Back to top

Csak a kiváló minőségű méz versenyképes

A Gyöngyös-patak mentén, Kőszegtől néhány kilométerre sok szempontból ideális a környezet a méhészkedéshez, amit az is bizonyít, hogy Balogh Ferenc jelenleg 180 méhcsaláddal már 15 éve sikeresen folytatja a mesterséget itt.

1. kép
Balogh Ferenccel beszélgettem arról, ő hogyan méhészkedik. A 44 éves főállású méhész (1. kép) és méhegészségügyi felelős Lukácsházán (Vas megye) él, állományának egy részét is itt látja el. A nagyjából 1100 lelket számláló település hosszan nyúlik el a Gyöngyös-patak mentén, Kőszegtől néhány kilométerre. Sok szempontból ideális hely ez a méhészkedéshez, amit az is bizonyít, hogy Ferenc jelenleg 180 méhcsaláddal már 15 éve sikeresen folytatja a mesterséget itt.

• Mesélj a kezdetekről! Mikor döntötted el, hogy méhész leszel?

- A szüleim állattartással foglalkoztak, emellett édesapám méhészkedett is. Gyakran kellett segítenem neki, azonban ezek az élmények ekkor még csak eltávolítottak attól, hogy én is folytassam a pályafutását. Amíg a többi gyerek együtt játszott, addig nekem a rajokat kellett figyelnem, vagy a pergetéseknél segítettem. A méhszúrások sem vittek közelebb hozzá, hogy beleszeressek a szakmába. Ezek olyan negatív élmények voltak, hogy megfogadtam, biztosan nem leszek méhész.

15 évvel ezelőtt azonban mégis jött egy gondolat, hogy belevágjak a méhészkedésbe.

Édesapám eszközei még megvoltak, vásároltam 13 családot, és nekikezdtem. A jelenlegi állományomat ebből a 13 családból építettem fel (2. kép). A kezdeteknél édesapám sokat segített, illetve volt egy idős méhész, akihez gyakran fordultam tanácsért. 2012-ben elvégeztem Gödöllőn egy OKJ-s méhésztanfolyamot, mert az itt indított tanfolyamokról sok jót hallottam. Egy kicsit sem bántam meg, valóban használható tudást adott nekem is.

Az első kaptáraim fekvő NB 18-asok voltak, mivel ilyenekkel dolgozott édesapám is.

2. kép
Hamarosan azonban rájöttem, hogy mivel egyedül dolgozom, számomra a rakodó lesz az ideális kaptártípus, mert ezt könnyebb egyedül kezelni. A fekvők után 35-40 családdal átálltam 1/2NB rakodóra, de be kellett látnom, hogy itt nálunk ez nem lesz jó. A Kőszegi-hegység közelsége miatt – a község egy hideg völgyben fekszik – a tél nagyon hideg, az alacsony kereten nem volt elég biztonságos a telelés, így végül a jelenleg is használt rendszer lett a befutó: NB fészek félkeretes méztérrel (3. kép). Szoknyás kialakítású fa rakodókaptárakat használok, higiénikus aljjal. Egy időben gondolkodtam a hungarocell kaptárak kipróbálásán, de végül elvetettem az ötletet, a fa kaptárakban is jól telelnek a családok és a tavaszi felfejlődéssel sem szokott gond lenni.

• Ha már a tavaszt említed: miből áll a méhcsaládok tavaszi fejlesztése?

- Tisztuló kirepülés idején egy gyors ellenőrzéssel felmérem, hogy elegendő élelmük van-e, illetve hogy megvannak-e az anyák. Ilyenkor még semmi egyebet nem teszek. Majd amikor már állandósul a kijárás, elkezdem felkarcolni a mézes kereteket és a fészek mellé teszem őket. Ezzel biztosítom a méhek számára, hogy mindig a rendelkezésükre áll a szükséges élelem, melyet jó idő esetén könnyebben be tudnak hordani a fészekbe, valamint az anya petézése is kellően lendületes marad így.

A vízellátást csepegtetős itatóval oldom meg (belső itatást nem használok), melyet lehetőleg kútvízzel töltök fel.

Ebben az időszakban nem szokott szükség lenni más serkentésre, a telelő­élelem felkarcolása mindig elég repcéig. Ezzel az eljárással a családok robbanásszerűen fejlődnek, amiben nagy szerepük van a nagy fészekkereteknek is, valamint annak, hogy folyamatos a virágpor-ellátottság. Repce mindig sok van a környékünkön, tehát ekkorra már népeseknek kell lenni a családoknak.

3. kép
• Hogyan készíted fel családjaidat az akácméztermelésre?

- Sajnos a környékemen nincs jelentős akácos, így ahhoz, hogy akácmézet tudjak termelni, minimum 45 km-es távolságra vándorolnom kell (csak egy akácra szoktam menni). Errefelé invazív fajként tekintenek az akácra, ezért az erdőkből szinte teljesen kiirtották, helyére méhészeti szempontból elhanyagolható jelentőségű fajokat ültettek. Az akácméztermelésre a családok felkészítése már április 10-e körül elkezdődik. Ekkor egyenlítem a családokat (4. kép).

Legalább 5-6 kereten kell a kiterjedt fiasításnak lennie, és 8-9 léputca méh az elvárásom ahhoz, hogy akácra termelő családokkal tudjak menni.

Akácvirágzásra átnézem és rendezem a fészket. Ha szükséges, lebölcsőzök. Az esetlegesen túlfejlődött családokat megcsapolom, de ezt csak nagyon ritkán teszem, a lehető legerősebb, legnépesebb családokkal szeretek nekifutni az akácnak. A fészekrendezés annyiból áll, hogy kiveszem a veselépeket, két szélre virágporos keret kerül, mellé nyitott fias, a harmadik pedig műlép lesz. A méztéri fiókba 4 műlép kerül.

4. kép

Ahogyan elkezdődik a hordás akácról, csinálok egy tisztítópergetést.

Nagyon odafigyelek arra, hogy kiváló minőségű mézet termeljek, így mindig megvárom, míg a méhek a méz nagy részét lefedik. Ekkor belepörgetek, refraktométerrel megmérem a méz víztartalmát, és ha nem több 18%-nál, megkezdem a mézelvételt. Mivel sok a fedett mézem, rengeteg fedelezésviaszom keletkezik, amelyet műlépkészíttetésre használok fel. Ezen felül a megtermelt viaszból gyertyát is készítek.

 A tavaszi időszakban a rajzásgátlás szokott nagy feladatot jelenteni a méhészeknek. A te méhészetedben mi ennek az alapja?

- Fiatal anyákkal dolgozom, évente cserélem őket, így kisebb gondot okoz a rajzás. Tudatosan olyan anyákat használok tenyészanyának, amelyek nem rajzó hajlamúak. Ezen kívül sokat építtetek, nem ritka, hogy akácig egy fióknyi műlépet is kihúznak a családok. A rajzásgátlást segíti még az anyanevelés is: a pároztatók feltöltése, a dajkák erősítése.

De ha ez mind mégsem lenne elég, és rajozni támad kedvük, akkor marad a bölcsőzés.

Az utóbbi években azt figyeltem meg, hogy ha nyár végén megperzselődik az akáclevél, és ősszel, illetve télen nem kap elegendő csapadékot, akkor a következő évi nektártermelés jelentősen kisebb lesz. Ez sajnos kedvez a rajzási kedv kialakulásának is.

• Milyen méhlegelők találhatók nálad az akác után?

- Akác után nagyjából 2 héttel kezd virágozni a gesztenye, amire 100 családdal szoktam vándorolni. Időnként hársra is elviszek néhány családot. Nálam itt gyakorlatilag véget is ér a méhészeti év, erre nincs napraforgó. A nyár folyamán mezei virágok adnak némi nektárforrást, azonban ennél is fontosabb, hogy jó virágporforrásnak számítanak.

Híg cukorszirupos etetéssel serkentek, hogy fenntartsam a családok népességét.

Ez az időszak már a következő év alapja, ekkor már minden arról szól, hogy a családokat a lehető legjobb állapotban teleljem be.

• Mit teszel ennek érdekében?

- Fontosnak tartom, hogy a családok népesen induljanak a télnek. A folyamatos nyári serkentést augusztus 10-től felváltja a telelőélelem feletetése, melyet egy literes adagokban adok be, így a serkentő hatás is megmarad.

Már több éve kizárólag Apiinverten teleltetem az állományomat, családonként 18-20 kg-t adok, így elegendő az élelem repcéig.

Az atkairtást tartós hordozós készítményekkel végzem, majd zárókezelésnek oxálsavval szublimálok. Igyekszem minden családdal a 10 léputcás népességet elérni. Az erős családokon fent hagyok egy méztéri fiókot, tele mézzel, viszont a gyengébb, 7-8 léputcásoknál nem. Ősszel takarni nem szoktam, mert ezzel is segíteni szeretném az anyákat abban, hogy télre leálljanak a petézéssel. Azonban a higiénikus aljak tálcáját visszateszem a hideg idő beálltával, az a tapasztalatom, hogy így jobban telelnek.

Január közepén, mikor elindulnak az anyák, 8 cm-es, nejlon­zsákba csomagolt vatelinből készült takarásokat teszek be.

A 7 léputcás, vagy annál kisebb családokat oldalról kartonlappal szűkítem, de nem szokott sok ilyen lenni, az elmúlt télen hét volt. Egérrácsot nem használok, a kijáró kialakítása miatt ez nem indokolt (5. kép).

5. kép

• Mondtad, hogy évente cseréled az anyákat és magad neveled őket. Hogyan történik mindez?

- Az anyanevelés már repcén kezdődik és folyamatosan tart az egész szezonban. Anyaneveléshez félkeretes NB kaptárakat használok. Az álcákat svájci álcázótűvel helyezem át a bölcsőalapba, majd starter családdal kezdem a nevelést. A 24 óra alatt elfogadott bölcsők egy felerősített anyás dajkacsaládhoz kerülnek, ahol az anya az alsó fiókra van rekesztve. Ezen egy mézes fiók található, a legfelsőben pedig a tenyészléc, 20 bölcsővel. A dajkacsaládokat folyamatosan kis adagokban etetem. Ha a bölcsőt használom fel anyásításra, akkor végig az anyás dajkánál maradnak.

Ha a kikelő szűz anyák kis pároztatókba kerülnek, akkor a befejező dajka anyátlan. Ilyenkor a kijáróra még felkerül egy anyarács.

A kis pároztatókat első alkalommal szűz anyával anyásítom, ezt követően mindig bölcsővel.

Értelemszerűen az anyák cseréje is folyamatos egész szezonban. Legelőször azokban a családokban szoktam cserélni, ahol a tavaszi fejlődés elmarad a várttól. Anyásítani műanyag zárkával szoktam, a régi anya elvétele után kb. másfél órával, kirágósra állítva. Gond nélkül el szokták fogadni az új anyát, 98%-os az elfogadás. Azt is hozzá kell tennem, hogy ez csak az általam nevelt anyákra igaz, a vásároltakra nem.

• Hol értékesíted a megtermelt mézet?

- A mézem egy részét kistermelőként piacon adom el. Ez a megtermelt mennyiség kb. 20%-át jelenti. Rendkívül fontosnak tartom, hogy folyamatosan kiváló minőségű mézet állítsak elő, azt gondolom, csak minőségben tudjuk felvenni a versenyt a multikkal. Azonban problémának érzem, hogy a piacokra főként az idősebb korosztály jár vásárolni, félő, hogy hamarosan el fog múlni a piacozás ideje.

• Milyennek látod az ágazat helyzetét?

- Jelenleg a szakmánk nincs kellőképpen megbecsülve, 15 évvel ezelőtt sokkal jövedelmezőbb volt a méhészet. Egyre nehezebb gazdaságosan fenntartani az állományt. A két fő gond: az alacsony felvásárlási árak és a külföldről beáramló hamis méz. Pedig a méhésztársadalom a világ egyik legfontosabb emberi társadalma, mert a világ jólétét tartjuk a kezünkben, vagy legalábbis az ellenőrzésünk alatt, mert az összes gyümölcs és nagyon sok termés beporzásáért a méhek felelnek - és ezt a méhészek felügyelik.

 

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/6 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Érdekességek a Peszéri-erdőben

Bács-Kiskun megye északi részén, Kunpeszér község határában található a homoki erdős sztyeppek napjainkra fennmaradt egyik legértékesebb, fajokban leggazdagabb képviselője, a Peszéri-erdő. Az ottani homoki kocsányos tölgyesek megőrzését, illetve azok jellegzetes növény- és állatfajainak védelmét szolgálja az OAKEYLIFE projekt.

Az idő bizonyított: jó döntés volt

Tíz évvel ezelőtt a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) egyik tárgyalójában dr. Seregi János döntése nyomán megalakult a 22 állami erdőgazdaság közös magazinja. Miért éppen az MFB-nél? – kérdezhetik sokan. Azért, mert akkor az erdőgazdaságok felügyelete az MFB Agrár- és Zöldbank Igazgatóságához tartozott, melynek ügyvezető igazgatója dr. Seregi János volt.

Kőbe zárt rejtély

Életünk során mindig keressük a kapcsolatot a természethez fűződő gyökereinkkel, olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Idővel rádöbbenünk, hogy boldogságunk tiszta forrása a harapnivaló friss levegő, a fodrosodó patak csobogása, a fák ölelő karja, az évmilliókat megélt, ősenergiát sugárzó kőzet közelsége, azaz az anyatermészet kincsei.

Nincs élet nélkülük

Ahhoz, hogy az erdők-mezők és kertünk növényeinek virágaiban gyönyörködhessünk, terméseiket, magjaikat, leveleiket felhasználhassuk, elengedhetetlen a beporzók „munkája”. Ezek – többségében rovarok – virágról virágra szállva segítenek a virágpor átvitelében, a megtermékenyítésben. Nélkülük sokkal szegényebb lenne a földi élet ismert formája. Ezért védelmük mindannyiunk kötelessége.

Az év fája a süvöltény

Az Országos Erdészeti Egyesület legutóbbi online szavazásán a lehetséges három faj közül a voksok mintegy felét a lisztes berkenye (régies nevén süvöltény) kapta, így lett az Év fája 2021-ben a kecskefűz és a fehér nyár előtt. A lisztes berkenye fajcsoport (Sorbus aria agg.) számos, egymástól nehezen megkülönböztethető kis fajt takar, melyek középhegységeink sziklás talajú erdeiben fordulnak elő.

Major László: Karcsú szépség

„A fényképezéssel való kapcsolatom az általános iskola 6. osztálya végén kapott Certina típusú fényképezőgéppel kezdődött, majd a Roth Gyula Erdészeti Szakközépiskola diákjaként már tükörreflexes Exa, Praktica és Pentacon gépekkel, valamint számos optika használatával fotóztam."

Vegán pókselyemmel az egyszer használatos műanyagok ellen

A kutatók előállítottak egy növényi alapú anyagot, amely a pókselyemhez hasonlít erősségében és sűrűségében, így akár számos fogyasztói termékben helyettesítheti az egyszer használatos műanyagokat.

Méhekről és mézről a Szelávi fesztiválon

Egy családias fesztivál a hétvégére, zenével, tánccal, irodalommal, méhekkel!

Az iskolai szünet kezdetével megnyílnak az Erdei Vándortáborok

2021. június 16-án az Erdei Vándortábor Program immár ötödik szezonja indul az Országos Erdészeti Egyesület szervezésében. A résztvevő diákok az erdők természeti és kulturális kincseinek megismerése mellett a környezettudatos életmódra is ösztönzést kapnak. A program az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával valósul meg.