Lárva korában elpusztult fákban, cserjékben él, azok fatestéből táplálkozik. Itt a lárvák 3-5 évig fejlődnek, majd a kifejlett egyedek májusban, júniusban jelennek meg. Napközben a tápnövényük törzsén tartózkodva, annak nedvező sérüléseit nyalogatják, nektárt esznek, de az is megesik, hogy egyáltalán nem táplálkoznak.
Alkonyatkor aztán, mint egy zúgó helikopter, szinte „állva’” kelnek szárnyra táplálékot és párt keresve maguknak. A párválasztás során a hímek ádáz csatákat vívnak a nőstények kegyeiért.
Ilyen esetekkor fegyverként használják a megnagyobbodott fogazott és elágazó rágójukat, „szarvukat”. Az imágók rövid ideig élnek, a hímek már július végére elpusztulnak, a nőstények tetemeivel ritkán akár még augusztus végén is találkozhatunk fő tápnövényeik, a tölgyek tövében.
Az emberi tevékenység hatására megfogyatkozó idős tölgyesek szűkölése jelenti számukra a legnagyobb veszélyt, míg a természetben a lódarázzsal összetéveszthető, szintén védett óriás tőrösdarázs az egyik legjelentősebb ellenségük.
Hazánkban e legnagyobb termetű hártyásszárnyú parazitoid életmódú, mivel fullánkjával megbénítja a gazdaállat (orrszarvúbogár, szarvasbogár, cserebogár, virágbogár) lárváit, majd petéit ezekbe helyezi.
A kikelő lárvák a későbbiekben a gazdatest felszínén élősködnek, végül pedig teljesen elfogyasztják őket.