A verpeléti Varsányi Pincészetnél már tavasszal megjelenik a vadkár, a szőlő zsenge hajtásaiban az őz okoz nagyobb kárt. Azokon a területeken, ahol réttel vagy erdővel határos a szőlőterület, a kár mértéke csak fokozódik – mondja Varsányi Lajos, noha napelemmel működtetett villanypásztort használ a vadkár ellen. Birtokán főként az Olaszrizlinget és a Kékfrankost preferálja a vad, a védekezésnek hála sikerült mérsékelnie a kár nagyságát.
A tiszakürti Tálas Borászatnál 2,5 hektáron a seregély okozott 10-15 százalékos terméskiesést. A másik jelentős probléma, Tálas László elmondása szerint, a terület őztúltartása.
Télen például több 100-120-as rudlik verődnek össze, emellett a környező területeken több érmes bakot is lövetnek a vadásztársaságok, ami jelentős bevételt jelent számukra, emiatt nem áll módjukba az őzállomány zavarása.
– A mi hegyközségünkben 28 db gázzal működtetett vadriasztót alkalmazunk 700 hektárra, ezen kívül a gazdáknak is van ugyanennyi, mégis egyre kisebb a vadriasztó hatásfoka – meséli Tálas László. Az őz lerágja a szőlő hajtásait, majd mikor megjelennek az új hajtások, azokat is „lelegeli”. A riasztót a vad egy idő után megszokja.
A monori Csúzi családi Pincészetnél ősszel szintén az őz, illetve a szőlő cukortartalma miatt a róka eszi le a termést, hogy a télre való felkészülés során ezzel fedezze zsírkészletének felhalmozását.
Szekszárdon, a Mészáros Borház szőlőbirtok ültetvényében az őz mellett a szarvasnak is jelentős a kártétele. Mészáros Pál elmondása szerint tavaly megközelítőleg 5 százalékos volt a vad kártétele, attól függetlenül, hogy kerítéssel és villanypásztorral is védekeztek a vadkár ellen. Esetükben a vad kifejezetten az Irsai Olivért preferálta.
A hajósi Huszár Borháznál hosszú évek óta komoly probléma a vadkár, aminek következménye, hogy egyre több a konfliktus a vadásztársaságokkal. A szőlő fejlődésekor kezdetben a nyúl és az őz rágja le a hajtásokat, míg a szarvas a tőkék között haladva tépi le a fürtöket.
Lehet kerítéssel védekezni, de az őz és a szarvas azt átugorja, míg a vaddisznó az orrával nyomja fel a kerítést, tönkre téve azt. Véleményem szerint nemcsak a gazdának, a vadgazdálkodónak is kellene valamit tennie a vadkár mérséklésért, mert sajnos mindez jelenleg eléggé egyoldalú.
Badacsonyban, az A’capella szőlőbirtokon minden évben közel 40-60 százalékos a terméskiesés a vadkár miatt. A vadászatra jogosultak nem tesznek semmit a vadkár mérséklése érdekében, állítja Dunai János, emiatt komoly összetűzései adódtak a vadgazdálkodókkal.
– A jelenlegi vadkárfelmérési protokoll szerint a szőlőmben jelentkező károknak csak minimális hányada mérhető, holott jobb esetben 40 százalékos a terméskiesésem éves szinten – meséli Dunai János. – Ott tarunk, hogy egyelőre két nyert perem van a vadásztársaságokkal szemben, de így is minden jogi eszközt megpróbálnak az ellehetetlenítésemre alkalmazni.
A vadkár megelőzésére fény, hang, illetve akusztikai vadriasztókat használnak, de a szőlőtermelő véleménye szerint ezek emberi környezetben teljesen használhatatlanok. A szőlőbirtokon a Kékfrankos, a Rajnai rizling, valamint főként az Olaszrizling a vad által preferált fajta. A szarvas és az őz a hajtásban és a fürtben is kárt tesz, a szüret után pedig a vaddisznó döngeti a sorokat, teszi tönkre a tőkéket. De itt az apróvadat is meg kell említeni: a mezei nyúl és a róka is rájár a szőlőre, összességében tehát egész évben jelentős mértékű vadkár jelentkezik.
A Légli Szőlőbirtokon tavaly kifejezetten jelentősnek volt mondható a vadkár. A balatonboglári vállalkozásban először a tőkenevelés során a hajtáscsúcsot, majd májusban a fürtös hajtást rágta le az őz. Eközben a keskeny sorok között a vaddisznótúrások okoztak számottevő kártételt. Mivel a kistraktorok nem tudnak elmenni a feltúrt területen, ezért azokat le kell járni, ami anyagi és időbeli ráfordítást egyaránt kíván. A Pinot Noir, a Chardonnay és az Irsai Olivér mondható preferált fajtáknak a vad szempontjából.
Légli Ottó elmondása szerint a vadkár egész évben jelen van, de ennek súlya a szüret felé egyre kevesebb. Az őz és a vaddisznó mellett a szarvasnak és a borznak lehet még számottevő a kártétele, főként a fürtökben.
A birtok tagoltsága nehezen teszi lehetővé a teljes körű lekerítést, így a kerítések mellett különféle vadriasztót alkalmazunk, de ezeket négy-öt naponként változtatni kell, különben megszokja a vad – vallja Légli Ottó.