0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Az oxálsav szublimálása

Az oxálsav-dihidrát tablettát a tégelybe tesszük, várunk, míg felizzik. Persze, mindezt a fészek alá rakva és utána a kijárót egy időre lezárva. Egyszerű, nemde? Valahogy így szólt sok évvel ezelőtt az első hír az új „csodaszer” alkalmazásáról. Azóta sok országban, mint hazánkban is, elterjedt atkagyérítési módszerré vált, viszont egyes országokban a használata tilos. Vajon mi ennek az oka?

Az eredeti szublimálási gyakorlat lassan ment, mert várni kellett két méhcsalád kezelése között. Elméletileg azért kellett időzni, mivel egy bizonyos lehűlési fázist követően kell(ene) a műveletet a következő családnál megismételni. Az itt leírt párologtatás – pontosabban: szublimálás – a varroa-fertőzés kezelésére Németországban nem engedélyezett, sőt alkalmazója akár 25 000 euró büntetésre számíthat.

Ami nem különösebben aggasztja az ottani méhészeket, hiszen legalább 30%-uk így védekezik az atka ellen, annak ellenére, hogy 2006 óta e célra az oxálsav-dihidráttal végzett (hasonló hatékonyságú és nagyságrenddel olcsóbb) csurgatásos kezelés megengedett.

Egy perc kémia….

Különbséget kell tenni az oxálsav anhidrid (vízmentes) és annak vízhez kötött (dihidrát) formája között. Előbbit tiszta formában kémiai szintézissel vagy szublimációval állítják elő. A kereskedelmi forgalomban a dihidrát forma kapható (amelynek bizonyos jellemző értékei eltérnek a szakirodalomban az oxálsav címszó alatt leírtaktól!).

Az oxálsav-dihidrát jellemzői:

Olvadáspont: 101,5 °C

Szublimációja 100 °C körül kezdődik, legnagyobb mértékű 125 °C körül, 157 °C-on összetevőire bomlik. Bomlástermékek (hőmérséklettől függően): szén-dioxid, hangyasav, víz.

Szublimáció:

olyan halmazállapot-változás, amelynél a szilárd halmazállapotú anyag melegítés hatására gőzállapotba jut, anélkül, hogy folyékony halmazállapotot venne fel, azaz megolvadna.

T. Gy.

Az tény, hogy a nagy felhajtással, videókkal reklámozott különböző szublimáló berendezések – köztük egy orosz gyártmányú – hőszabályozási képessége enyhén szólva változó. Ha az oxálsavat túlhevítjük (tudjuk ezt? ki ad garanciát erre nézve? – ref.), – ami bizonyos kaptárszám után igencsak valószínű – az atkára hatástalan bomlástermékekkel „kezeltünk”. Se szeri, se száma az eljárás részleteit illető jó és rossz tanácsoknak. Azon érdemes elgondolkodni, az oxálsavas szublimátumfelhő hogyan hat a fiasításra – egy amerikai tanulmány szerint, laboratóriumban, károsan -, és az alkalmazóra? Bár létezik a használat viszonylagos veszélytelenségét hangsúlyozó munka, óvatosságból indokolt a légzésvédő (pl. FFP2 SL minőségű) gázálarc használata.

Mindezek és a haszon/kockázat figyelembevételével, kellő bizonyítékok híján a német szakhatóság továbbra sem hajlik ennek az atkakezelési eljárásnak az engedélyezésére. Svájcban viszont a Varrox készülék és hasonló nevű (oxálsav-dihidrát-) készítmény használata, téli egyszeri alkalmazással megengedett.

Ugyancsak sok a kérdőjel az oxálsavas kartonlapokkal kapcsolatban, amelyek előállítására az interneten számos recept kering.

Bár néhány (pl. az argentin Aluen CAP-szalag) előállító közlése szerint próbálkozik az EU szakhatóságánál az engedélyeztetéssel, annak költségeire, úgy tűnik, sajnálja a pénzt.

Sokkal nagyobb baj, hogy a fiasításos szezonban alkalmazásra szánt kartonlapok oxálsavtartalma, összetétele változó, nem garantált, az anyag reakció(bomlás)készsége miatt, függetlenül attól, hogy házilag vagy gyárilag, nagy mennyiségben állították-e elő. Ennélfogva a különböző országokban végzett vizsgálatok szerint az ilyen formulák hatékonysága igencsak ingadozó.

S. Spiewok cikkét a Deutsches Bienen-Journal 2/2020. számából ismertette:

dr. Tóth György

Forrás: Méhészet