Konrad Lorenz Nobel-díjas etológus, amikor népszerű könyvében, a Salamon király gyűrűjében arra keresett választ, hogy milyen állat lehet az ideális házikedvenc, egyebek mellett ezt írta: „És még valami, amit a dolgozó városi embernek fontolóra kell vennie ilyenkor – az időbeosztás; mégpedig mind a sajátja, mind az állaté.(…) Aki tekintettel van a körülményekre, s inkább egy bohókás törpe fülesbagolypárocskát, szelíd kis kuvikot, aranyos kis rágcsálót vagy más, hasonlóan éjjel élő állatot tart, amelyik épp akkor kel fel és kezdi a maga napját, amikor gazdája hazatér a munkából – annak nagyon sok jóleső örömben lesz része.”
A hazai bagolyfajok természetvédelem alatt állnak, így tartásuk nem megengedett, ám több, főleg trópusi fajt tenyésztenek már szerte Európában, így Magyarországon is. Ugyan ezek többsége nagy testű – így terjedelmes férőhelyet igényelnek –, ám akad néhány „törpe” is, mint például az eredetileg Afrikában élő pamatos füleskuvik (Ptilopsis leucotis), amely a hazai füleskuvik közeli rokona.
Igazi különlegesség
A baglyok egyik jellegzetes tulajdonsága, hogy fejüket akár 270 fokkal is képesek elfordítani, emiatt anélkül is hátra tudnak pillantani, hogy megfordulnának. Hangtalanul suhannak, ami meglehetősen laza, bolyhos tollaiknak, valamint az evezőik elülső élén végigfutó fogazottságnak köszönhető. Nemcsak remekül látnak, de egyúttal kiválóan hallanak is.
A pamatos füleskuvik a fekete kontinens Szaharától délre eső nyílt, tisztásokkal szabdalt erdőségeit, bozótosait és fás szavannáit lakja. Elsősorban ízeltlábúakat, kisebb hüllőket, madarakat és emlősöket fogyaszt. Pettyes, a fakéreghez hasonló tollruhája kiváló mimikri, a faágon mozdulatlanul ülő madarat nappal szinte lehetetlen észrevenni. Veszély esetén még a tollfüle se rebben. Ha felingerlik, vadul csattogtatja a csőrét. Mint a legtöbb bagoly, a pamatos füleskuvik is éjszaka jár zsákmánya után. A nemek küllemre hasonlóak, ám a hangjuk különbözik: a hím huhog, míg a tojó reszkető hangon trillázik.
Röpde és madárház
A pamatos füleskuvik fogságban tartása nem okoz különösebb problémát. Azt a hibát azonban ne kövessük el az éjszakai életmódot folytató fajok esetében, hogy ha egy állat nappal nem mozog, az nem azt jelenti, hogy éjjel sem aktív. Ebből következik, hogy baglyunk férőhelye is minél nagyobb legyen. A legjobb egy kis temperálható, fűthető madárházikó, hozzá kapcsolódó külső röpdével. Szerencsére attól nem kell tartanunk, hogy a röpdében elszaporodnak az egerek, mert madarunk hamar megfogja az óvatlan rágcsálókat.
Arra azonban ügyeljünk, hogy faágakkal ne zsúfoljuk túl a röpdét, hogy biztosítsuk számára legalább a minimális repülési feltételeket. Mivel a kuvikokhoz hasonlóan a pamatos füleskuvik is párban érzi jól magát, érdemes egy hímet és egy tojót beszerezni. A dolog hátulütője, hogy a madarak időnként olyan agresszívek lehetnek egymással, hogy a tojók – igaz ritkán – meg is ölhetik a hímeket.
A pamatos füleskuvik táplálása egyszerű, bár nem olcsó. Rágcsálókkal (pl. laboregérrel) etessük, de emellett rendszeresen kapjon rovartáplálékot is. Ezek ma már szerencsére könnyen beszerezhetők. Időnként adhatunk a dr. Ország Mihály által javasolt kuvikkosztból is, ami a következőképpen készíthető el:
A szívet – a bagoly méretének megfelelően – apróbb darabokra kell vágni, és reszelt sárgarépában úgy kell megforgatni, hogy minél több tapadjon rá belőle. A sárgarépa rostjaitól épp olyan jól köpetelnek, mint a szőrtől vagy a tolltól.”
