Németh Gyula 1994-ben vásárolt Gyulakeszi határában egy négyhektáros területet, hogy egyetlen lovának megfelelő helyet biztosítson. Később ráeszmélt, hogy többre van szüksége, mondván egy ló nem ló, és bizony egy tisztes istálló is elkél a legelőre. Bár ekkor még vendéglátással foglalkozott, mégis energiája nagy részét az építkezésre fordította. A következő évre elkészült az akár 25 ló számára is alkalmas, szemet gyönyörködtető istálló, melynek hatalmas tetőterébe egy lovas panziót álmodott.
Az istálló mellett fekvő hajdani négyhektáros gyep is szép lassan – újabb területek vásárlásával – növekedett, emellett más környező földeket is bérbe vett, így ma már a lovarda környékén 26 hektáros területen gazdálkodik, melynek mintegy fele saját tulajdon. A gazdaságtól távolabb további 25 hektáron termeli meg a takarmány többi részét állatainak, ezeknek a földek egy része szintén magántulajdon. Összességében ötven hektáron folytat legeltetést, takarmánynövény-előállítást.
Lovak mellé más állat is elkel
A családi gazdaság egyik biztos alapját ma is a lovas turizmus jelenti.
Az idők során azt tapasztalták, hogy egyre nagyobb lett az igény a lovas túrák iránt is. A napos túráktól a hetesekig, széles választékot kell biztosítani ahhoz, hogy az igényeket ki lehessen elégíteni. Náluk igazi unikumnak számít az egyhetes túra, ebből is kétféle közül választhatnak a vállalkozó szellemű lovasok. Az úgynevezett csillagtúra keretében a birtokon alszanak és étkeznek a résztvevők, innen indulnak reggelente egy-egy túraútvonalat teljesíteni – a csodálatos Balaton-felvidéki tájnak mindennap más és más részét ismerhetik meg. A másik lehetőség, amikor 6 nap alatt mintegy 220 kilométeres körtúrát tesznek meg szintén a Balaton-felvidéken, és mindennap máshol étkeznek és szállnak meg. A kiinduló és érkező állomás értelemszerűen a gyulakeszi lovasbirtok.
Az évek során azonban nemcsak új lovak érkeztek a gazdaságba, hanem különböző őshonos magyar fajtájú háziállatok is. Így a tyúkoktól a ludakig, a rackajuhtól a magyar tarka marháig, immár sokféle állat él különböző állománynagyságban, a lovarda tőszomszédságában. Ahogy a gazdaság növekedett, úgy a magyar tarka tejelőállománya is szépen felszaporodott. Ma már 22 tehenük, illetve üszőjük van, és szeretnék az állományt tovább növelni saját tenyésztésű állatokkal. A tejet maguk dolgozzák föl, melyből főként sajt, joghurt, tejföl és túró készül. A minőség terén nem ismernek kompromisszumot, saját termesztésű fűszereket használnak, sőt az ízesítéshez felhasznált gombát is maguk gyűjtik, tartósítják. Így nem csoda, hogy a birtokra betérők (mint jómagam is családommal) szívesen vásárolnak belőle. A tejtermékeket és lekvárokat, gyógyteákat helyben árusítják egy kis pavilonban, így még a termelői piacra sem kell járniuk, ezzel is sok időt megspórolnak.
A családi gazdaság vonzereje
A ’90-es évek közepén megálmodott lovarda feletti panzió végül az ezredfordulóra készült el, melyet tavaly sikerült felújítani, és 20 főnek tudnak kényelmes szállást biztosítani. A panzió vendégei reggelente megkóstolhatják a birtokon készített házi termékeket. Mára elmondható, hogy a gazdaságnak rendszeresen visszajáró vendégköre van. A gazda véleménye szerint ez annak köszönhető, hogy itt valóban családias légkörben érezheti magát a betérő.
Könnyebb kommunikálni a magyar vendégekkel, és a kulturális különbségek is jobban áthidalhatók. Bár a családban mindenki több nyelven beszél, mégis úgy érzik, a jövőben is hazai vendégkörre kell építeniük. Ezért is fontos, hogy ne csak ló és szarvasmarha legyen a birtokon, hanem egy olyan őshonos állatbemutató is, ahol nemcsak megismerhetik, hanem akár meg is simogathatják az érdeklődő gyerekek és felnőttek élő nemzeti kincseinket. Ezek férőhelyeit is úgy alakították ki, hogy a biztonsági előírások betartása mellett a bátrabbak akár be is léphessenek az állatok közé. A tapasztalatok azt mutatják, hogy erre nem mindegyik őshonos háziállatfajtánk igazán alkalmas, így például a hortobágyi rackákat nem lehet simogatni, nehezen szelídülnek. Azonban a tyúkok, libák, kacsák jobban megközelíthetőek, bár itt sem árt az óvatosság. Például egy fodros tollú magyar lúd, mely az év nagy részében kifejezetten szelíd, előfordul, hogy költési időben viszont ádázul nekiesik a mit sem sejtő látogatónak, miközben fészkéhez közeledik. Mindez azonban természetes viselkedése a jó magyar lúdnak, hiszen egyébként, ha nem a tojásait vagy az utódait védi, minden gond nélkül közelről is megfigyelhető.
Épül a gyümölcsfeldolgozó
Az utóbbi időben élelmiszeripari fejlesztések is történtek a birtokon. Egy terményfeldolgozó kisüzem építésébe kezdtek, melyben zöldség- és gyümölcsleveket, illetve ezek kombinációit szeretnék előállítani. A tervek szerint nemcsak saját terményeiket dolgoznák fel, hanem bérmunkát is vállalnának. A környék borászataiban kiváló borokat állítanak elő, de a piac igényli, hogy a helyi szőlőből szőlőlé is készüljön. Azokat is várják majd a feldolgozóba, akik például saját, kisebb mennyiségű bioalmájukat szeretnék náluk feldolgoztatni, és igény esetén a levet pasztőrözve, dobozba csomagolva adnák át, így akár 8 hónapig is fogyaszthatják a saját gyümölcsből előállított terméket.
Általánosságban elmondható, hogy folyamatos fejlesztések és pályázatokon való részvétel jellemzi a gazdálkodást. Igyekeznek minél több lábon állni, most például szeretnének különféle sporteszközöket vásárolni, például kerékpárokat, hogy a betérők a lovaglás mellett az országútra vagy terepre szervezett biciklitúrákon vehessenek részt, akár a lovaglás mellett. De pingpongasztalok, tollas- és röplabdapálya is várja hamarosan a birtokon aktív pihenésre vágyókat.
A gazdaság különböző irányú fejlesztései közül kiemelendő a napelemes rendszer, melynek most épül a harmadik fázisa. Ennek köszönhetően a lovarda, a panzió és a leendő gyümölcsfeldolgozó teljes elektromos ellátását is a napkollektorok biztosítják – ez jelentős költségmegtakarítást eredményez.
Van saját területük is, ahol gyümölcstermesztéssel foglalkoznak. A lányok fokozatosan veszik át a gazdaságot apjuktól és anyjuktól, egy részét már maguk igazgatják. Az „öregek” bíznak abban, hogy az áldozatos, kemény, de gyümölcsöző munkát a gyerekek töretlenül tovább folytatják. Természetesen a fiatalok is keresik az új lehetőségeket, így a közelmúltban Laci szamár mellé megérkezett párja, Julcsi, és a birtok egzotikus lakója, egy alföldi zebracsikó is.
Az álmok valóra váltak
Németh Gyula úgy tartja, hogy mindenki egy-egy bizonyos dologra született – ő már gyermekkorában megálmodta Sümegen, nagymamájánál, hogy lovai lesznek. Az ottani lovarda és a vár már akkor is elbűvölte. A ló, mint írtuk, teljesült – több is, mint kellene, alig van ideje lóra pattanni. A másik gyermekkori álma, hogy vár közelében élhessen, szintén teljesült, hiszen a birtok mögötti hegyen áll Csobánc vára.
Gyula – munkája elismeréseként – megkapta a „csobánci várkapitány” elismerő címet. Csobánc vára turisztikai szempontból igen jó helyen magasodik, ahonnan sokak szerint az ország legszebb panorámája tárul az ember elé. Megóvása az utókor számára Németh Gyulának éppoly nagy felelősséget jelent, mint azoknak az őshonos állatfajtáinknak megőrzése, melyek a családi gazdaságban élnek.