Ez akkora piaci előnyt jelentett, hogy a falubeliek egy időben minden talpalatnyi földet ezzel a kultúrával telepítettek be. Sokan a másik itteni nagy favorit, az őszibarack-ültetvény sorközeit is kihasználták erre a célra. A rendszerváltással egy időben jelentkező, hosszan elnyúló gazdasági válság nem kedvezett az ágazat fejlődésének, hiszen az ukrajnai családok nagy része akkoriban napi megélhetési gondokkal küszködött, így a viszonylag drága korai gyümölcsre nem futotta a havi konyhapénzből.
Egészen a 2010-es évek kezdetéig tartott ez a nemszeretem időszak, amikorra valamelyest konszolidálódott a helyzet, és egyre szélesebb vásárlói rétegek mutattak érdeklődést a korai szamóca iránt.
– Benében és a termesztői kistérségünkhöz tartozó Nagymuzsalyban valamennyien bakháton, fekete fóliás takarással, csepegtetőcsöves öntözéssel termesztjük a szamócát, mint szerte a világon az élvonalba tartozó gazdaságokban – mutat körbe a szépen gondozott ültetvényen Vincze Tímea, aki családjával 2005-ben szavazott bizalmat ennek a növénynek. Azóta hűségesen kitart mellette. – Másként már nem is lehet. Tegyük hozzá, hogy a fajták közül is a legígéretesebbeket ültetjük. Mi most az Alba nevezetűt részesítettük előnyben, de a környéken erősen feljövőben van az Asia, a Dark Select, a Yoly, a régebbi Clery már lecsengőben van. A szamócánál a kiváló, gazdag aromavilág mellett továbbra is a jó szállíthatóság a fő szempont, illetve hogy a kereskedők hosszan a pulton tudják tartani a gyümölcsöt.
Lecsengett a szamócaszezon. Az idei felvásárlási árral mennyire elégedettek?
– A hozzánk a helyszínre kijövő felvásárló a kezdetektől szinte mindvégig 50 hrivnyát adott a gyümölcs kilójáért, ami a tavalyi árnak pontosan a duplája. Ám mondjuk el, hogy a termés, sajnos, gyakorlatilag csupán negyede-ötöde lett az átlagosnak, miközben a termesztési költség ugyanannyi maradt. A húsvét táján érkezett mínuszok elvitték az első két kötést, tehát a legkorábban beérő bogyók legnagyobb részét – amit kimagasló áron lehetett volna értékesíteni.
Mint említettük, az áprilisi fagyok jelentősen visszavetették a hozamokat. Így történt ez nemcsak Kárpátalja többi termesztői kistérségében, de szerte Ukrajnában is. A számunkra a legnagyobb konkurenciát jelentő Lemberg, Ternopol, Voliny megyékben élő termesztők szintén erről számoltak be. Ők egyébként általában akkor dobják piacra az első termést, amikor mi már az ötödik-hatodik szedésnél járunk. Most ez nem következett be. Ami kevés ott megtermett, azt a helybeliek megvették.
Felmérhető-e már, hogy mennyire vette el a gazdák termesztési kedvét az idei fiaskó?
– Most még nehéz megmondani, ám az már látszik, hogy falubelijeim közül egyeseknek elege lett a várakozásból, a bizonytalanságból, hogy mikor vállalhatnak munkát külföldön, és emiatt szeretnének mihamarabb itthon elhelyezkedni. A munkaerővel tehát jelenleg nincs gond, hiszen a napszámosokat tisztességesen megfizetjük. Betakarításkor jöttek volna többen is, mint ahány munkáskéz éppen szükségeltetett.
Általános vélemény, hogy a környéken a szamóca a legjövedelmezőbb kultúra.
– Tegyük hozzá gyorsan, hogy ez igényli a legnagyobb befektetést is. A magyar állam által a kezdetektől fogva támogatott Egán Ede Gazdaságfejlesztési Program pályázatainak köszönhetően néhány év alatt megtörtént az ágazat gépesítése; a bakhátkészítés, a sorközművelés, a permetezés immár korszerű erőgépek segítségével történik.
|
|
Az Agrárminisztérium kapcsolatrendszerében lévő külhoni magyar gazdák programjairól a Emellett a táblák jelentős részében sikerült öntözőrendszert kiépíteni. Ha csak lehetséges, nem váltanánk másik kultúrára, mert az komoly veszteséggel járna. Számításba kell venni, hogy ezen a piacon már megvetettük a lábunkat, ismernek bennünket, a bizalom pedig egyre fontosabb tényezővé válik.
Látható módon a világ nem abba az irányba tart, hogy a kiskerttulajdonosok közül egyre többen kezdjenek szamócatermesztéssel foglalkozni kedvtelésből, tehát szükség van ránk.
