Guruló méheskocsi - Egy álom megvalósulása

Az idézett mondatból is érezhető az olvasó számára, hogy már akkor, „kaptáras” méhészként nagy nehézséget jelentett számomra a méhállományom vándoroltatása. El kell mondjam, hogy egy kedves helybéli kolléga vezetett be a vándorlás rejtelmeibe. Segítséget nyújtott a megfelelő vándortanya keresésében. Sokat tanultam, feljegyzéseket készítettem, figyeltem a méhlegelők változását, és megtanultam, hogy vándorméhész mérleg nélkül félkarú óriás. Az első vándorlásaim alkalmával látott konténerek felcsigázták az érdeklődésemet. Ezek óriási előnye, hogy gyorsan és könnyen útnak indíthatók. Főként ezek az előnyök kezdtek el foglalkoztatni.

A vásárlást és a saját kezű megépítést is fontolgattam, és a bennem lévő hév és igyekezet végül oda vezetett, hogy vásároltam egy Hunor fészek - ½NB mézterű rakodókaptáras konténert. Ahogy teltek az évek, két konténert is készítettem, ezek mindegyike ½NB négyfiókos kivitelben készült és lábakon állt. A szállítást egy hosszú platós IFA teherautóval oldottam meg. Sokat olvasgattam az ½NB technológiáról. Próbáltam elsajátítani a megfelelő fogásokat, de valahogy sosem éreztem rá igazán az ízére. A Hunor fészek kezelését könnyebbnek tartottam (anyakeresés, kiegyenlítés, stb.). A pörgetési eredmények pedig közel azonosak voltak a Hunor - ½NB és a 4 fiókos ½ NB-ben is. Jött egy gondolat, ha ugyanannyi a méz, akkor már miért nem Hunor az egész konténer. A gondolatokat tettek követték.

Tervezés, alapanyagok vásárlása, két pótkocsi beszerzése, fiatal gazda pályázat, szabás, hegesztés, fúrás, faragás. Éjszakákba nyúló megvalósítás. A végeredmény:

- 2 db lábakon álló, cserefelépítményes alváz mintájára készített konténer, amelyeket egy saját elöl-hátul légrúgós MAN teherautóval szállíthatok;

- 2 db pótkocsira épített guruló méhesház, terveztetve, NKH-nál engedélyeztetve, fekete-fehér rendszámos, súlyadómentes, két évente kell a műszaki vizsgát megújítani.

Mindegyik felépítmény egy kaptafára készült (1. kép). Szekrényes kivitelű, 2x12-es Hunor keretméretű, 60 család helyezhető el benne. Szállításkor a folyosóról kapnak szellőzést a méhcsalások, a kaptárajtón kialakított három szellőzőn. A kezelőfolyosó 135 cm széles (2. kép). Felette a tető kiemelkedik (3. kép). Ide kerültek az ablakok, melyeken kevés fény, de annál több levegő áramlik be szállításkor. A méhcsaládok kezelésekor a megfelelő fényt a folyosó mindkét végén elhelyezett ajtók biztosítják.

A keretmérettel már korábban is szimpatizáltam, a fészek gondozása nekem a 42x27 cm-es kerettel könnyebb volt, mint az NB vagy a ½NB. Az építendő konténer magasságát úgy határoztam meg, hogy méretkorláton belül maradjon a felépítmény, ezért 6 Hunor fiók magasság, és a menekülőtérként szolgáló 7 cm még pont elfért. Először a 2x10 keretes kaptárban gondolkodtam, mert így három sorban 60 család is elfér egy konténerben. De ezt elvetettem, mert a 10 fészeklépet hamar kinövi a család és a rajzásra gondol. Utána gondolkoztam a 3x10 lépes összeállításon, de ebből csak két sorban 40 családos lehet egy felépítmény. Ez nem is lett volna gond, mert az nagy előny, hogy kevesebb családot kell gondozni, de ennél a verziónál a 40 családnak 80 méztere van, míg az előzőnél csak 60, és a szállítási költségek is azonosak. Ezt az összeállítást azért vettettem el, mert véleményem szerint a harmadik fiók egy évben csak két-három hétig kell a családoknak. Igaz, hogy akkor a híg nektár szétterítéséhez elegendő helyet biztosít, de sajnos ritkán vannak olyan szezonok, amikor mindkét méztéri fiók megtelne mézzel. Ezek után arra jutottam, hogy a két fiók három sorban jobb lenne. A lépek meleg építményű elhelyezése révén, a folyosó 135 cm-re szűkítésével mindkét oldalon 12 keretre tudtam bővíteni a kaptárakat.

A lépfelületet kiszámolva a 24 Hunor szinte megegyezik a 18 NB lép felületével. Ez pedig egy családnak megfelelő. Tapasztalatom szerint jó tavaszon a méhanyák a 12 keretből 10 lépet fiasítással szépen megtöltenek. Ennyi fiasításból, amit én 70 dm2-nek számolok (virágpor, némi méz és a heresejtek levonása miatt), már akkora népesség fejlődik, ami alig fér el a 24 lépen (4. kép). Mikorra a 10. lép is megtelik fiasítással, rendszerint már megkezdődik az akác nektárjának a begyűjtése, ami egyben korlátozza is a fészek terjedését. Én annak örülnék, ha akácpergetés után már csak 10 keretes lenne a fészek. A szezon második felében a hátsó lépek elmézesednek, a fiasítás kiterjedése is csökkenő tendenciát mutat, ezért elég lenne a kisebb fészek. Napraforgó után a vándorlások végeztével szűkítem is a családok fészkét.

Dolgoztam több keretmérettel (NB; ½NB; Hunor), de természetesen a jelenlegi 2x12-es Hunorral vagyok a legjobban megelégedve. Nagyon sok munkám van benne. Voltak buktatók, voltak hullámvölgyek, de voltak csúcspontok is. A tanulság nekem az, hogy minden munkának egyszer beérik a gyümölcse.

A vándortanyák kiválasztásánál fontos szempont nálam az árnyékos, szélvédett terület, de nem kizárólagos. Sokszor a szükség törvényt bont. Amennyiben az adott méhlegelő nem a vándortanya körül helyezkedik el, hanem csak egy irányban, akkor a konténerek eleje néz a növénykultúra felé, és nem az egyik vagy másik oldal. Ilyenkor nem foglalkozom az égtájakkal. Az állandó telephelyen viszont lehetőleg a konténerek eleje északnak van fordítva. Igyekszem a letelepedési vándorhelyeket időben lefoglalni. Ahol szükséges (facélia) beszerzem az írásos engedélyt a terület tulajdonosától. A méhész kollégák tájékoztatására kihelyezem a „Méhészetnek foglalt hely” táblámat névvel, címmel, családszámmal és telefonszámmal. Amikor már minden rendben, és a méh­egészségügyi felelős átvizsgálta az állományomat, javaslatára a hatósági állatorvos a 70/2003 (VI. 27.) FVM-rendelet 2. számú melléklete alapján kiállított igazolás a kezemben van, útnak is indulhatok a szállítmányokkal. Minden méhlegelőre vándorlás előtt tájékozódok az érdekvédelmi szervezetünk honlapján (omme.hu), hogy a letelepedési területem közelében nincs-e bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség miatt méhegészségügyi zárlat.

Repce virágzása alkalmával általában a lakhelyemtől 10-20 km-es körzetben szoktam letelepedni. Nagyon sok a munka ilyenkor: családok átvizsgálása, végső kiegyenlítés, az állandó telephelyemen pedig megkezdem a méhanyák nevelését. Sokat kell ingáznom, ezért fontos, hogy a közelben legyen a termelő állomány. A konténerek letelepítése után az ide vonatkozó FVM-rendelet 9. §-ban szereplő 3. számú mellékletet (bejelentő lap) kitöltve, és az állatorvosi igazolás mellé csatolva 72 órán belül bejelentkezek a letelepedés helyén illetékes önkormányzat jegyzőjénél. Személyesen szoktam megtenni. Amikor a méhcsaládok kijáróit kinyitom az új helyen, kihelyezem a méhektől legalább 50 méterre a „Vigyázz méhek!” táblámat. Figyelmeztetve ezzel az arra járó embereket a fokozott veszélyre.

Napraforgó méhlegelő keresésénél igyekszem magas aranykorona-értékű földterületeket választani, ezért már több száz kilométert kell utaztatni a méheket. Elvándorláskor a kijelentkezést a rendelet 4. számú mellékletének megküldésével teljesítem (elektronikus formában). A felsorolt méhlegelők mindegyikén elvégzem a kötelezettségeimet, betartom a méhész etikát. Próbálok új kapcsolati tőkét létrehozni méhésztársakkal.

Így valósult meg egy 20 éves álom. Nagyon sok segítséget kaptam a környezetemtől, amit ezúton is szeretnék megköszönni. Egy embernek különösen szeretném minden köszönetemet és tiszteletemet kifejezni. Annak, aki az egész életét a méhek között töltötte, de méheket sosem tartott. Allergiás a méhszúrásra, de minderre fittyet hányva az egyik kezével a pörgetőt kezelte, a másikkal a hordókat töltötte. Amikor kellett, a teherautót vezette, máskor a vándortanyát őrizte. A mai napig nem indulok el nélküle. Köszönet édesapámnak (5. kép).

Szabó Krisztián

Pápadereske