Fotógalériánkat ide vagy a képre kattintva éri el
Utunk a Szentendrei-sziget legészakibb szegletébe, a Duna ölelésében fekvő Kisorosziba vezetett: a település külterületén található a Molnár Családi Gazdaság. Molnár Bence ügyvezetővel beszéltünk meg találkozót. Harmincadik életévét idén betöltő vendéglátónkkal az irodájában beszélgettünk. Mint elmondta, a fővárosból költözött a Duna-kanyarba, ebbe a festői környezetbe a család, édesapja, Molnár Csaba hívó szavára.
Akkor még csak lovakat tartottunk és a nekik szükséges takarmányt állítottuk elő, de ez olyan jól működött, hogy elkezdtük bővíteni a tevékenységi körünket, először még csak bérelt telephelyen – kezdte a gazdaság bemutatását a fiatal szakember.
Visszaemlékezéséből kiderült, hogy a szárnyait bontogató családi vállalkozáson keresztül gyermekként bőven volt alkalma betekinteni a gazdálkodás munkafázisaiba. Egyáltalán nem maradt közömbös irántuk, annyira nem, hogy a gimnáziumi érettségi után agrárvonalon, a gödöllői Szent István Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol három diplomát is szerzett: környezetgazdálkodási agrármérnökit, agrármérnökit és növényorvosit.
Saját tapasztalatait összegezve elmondta, hogy egykori szaktársai között voltak, akiknek a családja szintén mezőgazdasági vállalkozással rendelkezett, és az ő számukra nem volt kérdés, hol kívánják kamatoztatni a tudásukat. Rajtuk kívül többen nagy agrárcégekhez kerültek, például agronómusnak vagy műszakvezetőnek, ugyanakkor olyanok is akadtak, akiknek nem volt határozott elképzelése, és végül más területen próbáltak szerencsét. Viszont akik a szakmában maradtak, azok tartják a kapcsolatot és segítik egymást, egyfelől tapasztalataik megosztásával, másfelől akár konkrét munkákban, akár együttműködéssel.
A feladatokat lépésről lépésre átvéve kapcsolódott be a családi gazdaság vérkeringésébe. „Mindennek az volt az alapja, hogy a traktoron ülve is kivegyem a részemet a földművelésből és a növényápolási munkálatokból. Ezzel párhuzamosan az adminisztrációs teendőket is intézni kezdtem, illetve a szakmai – például a vetőmagokkal, a tápanyag-utánpótlással, a növényvédőszer-használattal kapcsolatos – tervezés is az én feladatommá vált. Idővel bővült a kör, most már a telepvezetés teendőit is én látom el. A tulajdonos persze továbbra is édesapám, vagyis minden esetben övé a végső döntés” – vázolta a gazdaság átvételének menetét. Mint hozzátette, már az öccse, az idén érettségizett Márton is kiveszi a részét a feladatokból. Egyébként öt alkalmazottat foglalkoztatnak, két állatgondozót, egy gépkezelő-szerelőt és két éjjeliőrt.
Itt található többi között két szarvasmarha-istálló, illetve saját, nemrégiben átadott vágópontjuk is. A birtok maga 280 hektáros, aminek egy 10 hektáros legelő is része. Ottjártunkkor a körülbelül 50 állatból álló gulya azon időzött. A Molnár család 2015-től kezdett az angus fajtával foglalkozik, és Molnár Bence csak elismerően tudott nyilatkozni róla. A rendkívül jó minőségú húst és a kiváló vágási húskihozatalt emelte ki, illetve az elkészítésben rejlő megannyi lehetőséget. Ezt is figyelembe véve hozták létre annak idején az állományt, 20 törzskönyvezett tenyészüszővel és egy bikával. A nőivarú szaporulatot állománybővítésre használják, a bikákat feldolgozva, húsként értékesítik.
Vágópontunkon mindenféle igénynek megfelelően fel tudjuk dolgozni a szarvasmarháink húsát. Dunakanyarbeli és budapesti üzletekbe is szállítunk belőle, azonkívül környékbeli éttermek is vásárolnak tőlünk. Utóbbiak számára fontos, hogy helyi termelőtől szerezhetik be az angus-húst, napjainkra ez rendkívül vonzó marketingszemponttá vált” – mondta. Idővel a környék állattartóit is szeretnék kiszolgálni a vágóponton, annál is inkább, mivel errefelé hiány van ilyen feldolgozóüzemekből. Jelenleg egyébként szarvasmarha- és sertésvágásra, illetve -feldolgozásra van engedélyük, amit kecskére és juhra szóló engedéllyel terveznek bővíteni, továbbá vadhús előállításával is szeretnének foglalkozni – kizárólag prémium minőségben.
A nyers tejet értékesítik, környékbeli háztartásoknak. Szeretnének egy kis háztáji feldolgozóüzemet kialakítani, hozzá tartozó mintabolttal és szélesebb kínálattal, és a tejtermékeikből is szállítanának a környék éttermeinek.
Ezután autóba ültünk, hogy a gazdaság központját övező kerítésen túl elterülő földeket is szemügyre vegyük.
A környéken nagyjából 300 hektárnyi szántó található, aminek nagy részén a mi családunk gazdálkodik. Érdemes tudni, hogy a szigeten az epertermesztésnek van a legnagyobb hagyománya. Mi viszont – amellett, hogy szálastakarmányt állítunk elő a marháinknak – búzát, kukoricát, repcét és napraforgót termesztünk, vetésforgóban. Egyrészt erre vagyunk gépesítve, másrészt az évek során megbizonyosodtunk róla, hogy ezek a növények remekül termeszthetők nálunk. Így jó haszonkulccsal tudunk dolgozni. A termést nagy terményfelvásárló cégeknek értékesítjük” – részletezte a fiatal gazdálkodó. Elmondása szerint az utóbbi évek fontosabb fejlesztéseit jellemzően az állattenyésztési ágazatukban hajtották végre, ugyanakkor a növénytermesztés terén sem szűkölködtek ötletekben. Ezek egyike egy önjáró permetező vásárlása volt, ami hamarosan megérkezik a birtokra.
Mivel sorozatunknak egyfajta kihívás jelleget szánunk, a látogatás végén megkértük, hogy ajánlja egyik fiatal gazdatársát, akiről szívesen olvasna a sorozat következő tudósításában. Előre eláruljuk, hogy választása Vidók Zoltánra esett – de az, hogy ő hol és mivel foglalkozik, csak a következő írásunkból derül ki.