Back to top

A legeltetés művészete

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és természetvédelmi szempontból is kiemelkedően fontos. Ugyanakkor az állatok legelési szokásai nemcsak fajonként, hanem gyakran fajtánként is eltérőek lehetnek. Az ezzel kapcsolatos tudnivalók alapjait Burinda Tamás, a Hortobágyi Nonprofit Kft. gazdálkodási osztályvezetője összegezte lapunknak.

A Hortobágyon legelő őshonos állatfajok közül a ló a legválogatósabb
A Hortobágyon legelő őshonos állatfajok közül a ló a legválogatósabb

A Hortobágynak és környékének évszázadokon át a legelőre alapozott állattartás volt a legfontosabb gazdasági tényezője, azonkívül Debrecen és a további mezővárosok lakossága számára a megélhetés biztos forrása, gazdagságuk kulcsa. Nem meglepő tehát, hogy a pásztorok birtokában hosszú idő alatt felhalmozódott ismeretanyag szinte tudománnyá emelte a legeltetést. Napjainkban a területen gazdálkodó, számos őshonos állatfajt tenyésztő Hortobágyi Nonprofit Kft. számára ennek a hatalmas tudásanyagnak a megőrzésén túl a természetvédelmi szempontok figyelembe vétele is kiemelkedően fontos, mivel a legelő- és gyepterületek sokszor védett madarak táplálkozó-, szaporodó- és élőhelyei is egyben.

A legeltetés a gyepek kezelésének legelterjedtebb módja, és hatását hosszabb időn keresztül kifejti, mint a kaszálás vagy az égetés. A

z állatok többnyire szelektíven legelnek, válogatnak a legelőn található növények közül: némelyeket előnyben részesítenek, másokat inkább elkerülnek.

De nemcsak az egyes növények között van preferencia-sorrend, hanem sokszor a növényi részek között is válogatnak; rendszerint a fiatal, zöld levél a legkedveltebb számukra. Ugyanakkor jelentős lehet az eltérés az egyes növényi részek kedveltsége tekintetében a vegetációs időszak különböző részeiben is. Ez a mind térben, mind időben szelektív táplálkozás egyes növényfajok visszaszorulásához, másoknak pedig az előtérbe kerüléséhez vezethet. Ezért a legelő vegetációja bizonyos mértékig mozaikossá válhat, ami növeli a terület diverzitását.

A rendelkezésre álló növények közötti válogatás, a legelési szokások eltérései nemcsak állatfajok, hanem gyakran fajták között is megfigyelhetők. Ennek köszönhetően minden fajnak vagy fajtának más-más hatása van a legelőterületekre, meghatározva a gyep fajösszetételét és szerkezetét. A racka és a merinó juhok a talajhoz közel rágnak, és a rövid, lágy füvű legelőket kedvelik. A durvább, magasabb növényeket lehetőség szerint elkerülik, így a rövid füvű és a magasabb növényzet mozaikosságát hozzák létre a legelés során. A patás háziállatok közül a juhok esetén a legkisebb a legelőt érő taposási kár. A fajták között a testtömeget tekintve is vannak különbségek: a kisebb testű rackánál lényegesen kisebb a taposási nyomás a talajon, mint a majdnem kétszer akkora merinónál.

A magyar szürke marha legeléskor a nyelvével kanyarintva körbefogja, majd letépi a fűcsomót, ezért a rövid, 15 centiméteresnél alacsonyabb füvű legelők nem alkalmasak marhalegelőnek.

Legelés közben egyenletesen eloszlik a területen – hortobágyi kifejezéssel szólva „szépen terül – a gulya, ezért a legelőt egyenletesebben használja, mint a juh. A pásztor is jobban észreveszi a betegség nyomát az állatokon, ha nem összetömörülve, hanem „terülve” helyezkednek el a legelőn.

Kosina Péter gulyás számadónk szavaival élve: a tavaszi legelő fűféléi százféle gyógynövényt rejtenek, melyek béltisztító, tüdőtisztító hatásúak. Emellett a tavaszi legeltetés hatékonysága azért is kulcsfontosságú, mert a jószág egész éves kondícióját meghatározza, hogy az értékes tavaszi legelőn mennyire lehet „kilegeltetni” az állatot. Az őszi legelő tulajdonképpen már csak sarjúmező, tápanyagban, kalóriában jóval gyengébb a tavaszinál. A szürke marha taposása jelentősebb a kisebb testű fajokénál, de mivel relatíve kevesebb állat mozog egy területen, kevesebb védett madár fészkét tapossák el, és a ritka növények kilegelése is ritkább.

A házi bivaly legelési szokásai sokban megegyeznek a szürke marháéval, azonban életmódjából, meleg éghajlatról való származásából adódóan sokkal jobban kedveli a nedves gyepeket. Előszeretettel tartózkodik tavak, dagonyázásra alkalmas helyek közelében.

A ló a Hortobágyon legelő őshonos állatfajok közül a legválogatósabb. Egyes növényfajokat, például a vadzabot és a sás friss zöld hajtásait szinte teljesen kifalja a területről, míg másokat – a kemény, fás szárú, keserű vagy savanyú ízűeket, például a réti őszi­rózsát – messziről elkerüli.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/27 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Természeti kincsek az ország legszárazabb erdeiben

A főváros vonzáskörzetébe eső, a Dunától nyugatra fekvő erdőségek sokak előtt ismertek. A Budai-hegység, valamint a Pilis és a Visegrádi-hegység turistaútjai, kirándulóhelyei, különösen pandémia idején, számos kirándulót vonzanak, pedig az országot kettészelő folyam túloldalán lévő erdők is bővelkednek természeti és kulturális kincsekben.

Rackákat nevelnek - egyházi támogatással

A tótkomlósi mintaprojektet a Magyarországi Evangélikus Egyház visszatérítendő támogatással segítette. Öt éve hortobágyi racka tenyésztők, az állományuk 70 egyedet számlál, nemrég majort vásároltak legelővel és 300 anyajuhhal.

A „H”-s csikók éve

Az idén harminckét nóniusz és hat sportlócsikó született a Mátai Ménesnél. Ottjártunkkor már csak a Talizmán nevű anyakanca ellését várták, a többi a csikókkal együtt a jó időnek köszönhetően a szabad levegőn élvezhette a napfényt.

Év végére lelassul Kína szójabab-importja

Kína szójababimportja az idei első féléves rekordmennyiséghez képest meredeken lassulni fog év végére. Ez a tendencia szembemegy a legnagyobb globális szójavásárló tartós növekedésre vonatkozó várakozásokkal, valamint a piaci hangulatot is rontja.

Fazékba szánták, finom a húsa, de mégse esszük

Redkívül népszerű díszbaromfi a brahma, amelynek egy-egy tetszetős kakasáért akár 500 eurót is elkérnek. A nagy vágósúlyú fajtát a háziasszonyok kedvére tenyésztették ki, ám napjainkban alig akad, aki serpenyőbe szánva tartja. Tetszetős megjelenése, változatos színei, dús tollazata miatt, inkább a baromfiudvar éke.

Brit férfi a birkanyírás új világrekordere

Új világrekordot állított fel egy brit férfi, aki kilenc óra alatt 872 bárányt nyírt meg a cornwalli Trefrank farmon.

Vékonyabb termékcsomagolás a fenntarthatóság jegyében

A Ferrero a beszállítóikkal együttműködve egy vékonyabb csomagolóanyagot fejlesztett ki, amely a szabványos fóliákhoz képest mintegy 20%-os csökkenést eredményez a műanyagfelhasználásban. Az új anyagot 2022-től vezetik be a kiválasztott termékeknél. Eleinte körülbelül 550 tonna anyagfelhasználás csökkenését fog eredményezni évente, ami a korábbi csomagoláshoz képest közel1450 tonna CO2-kibocsátás csökkentését jelenti.

Címke jelzi a kolbászon, hogyan tartották az állatot

A Lidl állatjóléti címkével látja el a Metzgerfrisch márkanév alatt forgalmazott kolbászokat Svájcban. 2018-ban először a friss húsok kínálatában szerepelt a címke, most azonban további termékekre is kiterjesztik. Ezzel jelzik az ellátási láncban az állattartási előírások szintjét, valamint segítik a fogyasztókat a tudatos választásban.

Kolbászvilág az Ozsvárt-műhelyben

Klasszikus, csípős, bajor jellegű, nürnbergi, mustáros-majorannás, fehérborsos-mézes, rozmaringos, aszalt gyümölcsös, tört köményes, áfonyalekváros-chilis, zöldfűszeres-sajtos, aszaltparadicsomos-barnasörös – mindez csupán néhány a karmacsi székhelyű Ozsvárt Kolbászműhely ízesített kolbászai közül.

Fenntarthatóbb takarmányozás lárvákkal és rovarokkal

A kelet-lengyelországi Muchocin kísérleti halgazdaságában tartott tokhalak étrendje lárvából és más rovarfehérjéből áll. A kísérlet célja, hogy az eddigieknél fenntarthatóbb fehérjeforrásokkal váltsák ki a halak szokásos takarmányát. A kutatást a HiProMine nevű cég koordinálja.