A végeláthatatlan pusztában legelő hatalmas szürkemarha-gulya és racka-nyájak után ballagó pásztorok, a pusztában vágtázó ménes, a pásztorünnepekkor tudásukkal versengő gulyások, csikósok és juhászok. Úgy tűnhet, hogy mindez csak turistáknak szánt attrakció, ami felidézi az állattartó puszta hajdani világát. Ám éppen ellenkezőleg: napjaikban e vidéken nem felidézik a hagyományt, hanem életük mindennapi valósága. Ugyanakkor a 21. századi tudomány is nap mint nap a munkájukat szolgálja, amivel élve történelmi jelentőséggel bíró programba kezdtek: a magyar szürke szarvasmarha állományuk tenyésztési vonalainak megújítása – hamarosan 50-60 évvel ezelőtt élt hortobágyi bikák utódai jöhetnek világra.
youtube://v/xbP9Q5yOS94
A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. és a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének (MSZTE) közös projektjében kulcsszerepe van az idén 82 éves Borics Imrének. A szakember elmondta,
Később Anker Alfonz állattenyésztő, genetikus az 1950-es években felvásárolt magyarszürke-állományból létrehozott öt tenyésztési vonalat – B, C, M, T és V –, ám ezek az 1990-es évek végére beszűkültek.
– Ekkoriban viszonylag kevés tehén és tenyészbika volt a Hortobágyon, s utóbbiakat nagyon szoros rokontenyésztettség jellemezte. Hogy ez ne legyen gátja az állomány fejlődésének és a tenyésztési színvonal megtartásának, kezdeményezésemre a vonalak megújításába kezdtünk. Ehhez a mesterséges termékenyítő állomásokon levett spermákat használtuk olyan bikáktól, melyek az 1950-es évek végén, illetve a ’60-as évek elején születtek. Három vonalat sikerült ily módon megújítanunk 1998-ban – emlékezett vissza az akkori időkre. E munka jelentette az alapját napjaink vonalmegújító törekvéseinek is.
Borics Imre a tenyésztési feladatok kapcsán kiemelte, hogy a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesületének és a Hortobágyi Nonprofit Kft. együttműködésben ez év elején egy nagyszabású, történelmi jelentőséggel bíró projektbe kezdtek, melynek célja a magyar szürke szarvasmarha állományuk tenyésztési vonalainak megújítása. Két évvel ezelőtt ugyanis – immáron az MSZTE szaktanácsadójaként – megfigyelte, hogy a hortobágyi állományban, több gulyában is ismételten megjelentek a közeli rokontenyésztettségű egyedek.
Borics Imre A fajta iránti szenvedélye által vezérelve, sok évtizedes tapasztalattal a háta mögött, az MSZTE szaktanácsadójaként vesz részt a munkában. A magyar szürke szarvasmarhafajta iránti elköteleződése egészen 1956-ig eredeztethető vissza, amikor is a Hosszúháti Állami Gazdaság állattenyésztőjeként vett részt egy, a magyar szürke és a kosztromai szarvasmarhafajta keresztezésére irányuló munkában. Később Bodó Imre főállattenyésztő munkatársaként, a Hortobágyi Állami Gazdaság kérődzőágazatának vezetőjeként, majd az Ohati Állami Gazdaság ügyvezetőjeként is dolgozott. |
– A megfelelő szaporítóanyagok felhasználásával különböző vonalakhoz tartozó egyedeket, összesen 62 üszőt válogattunk ki. A „C” kivételével az összes vonalból sikerült elvégeznünk a termékenyítést a Hortobágyi Nonprofit Kft. állományában, ennek eredményeképpen jelenleg 45 vemhes üszőről van tudomásunk. Hogy hány bika, és milyen vonalból születik majd, azt 2021-ben tudjuk meg – tette hozzá a szakember, aki tavaly a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. összes tehenének küllemi bírálatát elvégezte.
Medgyesi Gergely, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. ügyvezetője lapunknak elmondta, egyik fő feladatuk a rájuk bízott jószágok genetikai állományának a megőrzése. E célt szolgálja a most indult program, a szürkemarha tenyésztési vonalak megújítása is. A kezelésükben lévő állományban évente 900-1000 magyar szürke szarvasmarha borjú születik; az üszők 10 százalékát megtartják, így frissítve a tehénállományt. Ezek kiválasztásában is segédkezet nyújt számukra a Magyar Szürke Szarvasmarhát Tenyésztők Egyesülete, melynek a cég egyébként az alapító tagja. Ezzel szemben az évente születendő, körülbelül 450-500 bikaborjúból jó, ha 10 példányt tartanak meg – esetükben jóval szigorúbb a bírálat –, ugyanakkor ők maguk is vásárolnak, illetve az egyesület megbízásából bértartásban nevelnek bikákat. Mindennek lényege az, hogy kizárólag ilyen szigorú bírálat alapján derülhet ki, hogy melyik bika alkalmatlan a tenyésztésre. Amelyik állat e célra nem felel meg, azt a cég értékesíti vagy vágóhídra küldi – utóbbiak húsát az általa működtetett Hortobágyi Csárdában használják fel.
Medgyesi Gergely elmondta, cégük másik kiemelt feladata a területhasznosító, illetve fenntartó tevékenysége.
– A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság törzsterületén gazdálkodva komoly természetvédelmi célokat tudunk megvalósítani. Ennek kulcsa a legeltetés, aminek hiányában olyan kedvezőtlen folyamatok – növénytársulások – indulnának el, melyek a térségre jellemző természeti értékek elvesztéséhez vezetnének – magyarázta. Mint mondta, a hortobágyi pusztát javarészt az ember a legeltetéses állattartással formálta, éppen ezért különösen fontos, hogy napjainkban is biztosítva legyen az a fajta tájhasználat, mely a térségben évezredek óta jelen van.
Hagyományos ízek, kiváló alapanyagok A Hortobágyi Csárda műemlékké nyilvánított, a klasszicista népi építészet jegyeit magán viselő épülete 1699-ben épült. Az étlapon természetesen szép számmal találhatók szürkemarhából készült fogások – az ezekhez használt hús a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. állatállományából, egyenesen a hortobágyi pusztákról származik. Az itteni magyar szürke szarvasmarhák húsának semmihez sem fogható, sajátos ízvilága több dolognak is köszönhető. Egyfelől a hortobágyi legelők egyedi legelőminőségének, másfelől, hogy ez az állatfajta minden gyepalkotó fűfélét lelegel, köztük azokat is, melyek illóolajokat tartalmaznak. A konyhára szánt halat, illetve a mangalicahúst környékbéli gazdálkodóktól szerzik be, ahogy például a leveles túrót is, melyből páratlan ízélményt kínáló túrógombócot készítenek. A csárda vezetősége az ételek készítésekor egyaránt törekszik a regionalitásra és szezonalitásra, továbbá fontosnak tartja, hogy kerüljenek olyan fogások is az asztalukra, melyekkel máshol nem találkozhatnak a vendégek. Ennek kiváló példája a rackával és gerslivel töltött káposztájuk. |
Mindennek kulcsa a pásztorló állattartás. A cég kötelékébe jelenleg 35 gulyás, 11 juhász és ugyanennyi csikós tartozik, akik „értik a puszta rendjét”, így pontosan tudják, hogy az év adott szakában mely területeket kell legeltetniük. A cég állatállományában helyet kapnak nóniuszok, hortobágyi racka, magyar merinó juhok és házi bivalyok is, a legnagyobb számban azonban magyar szürke szarvasmarhákkal rendelkeznek. A Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft. teheneinek száma közel 1100, ami azt jelenti, hogy Magyarországon a legnagyobb szürkemarhatartóknak számít a cég, mely több mint félszáz tenyészbikával is rendelkezik.
A kisbikákkal választási koruktól kezdve foglalkozik Máté Csaba gulyás számadó, aki 2020. évben miniszteri elismerésben részesült. 2005-től tartozik a cég kötelékébe, s jelenleg mintegy 1000 szürkemarha, illetve 12 alkalmazott tartozik hozzá.
Elmondta, egy többgenerációs pásztorcsalád sarja lévén sosem volt kérdéses számára, hogy ő maga is ezt a hivatást választja majd. Szavai szerint a munkakörülményeket tekintve sok minden fejlődött az idők folyamán; a pásztorkunyhókban napelemeket használnak, így a pásztoroknak lehetőségük van telefont tölteni, hűtőszekrényt használni, s ha pedig a jószágok delelnek vagy éppen beesteledett, akkor televíziózással és rádiózással is el tudják magukat foglalni. A technikai fejlettség ugyanakkor nemcsak a szórakozás szempontjából üdvözítő, hiszen például a gémeskútból már nem kézzel húzzák fel a vizet, hanem motorral szivattyúzzák.
– Korábban egy 200 tehénből és 180 borjúból álló gulya esetében a kézi itatás 2-3 ember többórás kemény munkáját kívánta meg, ezzel szemben a gép fél óra alatt végez – magyarázta Máté Csaba. Hozzátette ugyanakkor azt is, ahogy annak idején, úgy ma is lehetetlen lenne egyben tartani a gulyát terelőkutyák nélkül. Erre a feladatra napjainkban a hortobágyi pásztorok által kitenyésztett sinka fajtájú kutyát tartja leginkább alkalmasnak.
A cég nemcsak a magyar szürke szarvasmarhák tenyésztése kapcsán ért el, illetve tűzött ki fontos célokat. Medgyesi Gergellyel egyebek mellett arról az Európai Uniós és az Agrárminisztérium társfinanszírozásában megvalósuló Life projektről is beszélgettem, melynek eredményeképpen közel 3 milliárd forintból hajtottak végre élőhelyfejlesztést a Hortobágyon. A „Legletőtavak élőhelyfejlesztése a Hortobágyon” című projektjük hozzájárulhat ahhoz is, hogy a jövőben javuljon a puszta vízháztartása, melynek köszönhetően a természetvédelmi célok, eredmények mellett a legelő és kaszáló területek hozama növekedhet, ezzel javítva 9-10 ezer hektáron a környékbeli gazdák gazdálkodási körülményeit. Fontos tény az is, hogy a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósággal és Hortobágy Község Önkormányzatával együttműködve évről évre többeket láthatnak vendégül a régió, különös tekintettel a pásztorság hagyományait ismertető-népszerűsítő rendezvényeiken, így például a Hortobágyi Lovasnapokon, az Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozón, vagy éppen a Mátai Méneshez, illetve a fentebb említett Pusztai Állatparkhoz kötődő programokon.