A kis farontó vagy más néven kis farágó a gyümölcsfák, alma, körte, birs, dió, gesztenye kártevője, de komoly gondot okoz a bogyósgyümölcsűek és a mogyoró hajtásaiban is. Könnyen fölismerhető, fehér alapon kékesszürke foltokkal tarkított szárnyú lepke, mérete 5 centiméter. Kártétele régóta ismert, még az 1800-as évek végéről, de nagyon sokszor említették az 1920-as, 30-as években megjelent Növényvédelem folyóiratban is. Akkor még igen ritka volt az üzemi gyümölcsös, általában egyes fák és cserjék károsítását írták le.
Több táplálékot talál
A kártevő gyakoribb megjelenését több okra vezethetjük vissza. Egyrészt melegkedvelő faj, eddig elsősorban Európa déli részén fordult elő.
Másrészt, a kártevők elleni védekezés nem a mérgező, hanem a szelektív rovarölő szerek felé tolódott el, amelyek nem hatékonyak a frissen kikelő farontólárvák ellen. Ezzel a kíméletes növényvédelemmel természetesen mindenki egyetért, aki a környezetet óvni szeretné. További kedvező körülmény a kártevő számára, hogy egyes, korábban csak természetes erdőt alkotó fák kerülnek a termesztésbe (dió, gesztenye), ahol nagyobb terület áll rendelkezésére a szaporodáshoz. Korábban az oltványdió-faiskolák sem léteztek.
Nagy termetű lepke
A kis farágó lepke kétéves fejlődésű. A nőstények június, július folyamán a levélnyelek vagy a hajtások tövébe helyezik el a tojásaikat. A kikelő kis hernyók azonnal a növény belsejébe rágják magukat, rejtett életmódot folytatnak.
A fertőzött oltvány a telepítés után rendszerint hamar elpusztul, vagy a fiatal telepítésekben nehéz kialakítani a helyes koronaformát. Ha a hervadt rész alatt eltörjük az ágat, rendszerint megtaláljuk a károsító hernyót. A kifejlett hernyók 6 centiméter hosszúak is lehetnek. A károsító a második telet is hernyó állapotban vészeli át, tavasszal alakul bábbá, majd június–júliusban rajzik a lepke. Egy-egy gyümölcsösben különböző életkorú hernyók károsítanak, ezért rajzásuk minden évben megfigyelhető.
Szexferomonnal összegyűjthető
A kis farontó szexferomonját az 1980-as években határozták meg, így megfelelő csapdahasználattal rajzása nyomon követhető. A faj a szokásos ragacsos csapdával csak gyengén fogható. Az egyes csapdatípusok közül a varsás (Csalomon® VARb 3) bizonyult a legjobbnak, ami a cserebogarak tömeges csapdázására is bevált (lásd Csapdaszegély cserebogarak ellen, Kertészet és Szőlészet 2020/23. szám). A fogóedény nagyszámú egyedet képes befogni, nem telítődik, így a rajzás végéig hatékony. Nagyon fontos viszont a kihelyezés módja. A csapda csak akkor fogja a hím lepkéket, ha legalább 40-50 centiméterrel a lombkorona fölött helyezzük el. Leghelyesebb, ha külön karót használunk erre a célra, mert úgy a lombozat növekedési ütemét követve egyre magasabbra vihetjük a csapdát.
Azt javasoljuk, hogy 30-40 csapdát helyezzünk ki egy hektár ültetvénybe, egymástól egyenlő távolságra. Ügyeljünk arra, hogy a lomb növekedésével a csapdákat magasabbra tudjuk rakni. Mindenképpen a rajzás elejétől üzemeltessük a csapdákat, egészen a rajzás végéig, vagyis augusztus elejéig. A csapdák csalogatóanyaga szexferomon, ami csak a hím lepkéket fogja, a nőstényeket nem vonzza. A kártevő kétéves fejlődése miatt egy nemzedéket csak akkor tudunk befolyásolni számunkra kedvező irányba, ha a csapdahálót egymás utáni két évben alkalmazzuk. Ha a védendő ültetvény növekedése még nem megfelelő, akkor a hajtások megőrzése miatt a 3-4. évben is alkalmaznunk kell a csapdahálót.
Ez a technológia nem olcsó, ezért a kifejezetten értékes ültetvényben javasoljuk használatát, például gesztenyetelepítésben és dióoltvány-iskolában. A kártevők számának, illetve a kártétel nagyságának csökkenését csupán a harmadik év után várhatjuk.
Voigt Erzsébet,
Tóth Miklós