távolságok megtételére képesek.
Már korábban is a vízimadarak voltak az első számú gyanúsítottjai a halak víztestek közti terjesztésének, ám az eddigi kutatások a madarak lábára tapadt ragacsos ikrák átszállítását tekintették a transzport legvalószínűbb módjának.
Később kiderült, hogy a vízi madarak miután elfogyasztották a halak „szaporodó képleteit” (ikrák), azok nagy valószínűséggel és sokszor nagy számban életképesen kerülnek kiürítésre hosszú idő elteltével is.
A kutatók ehhez megtermékenyített ponty és ezüstkárász ikrákat etettek fogságban nevelt tőkés récékkel.
A kutatók nyolc récével ettek meg 500 ezüstkárászt és ötszáz ponty ikrát.
Hat madár ürülékében volt kimutatható épségben átjutott ikra, viszont összességében az elfogyasztott ikrák csupán 0,2 százaléka jutott át épségben a madarak emésztőrendszerén. Az átjutott 18 ikra közül 12 tartalmazott életképes embriót, végül egy ponty és két ezüstkárász kelt ki.
Végeredményben a tanulmány fényt derített arra, hogy a madarak tápcsatornáin belüli terjesztés fontos szerepet játszik a halak nagyobb távolságokban történő terjesztésében.
Facebook
Twitter
Google+
LinkedIn
Print Mail
Print PDF
