0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Vízháztartás és minőségi borászkodás

Ha van ország, amit a magyar borászoknak, főleg a magyar borstratégiával foglalkozóknak egyszer meg kell látogatniuk, az Új-Zéland. Ez az ország ugyanakkor kezdte fejleszteni bortermelését, amikor Magyarország borászata elindult a megújulás felé a 90-es évek közepén.

Csak ott az 1960-as években 400 hektár, 1996-ban kb. 6000 hektár szőlő volt, 2018-ban pedig már 38 ezer hektár. Magyarország ez idő alatt megfelezte szőlőterületét, ma alig van több mint 60 ezer hektár. Új-Zéland borból származó exportbevétele 2018-ban több mint 335 milliárd forint, Magyarországé nem egészen 39 milliárd (a HNT és a NZW adatai alapján).

Innen vehetnénk egy nagy levegőt és megkérdezhetnénk, mi történt? Termé­szetesen Új-Zélandnak nagy szerencséje volt, mert nem olyan volt a nagy testvére, mint nekünk.

Amíg minket a Szovjetunió piaca lehúzott egy kommerszebb szintre, addig Új-Zélandot Ausztrália, az Adelaide University magas színvonalon patronálta.

Mindezen túl segített az Új-Zélandon megbecsült dalmát telepes kultúra, és ezért is ott alkották meg a „lifestyle winery”, az életmódborászat intézményét, ami annyit jelent, hogy egy magas színvonalú képzés a termelést erősíti a legkedvezőbb környezetben, a kulturált életminőség érdekében.

Ha csak egyetlen dolgot lehetne kiemelni, mi a legnagyobb különbség az újvilági bortermelésben, az vitathatatlanul az öntözési rendszerek használata az ültetvényeken. Sajnos idehaza ezek a technológiák alig ismertek, de jelentős negatív közeg veszi körül őket.

Ez némi tudatlanságból és érthetetlen felsőbbrendűségből fakad, miszerint „ha nálunk öntözni kell, inkább kivágjuk”, vagy „mi lesz az évjáratok közti különbséggel”.

Az újvilági bortermelőket ez a hozzáállás nem zavarja, az előny ebben a kérdésben náluk. Már így is hatalmas szeletet sikerült megszerezniük a világpiacból. Másfelől köszönik szépen, nem kérnek az évjáratok sajátosságaiból, inkább minden évben csúcsévjáratot szeretnének.

De miért is ilyen kardinális az öntözés, hisz évezredek óta megoldják a borászok – mondjuk magunkban –, ugyanakkor bármelyik zöldség- vagy gyümölcsfélét a legkisebb fenntartás nélkül tápozunk és locsolunk. A válasz nehéz, de talán abban rejlik, hogy az összes fogyasztási termék közül a bor hasonlít legjobban az emberi lélekhez, kapcsolódik a hithez, szerves része az európai kultúrának és történelemnek, „ahogy az Isten adta”.

Az újvilági bortermelő országok nem voltak abban a helyzetben, hogy évezredes hagyományokra és jól kialakult piacokra alapozhassanak, ezért minden létező módon törekedtek a termelési hatékonyság növelésére.

A két országban összesen több mint nyolcvan borászatba sikerült eljutnom, ami már egész komplex rálátást tudott biztosítani mind a boraik stílusára, mind az alkalmazott technológiák hatékonyságára. A kisebb családi borászatoktól egészen a nagyüzemi méretekig mindent megvizsgáltam, de az öntözés mindenhol jelen volt. Az, hogy ki miként, mikor és mennyit öntöz, pont ugyanolyan eszköz a borász kezében, mint például a hordók használata. Eredményük döntően befolyásolni fogja a kész bor stílusát, eleganciáját.

Az ültetvények gépesítettségre tervezése alapelvárás ezen a vidéken, de persze ennek vannak szintjei. Igyekeznek a kézimunkát minimalizálni, mivel drága és nem nagyon áll rendelkezésre. Végigszemlélve az új-zélandi tájakat és a dús buja zöld növényzetet, felmerül a kérdés, miért is kell itt öntözni a szőlőket? A válasz: „a kiszámíthatóság miatt”.

A szőlő egy mezőgazdasági termék, aminek a megvédése az időjárás viszontagságaitól minden termelő (és a termelőket „védő” szervezetek) jól felfogott elemi érdeke.

A termés észszerű maximalizálása szintén nem elhanyagolható, ezért a vízháztartás folyamatos beállítása és a tápanyagpótlás mellett érik el azt a legnagyobb terméshozamot, ami még nem megy a tervezett minőség rovására. A legfontosabb mégis az az információ volt, hogy a folyamatos, tervezett öntözés növeli a bogyók rezisztenciáját, mert így kevésbé vékonyodik el a héjuk a szárazságtól és egy hirtelen érkező nagyobb mennyiségű csapadék nem okoz akkora sokkot, hogy megrepedjenek a bogyóhéjak. Ez komoly előny a rothadás elkerülésében és a további betegségek nagymértékű elterjedésének megakadályozásában.

Igen érdekes volt az állítás Új-Zélandon, miszerint a fő fajtájukra, a Sauvignon blanc-ra gyakorolt élettani hatását is megfigyelték a folyamatos öntözésnek.

Eszerint a fajtára jellemző metoxipirazin-tartalom mérséklődik, mert ez az íz/illatjegy hosszabb szárazság hatására erősödik fel a szőlőben. Dél-Ausztráliában a hatalmas hőségek miatt nem is lenne lehetséges a szőlőter­mesztés, de az öntözéssel mérséklik a túlzott cukoremelkedést és a savak elégését is.

Érdekes volt személyesen végigjárni a Jacob’s Creek prémium ültetvényeit. Szinte minden parcellán más és más öntözési programot alkalmaznak. Figyelembe veszik a napsütéses kitettséget, a tengerszint feletti magasságot, az alkalmazott fajta sajátosságait és az elérni kívánt bort. Természetesen folyamatosan mérik a talaj víztelítettségét és a növények párologtatását. A rendszer teljesen automata, ha valahol hiányt vagy többletet érez, be tudja állítani soronként a szükséges vízmennyiséget. A szőlész a telefonjáról bármikor hozzáfér a mért adatokhoz és szükség esetén felülírja az előre beállított öntözési programot. Nyári időszakban akkora a hőség és olyan hosszú aszályos időszakok tudnak kialakulni, hogy a folyamatos öntözés nélkülözhetetlen.

Az öntözés vízkvóta-rendszer szerint zajlik, víztározókat alakítanak ki és azokat igyekeznek az esős időszakban megtölteni, illetve felszín alatti vizekkel szinten tartani.

Ha valaki új telepítést tervez, vízkvótát kell szereznie (ami egyre nehezebb), és csak ezután kezdheti meg a munkát. A szükséges engedélyek birtokában komoly tervezés és földmunka előzi meg a telepítést. Ellátogattunk egy területre, ahol most telepítenek be 25 hektárt. A vízellátás biztosítására olyan vízhálózatot építenek ki, ami egy kisebb településnek is elegendő lenne. Az átemelők és a nyomást biztosító szivattyúk egymást érik, de a földben lévő szenzortelepek is parcellánként több helyen megtalálhatóak. Ottlétemkor egy mérnökcsapat éppen komoly pozicionálási munkát végzett. Kiderült, hogy minden szőlősort pontos GPS-koordináták alapján rögzítenek. A koordinátákat egy olyan számítógépes rendszerbe viszik fel, ami a traktorokat vezényli. Így azok nem igényelnek emberi munkát.

Gyakorlatilag az egész ültetvény a kezdetektől a szüretig nem igényel emberi beavatkozást, leszámítva a gépek karbantartását és feltöltését.

Azokon a területeken, ahonnan a legnagyobb mennyiségben készülő asztali boraik kerülnek le, szinte folyamatos az öntözés. A kiemelt parcellák – amikről a magasabb árkategóriájú tételeik születnek – viszont már jóval visszafogottabb öntözésben részesülnek, itt tőkénként heti 15 liter vizet juttatnak ki, ezzel elérve a szőlő „szenvedtetését”, a bogyó beltartalmi anyagainak koncentrálódását. A völgyeken átívelő szőlőtúra után már várt a Jacob’s Creek borászat laborjában Brock Harrison, aki a habzó- és testes vörösborokért felelős borász. Mivel ő is tisztában volt vele, hogy érdekel az öntözés borra gyakorolt hatása, ezért olyan, húsz tételből álló sort rakott össze, ahol a magasabb minőségi termékpalettájukból különböző területekről, egymást követő évjáratokból származó borokon mutatta be a különbségeket. Azaz inkább azok hiányát, a borok természetesen makulátlanok voltak és magas élvezeti értékkel bírtak. A kóstoló közepén magam sem tudtam eldönteni, tetszik-e vagy zavar, hogy ennyire kicsi az évjáratok közti különbség, épp ezért rá is kérdeztem. Mivel a minőségi tételeik is nagy palackszámban készülnek, ezért a piaci igények meghatározzák az életüket. Ha sikerül egy tételnek bekerülnie egy rangos disztribútorhoz, onnantól elvárják annak folyamatos minőségét és nem érdekli őket az évjárati sajátosság. Ezért az elsődleges irány, hogy a legkisebbre minimalizálják a kilengést az évjáratok közt.

Az öntözés itt már azt szolgálja, hogy jelentős mennyiséget tudjanak meghatározott minőségre beállítani, és ez sikerül is.

A nagy melegek ellenére meg tudják őrizni a boraik savait, bár ezt kiegészítik azzal, hogy nem várják meg a szőlők teljes érettségét, hanem már hamarabb szüretelnek. Természetesen ez a borászati elképzelés felveti az uniformizálódás problémáját, ám meg kell érteni ebben az esetben a kereskedőket is, akiktől a fogyasztók elvárják évről évre a megszokott ízvilágot a megszokott minőségen és áron.

Ezt a rövid problémafelvető cikkemet azzal a céllal is írtam, hogy felhívjam a figyelmet – a klímaváltozás hatásait is tapasztalva már –, hogy vigyázó borászszemeinket érdemes Új-Zélandra és Ausztráliára vetni. Fontos lenne szorosabb kapcsolatot ápolni a kinti kutatóintézetekkel, mert ők már most releváns adatokkal rendelkeznek, miként lehet és érdemes reagálni a változó klímán. Tudják, hogy mi várható, ha az évszakok összemosódnak, ha nincs tél, ha a csapadék évekig nem jön, vagy csak rosszkor.

 

 

Forrás: Borászati Füzetek