Back to top

Hazai méhlegelők (13. rész): fehér eper

Évtizedeken át jellegzetes fája volt a hazai tájnak a nem őshonos fehér eper. Mára szinte teljesen eltűnt, pedig több okból érdemes lenne ültetését újból felkarolni: kérge, levele, termése a gyógyászatban használatos, faanyaga kiváló szerszámnak, pálinkáshordónak és nem utolsósorban virágait látogatják a méhek a virágporáért

Az előző részt itt olvashatja

Háztáji gazdaságok, szőlőültetvények birtokhatárait gyakran fák ültetésével jelölték, melyek a Nap hevétől hűs árnyékot, gyümölcsöt s abból pálinkának való alapanyagot, később pedig faanyagot biztosítottak a gazdáknak. Gyerekként sokat lógtam magam is egy ilyen szederfán a nadrágszíjparcellás szőlőnkben. És valóban évtizedeken át jellegzetes fája volt a hazai tájnak a nem őshonos fehér eper. Mára szinte teljesen eltűnt, pedig több okból érdemes lenne ültetését újból felkarolni: kérge, levele, termése a gyógyászatban használatos, faanyaga kiváló szerszámnak, pálinkáshordónak és nem utolsósorban virágait látogatják a méhek a virágporáért.

1. kép: Eper levél, felemás levélzettel
Fotó: ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET, KORDA M
Fehér eper

A fehér eper (Morus alba) vagy népies nevén a szederfa (főleg a Dunántúlon hívják így) származási helye Kína hegyvidéki erdőségei. Mivel a levele a selyemhernyó legfőbb tápláléka, a selyemhernyó-tenyésztés érdekében gyakran ültették települések környékére. A műszál elterjedésének következtében azonban hajdani jelentőségét elveszítette. Az 1900-as évek közepéig a leggyakrabban ültetett fafaj volt az útfásításokban és szinte minden falusi udvar végében is állt legalább egy-két eperfa. A selyemhernyó mellett azonban az amerikai fehér szövőlepke hernyói is nagyon szeretik a zsenge levelét, s a kártevő gyakran innen terjed tovább más gyümölcsösökre. Ez is volt az oka annak, hogy az utak mentén teljesen felszámolták a fáit. Védekezés hiányában a hernyók az eperfáról, mint gazdanövényről indulva a fekete bodzától a csonthéjas gyümölcsökig mindent elpusztítanak.

Termőhelyi igénye, morfológiája

Melegkedvelő, fényigényes, a szárazságot jól tűri. Talajban nem válogat, a téli hideget jól bírja, de nem kedveli a nedves, hideg talajokat. A régi kertekben, ártéri erdőkben kivadul. alakját tekintve közepes magasságú, mintegy 15 m-ig növő fa, koronája kerekded, széles, terebélyes. Kérge fiatalkorában sima, sárgásbarna, később repedezett és sötétebb színű. Hajtása zegzugos, nagy levélripaccsal. Rügyei szórtan helyezkednek el a hajtás tengelyén, de a vízszintes hajtásokon gyakran váltakozó állásúak. Maga a rügy nagy, széles tojásdad alakú, hirtelen kihegyesedő, szárhoz simuló, sárgásbarna színű. Levele szintén tojásdad alakú, kissé aszimmetrikus, válla lekerekített vagy szíves, széle fűrészes, színe élénkzöld, ősszel aranysárgára színeződik. 6-12 cm hosszú.

Jellemző a fajra heterofillia (felemás levélzet, különböző levelűség) jelensége: ugyanazon a növényen eltérő alakú, tagoltságú vagy összetételű levelek találhatók, mely nem csupán alaktani, hanem eltérő kifejlődésben és szövettani szerkezetben is megnyilvánul. Jelen esetben a rövidhajtások levelei tagolatlanok, a hosszúhajtásokon viszont többnyire tagolt, karéjos vagy hasadt és nagyobb méretű leveleket találunk (1. kép). A levéllemez kopasz, csak az erek mentén szőrös, a levélnyél 15-30 mm hosszúságú. Virágai váltivarúak, egylakiak, előfordul, hogy egy fán túlnyomórészt vagy porzós, vagy termős virágok vannak. A porzós virágok hosszúnyelű világosbarna barkavirágzatot (2. a. kép), míg a termősek (2. b. kép) rövidnyelű fejecskéket alkotnak. A virágtakaró négytagú lepel, mely a termős virágzatban elhúsosodik (ezért nevezik szedernek is), s így alakul ki a makk termés-ágazat áltermés (2. c. kép). Tojásdad alakú, 2 cm nagyságú, színe fehér, pirosas vagy feketés. Hosszan termő, a termésérés ideje június-július. Lédús termését a madarak és a vad is szívesen fogyasztja. Fája gyűrűs likacsú, kettős színű, szíjácsa keskeny és sárgásfehér, gesztje sárgásbarna. Nagyon hasonló az akác fájához, de az epernél a geszt szállítóedényeinek csak egy része tömődött el. Pálinkáshordóként azért is szívesen alkalmazták, mert szép színt ad a benne tárolt pálinkának.

2. kép: Porzós virág (a) termős virág, (b) eper termése (c)
Fotó: ORSZÁGOS ERDÉSZETI EGYESÜLET, KORDA M

Méhészeti jelentősége

Méhészeti jelentősége csekély. Virágzása elhúzódó, az időjárástól függően áprilistól-júniusig tarthat. Porzós virágairól virágport hordanak a méhek. Virágzata a méhek számára nem különösebben vonzó, közvetlen közelükben járják, de nagyobb távolságra már kevésbé mennek el érte. Ez köszönhető annak is, hogy ebben az időszakban virágzik a jobb hordást biztosító hazai vegetáció jelentős része.

Ültetése, telepítése

Napos, meleg fekvést kedvel. Őszi ültetéskor a talajt taposással kell tömöríteni, öntözni ilyenkor nemigen szükséges, mert a téli csapadék kellő nedvességet biztosít és a talaj tömörödése is megtörténik. Tavaszi ültetésnél a földet taposás helyett bőséges öntözéssel célszerű tömöríteni. Ebben az időszakban a kiszáradás is gondot okozhat, ezért ajánlatos a mulcsos takarás. Mivel terebélyes fáról van szó, a telekhatártól érdemes legalább 5 méterre, vagy annál nagyobb távolságra ültetni. Út- és utcafásításra kevésbé javasolt a használata, mert a termése szétkenődik az utakon és balesetveszélyt okozhat. Gyümölcsösök közelébe ne ültessük az amerikai fehér szövőlepke kártétele miatt.

Lászka István Attila

okleveles erdőmérnök, okleveles agrár-mérnöktanár

Vanyarc/Domoszló

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/4 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

„Uccu bizony, megérett...”

Tizennyolcadik alkalommal szervezték meg az idén a meggynapokat a vajdasági Bácsfekete­hegyen élő magyarok, akik a nehézségek dacára évtizedek óta jeleskednek a meggytermesztésben és -feldolgozásban.

Fenntarthatóbb takarmányozás lárvákkal és rovarokkal

A kelet-lengyelországi Muchocin kísérleti halgazdaságában tartott tokhalak étrendje lárvából és más rovarfehérjéből áll. A kísérlet célja, hogy az eddigieknél fenntarthatóbb fehérjeforrásokkal váltsák ki a halak szokásos takarmányát. A kutatást a HiProMine nevű cég koordinálja.

Kedvezőbb kereskedelmi feltételeket hozhat a madárinfluenza-mentes státusz visszanyerése

Az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) vonatkozó előírásai szerint Magyarország visszanyerte madárinfluenzától mentes besorolását. A teljes országra vonatkozó kedvező státusz lehetővé teszi az élő baromfi és baromfitermékek akadálymentes kereskedelmét az egyes harmadik országokkal.

„Szuperbaktériumok” és antibiotikumok – a hazai helyzet

A világon évente mintegy hétszázezerre tehető a számuk, és az arány egyre növekszik. A szakértők attól tartanak, hogy 2050-re többen halnak majd meg az antibiotikumoknak ellenálló baktériumok okozta fertőzésben, mint rákban. A hazai helyzet állattenyésztésbéli aspektusairól Dr. Bognár Lajos élelmiszerláncfelügyeletért felelős helyettes államtitkárral, országos főállatorvossal beszélgettünk.

Haltakarmányozás - Tudatosabbak a termelők

Harminc éve foglalkozik a haltakarmányozás kérdéskörével dr. Mézes Miklós, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) Takarmánybiztonsági Tanszékének vezetője, aki azt tartja az elmúlt évtizedek legjelentősebb változásának, hogy szakmailag sokkal felkészültebbek, választásaikban céltudatosabbak lettek a termelők ezen a területen.

Atkairtás nyári mézek után: az egyik legfontosabb kezelési időszak

A méhészeti szezonban elérkeztünk abba az időszakba, amikor már a mézpörgetések zömét maga mögött tudhatja a méhész. Többen nyaralásra készülnek, vagy már nyaralnak. Viszont atkakezelés szempontjából épp ez az időszak az egyik legkritikusabb az őszi vagy téli zárókezelés mellett.

Pápua szarvascsőrű fiókák keltek ki a Szegedi Vadasparkban

Pápua szarvascsőrű (Rhyticeros plicatus) fiókák keltek ki a Szegedi Vadasparkban, az Indonézia és Új-Guinea szigetein őshonos madárfajt az európai állatkertek közül az elmúlt évben csak itt sikerült szaporítani - tájékoztatta Veprik Róbert igazgató az MTI-t.

A kaszálások okozta természeti károk felmérésében is segíthetnek a méregkereső kutyák

A kaszálások okozta természeti károk felmérésében is segíthetnek a méregkereső kutyák, az állatok hatékonyan bevethetők a kaszálások során akaratlanul elpusztított védett gerinces állatok és apróvadfajok felderítésében - közölte a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) hétfőn az MTI-vel.

Mit legelnek a patások?

A kisebb testű, kérődző patások az energiadúsabb növényeket igyekeznek legelni, míg a lófélék - melyek általában nagyobb testűek is - kevésbé válogatósak táplálkozás közben. Számukra fontosabb, hogy legyen víz a közelben.