Back to top

A méhészkedés a természet közelségét jelenti - hölgyméhészek, méhész hölgyek

Gyerekkorában még félt a méhcsípéstől, de ma már lelkesen nyitogatja a kaptárakat. Bodnár Emesével édesapja szerettette meg a méhészkedést és végül a kellemes iskola melletti elfoglaltságból szenvedély lett. A méhek mellett a közösségi munka is érdekli, aktívan részt vesz az egyesületi méhészgyűléseken és ellátja Fóton a méhegészségügyi ellenőri feladatokat.

Bodnár Emese még csak 28 éves, de már most határozott elképzelései vannak az életről és a méhészkedésről.

• Milyen volt a kezdet, fel voltál készülve a feladatra?

- Édesapám mintegy 20 éve méhészkedik. Még kislány voltam, amikor elkezdte mondogatni, hogy méhészkedni szeretne és hoz otthonra az udvarunkba néhány méhcsaládot. Akkoriban meg sem fordult a fejemben, hogy majd egyszer én is méhészkedni fogok. Sőt, eléggé idegenkedtem tőle, sok idő telt el, mire megbarátkoztam velük.

A Szent István Egyetemen tanultam, amikor 2016-ban úgy döntöttem, hogy elkezdem a méhész iskolát, ezen a szüleim is eléggé meglepődtek.

A tanáraim Szabó Adrienn és Szabó György voltak.

• Ez elég hirtelen döntés volt, hiszen könyvelőnek készültél.

- Igen, közgazdasági szakközépiskolába jártam, utána pénzügyi ügyintézői végzettségem lett, de aztán rájöttem, hogy ez nem az én utam. Most az öcsémmel közös vállalkozáson dolgozunk, ahol nemcsak a pénzügyi, hanem minden más irodai munkában is segítek, ezért nagyon változatos és izgalmas teendőim vannak. Ezenkívül tavaly elvállaltam Fóton a méhegészségügyi ellenőri feladatokat, ami egy új kihívás.

• Édesapáddal megosztjátok egymással a munkát, de mindkettőtöknek van egy főállása a méhészkedés mellett. Nem nehéz megtalálni az egyensúlyt a munka és a magánélet között?

- Számunkra a méhészkedés a természet közelségét jelenti. Persze vannak fizikailag fárasztó részei, de ezeket is szívesen csináljuk.

Fóton egy kis erdőben van a méhészetünk, nagyon szeretünk itt lenni, közben figyelni a méheket és a minket meglátogató erdei állatokat.

Sokszor már csak az is kikapcsol, ha kint vagyok a jó levegőn, megállok egy kaptár mellett és figyelem, ahogyan ezek a kis lények óriási szorgalommal teszik a dolguk.

• Milyen a közös munka?

- Apukámmal nagyon jól kijövünk, neki sokkal nagyobb tapasztalata és gyakorlata van, mint nekem, így sokat tanulok tőle. Nem iskolában tanulta a szakmát, hanem szakkönyvekből és barátok, rokonok tapasztalataiból, de mindig nyitott az ötleteimre.

Ha elmondom neki az iskolában vagy a méhészgyűléseken hallott információkat, akkor szívesen alkalmaz új módszereket.

• Szokott még más is segíteni nektek?

- Édesanyám szokott a mézzel piacra járni, főként itt Fóton. Ez így ideális munkamegosztás, számunkra az értékesítés nem okozna olyan nagy örömet, viszont ő szereti és nagyon jól is csinálja.

• Jelenleg hány méhcsaládod van?

- Átlagban 30 családot igyekszem tartani. Ez nem állandó, mert nyáron rajzási időszakban szaporodnak, fogunk be rajokat, néha esetleg egyesítünk családokat vagy sajnos előfordulnak télen veszteségek - bár az idei teleltetést sikeresnek tekintjük, mert az összes családunk kitelelt.

• Milyen kaptárakat használsz?

- Többnyire NB fekvőkaptárakat és Hunor rakodókaptárakat használunk. Régebben még dolgoztunk fekvő Hunorral is. Azért volt ennyi kaptárfélénk, mert a kezdetekben nagyon sokat kaptunk ajándékba. Most igyekszünk kiselejtezni úgy, hogy csak az első kétféle maradjon, mert minél többfélét használunk, annál időigényesebb a méhek kezelése. Én leginkább a fekvő NB-ket szeretem, mert számomra azokkal a legkönnyebb a munka.

• Hogyan veszed el a mézet?

- A méz pergetését régebben otthon, a házunk pincéjében csináltuk, de édesapám épített egy kis erdei faházat a kaptárak mellé és már abban végezzük. Ez egy kicsit könnyebb, mint hazahordani a kereteket, mivel ahogy vesszük ki a kereteket, azonnal pergetjük, és már tesszük is vissza a kaptárba, utána csak a mézet kell hazavinnünk. Az év legnehezebb és egyben legszebb munkája a pergetés.

Izgatottan figyeljük, hogy melyik kaptárból körülbelül mennyi méz lesz és közben persze kóstolgatunk.

Szeretnénk fejleszteni, be akarunk szerezni egy elektromos pergetőt, mert jelenleg a kézit használjuk, melybe 4 darab NB méretű keret fér. Ez nagyban megkönnyítené a dolgunkat.

• Voltak olyan nehézségek, amikor úgy érezted, hogy abba kellene hagynod?

- A nehéz munka ellenére élvezem a méhészkedést. Minden egyes elpusztult család egy kudarc. 2 évvel ezelőtt a tél folyamán az egész méhállományunkat szinte elvesztettük. Négy kis gyenge család telelt csak ki. Nagyon szomorúak voltunk, de nem adtuk fel. Vettünk új családokat, átbeszéltük, mit csináljunk másképp és újrakezdtük.

A legnagyobb problémát nálunk az atka jelenti, valamint a mezőgazdasági permetezések, ugyanis ezek miatt vannak a legnagyobb méhpusztulások.

Viszont amíg az atka ellen valamilyen szinten tudunk védekezni, a permetezések ellen sajnos nem. A mezőgazdaságokban, valamint a szúnyogirtások során egyáltalán nincsenek tekintettel a méhekre.

• Melyik a kedvenc méhészeti időszakod és technológiád?

- Nagyon szeretem a tavaszt és a tavaszi vizsgálatokat, ilyenkor izgatottan figyelem, hogyan fejlődnek a méhcsaládok, milyen virágzás indul, és elkezdünk azon is gondolkodni, hogyan készítsük fel a családokat az akác virágzására. Ha egy család gyengébb, akkor azt meg kell erősíteni, igyekeznünk kell egyensúlyt tartani, hogy a családok hasonló erősségűek legyenek.

• Milyen mézfajtákat és méztermékeket állítasz elő?

- Főként akác, hárs és vegyes virágmézet szoktunk pergetni. Kizárólag saját felhasználásra készítünk propolisz tinktúrát.

• Mennyire motiválnak a vásárlóktól kapott pozitív visszajelzések?

- Nagyon jó érzés, amikor megdicsérik és akár házhoz is visszajárnak a mézeinkért. Annak is nagyon örülök, amikor az emberek kérdeznek a méhekről. Úgy érzem, sok emberben kezd tudatosulni, hogy a méhek milyen fontos szerepet játszanak az életünkben. Volt, aki megkért minket, hogy a kertjében a gyümölcsfái alatt helyezzünk el tavasszal két kaptár méhet, hogy szebb gyümölcsei teremjenek.

• Milyen terveid vannak a jövőben?

- Tudom, hogy mennyire nehéz annak, aki főállásban méhészkedik. Az emberek ugyanis nem látják, mennyi munkával jár, mire a méz az üvegbe kerül. Egyelőre ezért szeretném megtartani a munkám és mellette méhészkedni, ebben fejleszteni magam, közben pedig a magánéletemre is gondolok: nemsokára saját családot szeretnék, a többi majd ezután kialakul.

 

Forrás: 
Méhészet
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Méhészet 2020/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlat

Elkészült egy érdekes tanulmány az Európai Unió Horizon 2020 elnevezésű kutatás és fejlesztés programjából támogatva, mely a fenntartható méhegészségügyi jó gyakorlatról szól. 5 ország 6 egyeteme vett részt a munkában, melyet most közreadunk.

A varroa atka elleni védekezés 7 pontja

Ahhoz, hogy a méheink legádázabb ellenségével szemben, a varroa atkával csatát nyerjünk és a mézünk tiszta maradjon, az alábbi pontokat kell figyelembe vennünk.

Az ellés öröme és bánata - kecsketartás

Városiként költöztünk pár éve faluba, az első pillanattól kezdve az önellátás szándékával, állatokat tartva, növényeket nevelve. A Kistermelők Lapja júniusi számában kecsketartókká válásunk históriájáról meséltem, és az igyekezetünkről, hogy gidákkal gyarapodjon az állományunk. Több hónapnyi kudarc után, egy új baktól, Mihálytól vártuk a sikert…

Megkérdeztük a méhészt: Hogyan gyéríti az atkát nyáron?

Itt a nyár, véget érnek a pörgetések, amikor is az atkagyérítés és -írtás valamilyen formáját el kell végezni ahhoz, hogy a méhek a beteleléskor a lehető legkevesebb atkaszúrást kapják. Az atkagyérítés fontosságának megértése és az egész évet átfogó gyérítési stratégia kulcsfontosságú a méhek életben tartásához és a méhészkedés sikeréhez. Erről kérdeztük a méhészeket.

Az EU mézpiacának helyzetértékelése 2. rész

Az Európai Unió méztermelői évek óta komoly piaci problémákkal küzdenek. Az unió mézpiacán tapasztalt helyzet bemutatásának érdekében az Európai Gazdálkodók és Európai Termelőszövetkezetek (Copa-Cogeca) szervezete levelet írt az Európai Bizottságnak, illetve készített egy akciótervet a mézpiac aggasztó helyzetének orvoslására. Ennek adjuk most közre előző havi számunkban megjelent folytatását.

Limousin a csúcson - Főszerepben a bikák

Tavaly a hódmezővásárhelyi Alföldi Állattenyésztési Napok szakmai kiállításán a Limousin fajtagyőztes hím- és nőivarú állatokat is a Városlődi Imár Bt. tenyésztette, és elhoztak egy nagydíjat is: a húsmarhák között az ő borjas tehenük lett a legjobb. Csomai Géza tíz éve tenyészti a Limousin fajtát. Jelenleg 300 tehén, 30 vemhes üsző, 45 éves üsző és 150 választás előtti, értékesítésre váró borjú van a gazdaságában.

Mi a méz és hogyan adjuk el?

Mottó: Amíg mézünket, mint ipari alapanyagot értékesítjük, addig sírhatunk, tehetünk bármit, a méz árát nem mi határozzuk meg, függetlenül a termelési költségeinktől.

Oxálsav-dihidrát tartós hordozón a varroa ellen - Randy Oliver receptje

Elérkeztünk az évnek ahhoz a szakaszához, amikor szükséges a varroa elleni sorozatkezelés valamilyen formája. Randy Oliver – neves amerikai méhész az American Bee Journal rendszeres szerzője – oxálsavas tartós hordozóval védekezik az atka ellen, mely több mint egy hónapig a kaptárban marad, tehát elméletileg nem kell sorozatkezelést adni.

Kárpát-medencei akáckörkép

Szokásunkhoz híven, idén is körbenéztünk a környező országokban, mi a helyzet a méhészeti ágazatban. Hogyan teleltek a méhek, milyen lett a tavaszi fejlődés, mennyi repce- és akácméz termett, hogy állnak a mézárak, milyen a „méhészhangulat“. Hat ország akáckörképét adjuk közre.

Két hatékony anyásítási módszer

Anyásításra akkor kerül sor, amikor a méhcsalád elvesztette az anyát vagy a méhész le szeretné cserélni a régit. Az anyásítás nem tartozik a méhész egyszerű feladatai közé, mivel a méhek nem biztos, hogy elfogadják a beadott új anyát. Minden anyásítási módszer tapasztalatot igényel és anyaveszteséggel járhat.