Back to top

Egy gyötrelmes munka felelevenítése

A hajdúnánási Nyakas Farmon július 4-én rendezték meg a kézi aratók idei versenyét. Ez volt a tizenkettedik ilyen találkozó, és a hagyományos időpontban is tartották. Mivel 2020-ban eddig semmi sem úgy alakult, ahogy azt megszoktuk, megtörténhetett volna, hogy az idei „kaszapárbaj” elmarad.

Az, hogy végül mégsem így történt, a rendezvény főszervezőjének, a helyszínt adó és a költségeket viselő gazdának, Nyakas Andrásnak és családjának köszönhető. Medárd napján, június 8-án még erősen afelé hajlottak a szervezők, hogy a koronavírus-járvány miatt az idén nem tartható meg a kézi aratóverseny, főleg nem annyi résztvevővel, amennyien kíváncsiak szoktak lenni rá. Végül az a döntés született, hogy megtartják, még ha kisebb létszámmal is.

Rendre vágás kézi kaszával, már csak jelképes területen
Rendre vágás kézi kaszával, már csak jelképes területen

A megszokotthoz képest csupán egyetlen aratócsapat maradt távol, a lengyeleké. Mindenki más eljött, sőt a határon túlról is érkeztek, Érmihályfalváról és Csíkszeredából. A lengyelek hiánya azért is szomorú, mert ők másféle betakarítási módszert kultiválnak, náluk ugyanis nem keresztbe, hanem kúpba rakják a kévéket. Az idei rendezvényen tíz csapat jelent meg a környékbeli településekről. Döntően kertbarát körök állítottak ki kaszást, marokszedőt és kévekötőt. Nem mellesleg ugyanők a főzésben, szintén csapatonként, ugyancsak összemérték a tudásukat, megmutatva egymásnak és a házigazdáknak, hogy ki tud még finomabb, még jobb, még ízletesebb ételt készíteni.

A hajdúnánási aratóverseny egyszerre megemlékezés és tisztelgés azok előtt, akik egykor a kézi betakarítást, ezt az embernyúzó tevékenységet végezték.

Jakab István, a Magosz elnöke, a rendezvény fővédnöke feni a kaszáját az aratás előtt
Jakab István, a Magosz elnöke, a rendezvény fővédnöke feni a kaszáját az aratás előtt
Nyakas András arra hivatkozott, hogy a mai ifjúságnak is látnia és tapasztalnia kell azt, amit a nagyszüleik csináltak, véghezvittek az aratás gépesítésének általánossá válása előtt. Ez a szándék nemes, felkarolásra érdemes, és a néprajzosok hozzáállása is elfogadható, akiknek mai szemmel nézve inkább érdekesség a kézi aratás.

A valóságban nagyon is gyakorlati tevékenység volt. Az akkori technológiai színvonal mellett a summások, azaz a kézi aratók ilyenkor keresték meg az egész évi kenyérre valót. Ez úgy zajlott, hogy az aratók képviselője, a bandagazda megalkudott a tulajdonossal, elsősorban arról, hogy a részes aratást milyen feltételek mellett vállalják. Általában minden 9-11. kereszt az aratóknak jutott. Ez alapján tehát kijelenthető, hogy sovány és nehéz kenyérnek számított az aratás.

Az aratásnak voltak kialakult, mindenki által elfogadott és tiszteletben tartott feltételei. Ilyen, hogy az aratás időtartama lehetőleg 2 hét legyen, de úgy, hogy az első kaszavágást a Péter-Pál előtti hétvégén megejtsék, majd következett 2 tiszta hét, amit végig munkával töltöttek. Akárhogy alakult az aratás, az aratócsapatok arra mindenképp ügyeltek, hogy a negyedik hét első napjára még maradjon vágnivaló. Ennek az a magyarázata, hogy a gazda hetente adott ellátmányt az egész csapatnak, így a kaszásnak, a marokszedőnek és a kévekötőnek egyaránt. Ennek az ellátmánynak az összetétele jellegzetesen alakult. Hetente járt 5 kilogramm kenyér, 1 kilogramm szalonna és 1 liter pálinka – a kaszásnak, a marokszedőnek és a kévekötőnek külön-külön.

Ez az élelmezési ellátmány minden olyan hétre járt, amikor a kasza kinn volt a földön. Így, bár az aratás névlegesen 2 hétig tartott, de az előző hét kezdeti kaszavágásai, majd a befejező hét záró kaszavágásai miatt 4 heti ellátmányt kaptak.

Kötélfonás, a marok összekötésére
Kötélfonás, a marok összekötésére
A mostani rendezvény emlékezés és tisztelgés a régi aratók előtt. Nem teljesen tiszta és megmagyarázható, hogy miért vegyes korból származnak az egyes munkafázisok. A július 4-ét megelőző fontos dátumok régóta ismertek az aratással kapcsolatban. Ilyen, hogy a búza gyökere Péter-Pálkor szakad föl, tovább már nem növekszik, csak érik. Ma már kevesebben tudják, hogy július 2-án van Sarlós Boldogasszony-napja, ami az év többi, jobban ismert Mária-napjától éppen a sarlóban különbözik, eredetileg ugyanis nem kaszával, hanem sarlóval arattak. Július 3-án pedig Ulrik napja van, amiről a néphagyomány azt tartja, hogyha olyankor esik, akkor abban az évben nem fehér, hanem barna lesz a liszt. Ide vonatkozó nagyobb távlatú megfigyelés, hogyha fekete a széna, akkor fehér a kenyér, és ez fordítva is igaz.

Ebben az évben ezek az évszázados megfigyelések, tapasztalatok nem mindenben helytállóak, és csak reménykedhetünk, hogy a 2,5 hónapos tavaszi aszály után az azóta tartó esőzések dacára idén is sikerül jó minőséget aratni a búzából.

Az aratás nemcsak a kaszálásból állt, hanem hozzá tartoztak egyéb műveletek is. A kereszteket 18 kévéből rakták. A legalsót papnak nevezték, és visszatörték a kalászát, hogy a búzaszemek ne ázzanak el a földön fekve. Legfelül volt a kántor, ami azt szolgálta, hogy a belőle kihúzott szalmával le lehessen kötni a kereszteket és a szél ne fújja széjjel őket.

Ma már teljesen elfeledkeztünk a valamikor nagy hangzavarral és nagy munkával járó hordásról is. Érdekesség, hogy egy-egy szekérre, amikor vendégoldallal megszélesítették és meghosszabbították, általában 4 keresztet raktak.

Marokszedés: besegít a nagyinak a két unokája
Marokszedés: besegít a nagyinak a két unokája

Kimagasló tekintélynek örvendett az a rakodómester, aki a szekeret szép szögletesre, jó formában meg tudta rakni, mert ehhez különös fogásokra volt szükség.

Kévekötés, itt kézzel; ki kell tartania a cséplésig
Kévekötés, itt kézzel; ki kell tartania a cséplésig
Az oldalt keresztbe rakott kévéket minden sor után úgynevezett bélelőkévékkel kellett rögzíteni és összefogni, majd az egészet hordókötelekkel fixálni, hogy menet közben széjjel ne essen a szállítmány. Amikor ez még működött, a szekerek kerékvágásban közlekedtek, de mára teljesen eltűntek ezek a nyomok. Illett ismerni és megtartani a közlekedésben a vonatkozó szabályokat. Ezek főleg a szekerek találkozásakor való kitérésre vonatkoztak. Elsősorban annak kellett félreállnia az útból, aki teher nélkül volt, ám ha mindkét szekér meg volt rakodva, akkor a kitérés annak a kötelezettsége volt, aki lejtőn haladt, még ha a legenyhébb is volt a lejtés.

Otthon vagy a szérűn asztagot raktak, amihez egyszer megérkezett a cséplőgép. A cséplőgép előtt nyomtatással ütötték ki a szemet: a körbe járó jószágok taposták ki a kalászból. A cséplőgépeknél több cséplőcsapat dolgozott egyszerre. A munka hajnalban kezdődött, sorban házról házra mentek, és este, a harmat leszállásakor fejezték be. Ez volt a munka általános menete nálunk az ’50-es évekig. Az akkor megjelent kombájnok igen nagy ellenkezést váltottak ki a cséplőbrigádok tagjaiban. Ennek ellenére hamar általánossá vált a kombájnnal való betakarítás, amit mára szinte művészi tökélyre vitt a technológia.

A precíziós gazdálkodás része, hogy a kombájn sebességét úgy határozzák meg, hogy ki mekkora betakarítási veszteséget enged meg magának és a gépének. Ma ez nem több, mint 0,5-1 százalék. Emiatt a kalászos gabona betakarítása napjainkra néhány szakember belügyévé vált, ma már keveset beszélnek róla a falvakban és a településeken. Ennek ellenére a visszatekintés szándéka és megvalósítása nemes, mert izzasztó küzdelmet elevenít fel.

Forrás: 
Magyar Mezőgazdaság
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Magyar Mezőgazdaság 2020/29 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Gubicza lányok a lovak vonzásában

A fiatal díjugrató tehetségekről szóló sorozatunkban rendhagyó módon nem „csak” egy lovast, hanem egy egész családot mutatunk be. Gubiczáék története pontosan hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor a gyerekek édesanyja, Alexandra elment a Pasaréti Honvéd Lovardába, hogy felelevenítse régi lovastudását, amit édesapja jóvoltából szerzett még a gyermekei születése előtt.

Málna és különleges bogyósok

Hagyományos bogyósgyümölcseink mellett megjelennek hazánkban olyan fajok is, amelyek különleges igényeik miatt speciális felkészültséget vagy szerencsés termőhelyet igényelnek, esetleg eddig szinte ismeretlenek voltak.

Magas kikötői díjak akadályozzák az ukrán gabonaexportot

A kikötői díjak gyors és indokolatlan emelkedésével szembesülnek a dunai kikötőkre szoruló ukrán gabonaexportőrök, miután az ország fekete-tengeri kikötőit Oroszország blokád alá vonta, jelentette be május elején az ukrán belügyminisztérium.

Műholdas segítség aszálykárok enyhítésére

A Combit Számítástechnikai Zrt., az Óbudai Egyetem és a Széchenyi István Egyetem által alkotott konzorcium 756,55 millió forintos európai uniós támogatást nyert az aszálykárok enyhítését célzó fejlesztésre műhold segítségével.

A Babits Borászat sárgamuskotálya nyerte a Szegedi Borfesztivál fődíját

A Babits Borászat 2019-es Tokaji késői szüretelésű sárgamuskotálya nyerte a 26. Szegedi Borfesztiválon rendezett borverseny fődíját, az elismerést május közepén adták át a Tisza-parti városban.

Az USA 2,5 milliárd dollárt különít el a globális gabonaellátás biztosítására

Az Egyesült Államok elkülönít 2,5 milliárd dollárt az ukrajnai háború miatt veszélyeztetett globális gabonaellátás biztosítására - jelentette be Tom Vilsack amerikai mezőgazdasági miniszter május közepén Varsóban.

A magyar vetőmag-előállítás és termesztés a hazai agrárium csúcsteljesítménye

Hazánk élen jár a vetőmag export tekintetében, és egyike a világ tíz legjelentősebb vetőmag-előállító országának - jelentette ki Nagy István agrárminiszter a Magyar Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és kirgiz partnere közötti együttműködési megállapodás aláírásán, kedden, Martonvásáron.

Nem túl bíztató parlagfű-helyzetkép

Kedvezett az időjárás a parlagfű fejlődésének, felgyorsult a fejlődése, ideje beavatkozni, hogy ne súlyosbodjon el a helyzet. Az elhanyagolt, nem művelt területeken a gyomirtó szeres kezelés és a talaj bolygatásának mellőzése javasolt, füves területeken pedig a 3-4 centiméter magas kaszálás.

Vajdaságban idejében befejezték a tavaszi vetést

Jó hír, hogy a száraz időjárásnak köszönhetően idén időben sikerült elvégezni a tavaszi vetést a Vajdaságban és egész Szerbiában. A kukorica, a szója, a napraforgó és a cukorrépa szépen kikelt, és egyelőre nem szomjaznak. Rossz hír viszont, hogy az intenzív fejlődésben lévő őszi kalászosok és a virágzó repcevetések már hiányolják a nedvességet, a talaj alsó rétegeiből ugyanis hiányzik a víz. Másrészt az ukrajnai háború miatt nem tudni, mit hoz a holnap.

Tizennyolctól negyvenig – fiatal gazdák ma

A magyar agrárium generációváltásának a sikere volna az alapja annak, hogy hazánk élelmiszerellátása a következő évtizedekben is biztosítva legyen. A nehéz folyamatot számos támogatás és szabályozási eszköz segíti, sőt, ösztönzi.