Back to top

Rovarliszt felhasználása a takarmányozásban

A gazdasági állatfajok takarmányozásban egyre gyakrabban merül fel a szójadara és a halliszt helyettesítése más fehérjeforrásokkal. A szarvasmarha szivacsos agyvelőgyulladása (BSE) miatt hozott rendeletek tiltják, vagy jelentősen korlátozzák az állati eredetű takarmányok felhasználását a gazdasági állatok takarmányozásában. Ezért az elmúlt években fokozódott az érdeklődés a rovarliszt takarmányokba történő keverésére, a szójadara és a halliszt teljes vagy részleges kiváltása céljából.

Előrejelzések szerint 2050-re a Földön 9 milliárdnál is többen élnek majd (1. ábra). A növekvő népességnek egyre több élelmiszerre van szüksége. A korábban kevés húst és más állati terméket fogyasztó országokban (pl. Kína és India) rohamosan emelkedik az életszínvonal, és ugrásszerűen nő az állati eredetű élelmiszerek iránti igény.

A jelenlegi ismereteink alapján 2050-ig a Földön 70%-kal több élelmiszerre lesz szükség, így várhatóan a hústermelés – beleértve a baromfit, a sertést és a marhát – 50%-kal megnő.

Ugyanakkor a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek csökkennek, ezeken pedig egyre több élelmiszert és takarmányt kell előállítani.

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a két legfontosabb fehérjeforrás, a szója- és a halliszt ára időnként jelentősen megemelkedik, kiszámíthatatlanul hullámzik. Ez különösen igaz az óceánok és a tengerek túlzott lehalászása miatt egyre fogyatkozó mennyiségben rendelkezésre álló hallisztre, amelyek ára a 2000-es évek árszintjéhez képest több mint háromszorosára nőtt – igaz, az utóbbi években egy kisebb csökkenés figyelhető meg (2. ábra). De a szójabab ára is háromszorosára emelkedett 2000 és 2013 között, azóta viszont jelentősen csökkent (3. ábra).

A szóját a GMO miatt többen kockázatosnak tartják, így az új fehérjeforrások keresése és felhasználása vált az agrárkutatások egyik aktuális területévé, hiszen a növényi fehérjeforrások mellett fontos, hogy az állatoknak megfelelő állati eredetű fehérjét is tudjunk biztosítani.

Együnk rovart?

A rovarokat és azok lárváit szívesen fogyasztják egyes népcsoportok, különösen Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Sok országban természetes, hogy a piacon nagy választékban vásárolhatók rovarok és azok lárvái. Becslések szerint a világon 2 milliárd ember fogyaszt valamilyen rovart; az 1900 fogyasztott fajból leggyakrabban bogarakat (31%), hernyókat (18%), méheket, darazsakat és hangyákat (14%), sáskát, szöcskét és tücsköt (13%). Akik ilyen országban járnak, azok maguk is kipróbálhatják ezeket a helyi „csemegéket”, és ha jól van elkészítve (átsütve), akkor kockázat nélkül tehetik ezt meg.

Napjainkban pedig már messzire sem kell menni, mert több európai országban is legálisan forgalomban vannak.

Az ehető rovarokról több könyv is megjelent, e témában a FAO-nak is van egy weboldala, sőt már szakácskönyv is kapható (The Insect Cookbook). Felméréseket végeznek, hogy a lakosság hogyan fogadja az egyes rovarokat, illetve a felhasználásukkal készített ételeket. Több országban kampányt folytatnak a rovarfogyasztás népszerűsítésére.

A rovarok felhasználását az emberek élelmezésében és az állatok takarmányozásában főként a globális felmelegedéssel, kis környezeti lábnyomával indokolják. Egy kilogramm rovar előállításához kisebb földterület és kevesebb víz szükséges, mint amennyit bármelyik gazdasági állatfaj igényel.

Különböző források szerint 10 kg takarmányból például 1 kg marha-, 3 kg sertés- vagy 5 kg baromfihús, illetve 9 kg szöcske állítható elő.

Az 1 kg fehérje előállításakor keletkező üvegházhatású gáz mennyisége a marha esetében 2850 g, a sertésnél 1130 g, a baromfinál 300 g, míg a szöcskénél 1 g. Ezeknek az adatoknak természetesen akkor van elsősorban jelentőségük, ha hús vagy más állati termék helyett valamilyen rovarból készült ételt ennénk. Takarmányozáskor viszont a táplálóanyag-tartalom, az állatok szükségletének kielégítése fontos.

Rovarliszt, mint a szója- vagy halliszt helyettesítésére alkalmas takarmány-alapanyag
Rovarliszt, mint a szója- vagy halliszt helyettesítésére alkalmas takarmány-alapanyag

Talán jobb, ha az állatok kapják

Amikor alternatív takarmányforrást keresünk, fontos tudni a helyettesítendő és a helyettesítő takarmány-alapanyag, vagyis ebben az esetben a szója- és a halliszt, illetve a rovarliszt táplálóanyag tartalmát, kémiai összetételét. Amint az 1. táblázatban látható, a full-fat szója és az extrahált szójadara kémiai összetétele és energiaértéke elég széles határok között változik. A halliszt esetében – a táblázatban közölt átlagos értékek ellenére – szintén nagy a szórás, ami a feldolgozott hal fajától, a feldolgozási módtól és más, egyéb tényezőtől függ. Az egyik legfontosabb tényező a sótartalom, ami nagy mennyiségben kedvezőtlen.

A rovarokból, lárvákból, bábokból, stb. készült lisztek – amiket a cikkben az egyszerűség kedvéért rovarként írunk – kiválóan alkalmasak a szójadara és a halliszt helyettesítésre.

A rovarliszt jó minőségű állati eredetű fehérjeforrás, és üzemszerűen, kellő mennyiségben előállítható.

Olyan rovarokat célszerű választani, amelyek olcsó szerves mellékterméken nagy mennyiségben nevelhetők, automatizált módszerrel előállíthatók, és élelmiszer-biztonság szempontjából is megfelelnek. Elsősorban azon állatfajok (sertés, baromfi, hal) takarmányozásában tudnak jelentős szerepet betölteni, amelyek mindenevők, tehát ősidők óta, de szabadon tartva ma is fogyasztanak különböző állati eredetű táplálékot.

Ma már több rovarfaj takarmányozásban történő felhasználásával kapcsolatban rendelkezünk gazdag ismeretanyaggal.

Egymás után jelennek meg a kísérleti eredményeket ismertető közlemények. Az Európai Unió a rovarok új takarmányforrásként történő hasznosítása érdekében egy nagy kutatási programot finanszíroz; a Wageningeni Egyetem gondozásában tudományos lap jelenik meg, mégis, takarmányozási célú felhasználását az EU csak a halaknál (aqua­kultú­rában) engedélyezte. Ugyanakkor Ausztráliában, Mexikóban és Kínában a rovar tradicionális takarmány, nem kell engedélyeztetni. Kanadában viszont eddig csak a fekete katonalégy baromfitakarmányban tör­té­nő felhasználását engedélyezték.

Az engedély megadásával kapcsolatban több ellentmondás tapasztalható. Szabad tartás (free-range) esetén különleges, magas áron értékesíthető hús kerül a piacra. Ez a baromfi állomány, ki tudja, milyen eredetű rovarokat csipeget fel, reptében kapják el a legyet vagy a lepkét. A disznók a talajt túrva szintén hozzájutnak talajlakó állatokhoz, pajorokhoz. Ugyanakkor az ellenőrzött körülmények között előállított rovarlisztek etetését tiltják. Még érdekesebb a helyzet, ha arra gondolunk, hogy Európa több országában legálisan kaphatók rovarok, rovarlisztek és belőlük készült élelmiszerek. Ha szabadban az állat elfogyasztja, akkor prémium termék keletkezik? – vetődhet fel joggal a kérdés.

Számos rovar, rovarlárva vagy báb található azon a listán, amelyet takarmányozási célra használnak fel.

Nálunk a fekete katonalégy, a házi légy, a közönséges lisztbogár, a házi tücsök és a selyemhernyó azok a rovarok, amelyek potenciálisan szóba jöhetnek, illetve az állatok takarmányozásában szerepük lehet.

Hollandiában a sertések és a baromfi takarmányozásához a fekete katonalegyet, a házi legyet és a közönséges lisztbogarat tartják a legideálisabb rovarnak.

A rovarok, rovarlisztek közvetlen élelmezési és takarmányozási haszna mellett fontos szerepe lehet a szerves melléktermékek – többi között a trágya – hasznosításában, lebontásában. A rovarok hidegvérűek, ezért hatékonyan képesek az alacsony minőségű biohulladékot (különböző élelmiszermaradékot) magas minőségű fehérjévé alakítani. Egy kutatási projekt keretében, a csirketrágyára kidolgozott technológia adaptálásával kezdték el a sertéstrágya házilégy-lárvákkal történő lebontását, hasznosítását. Ezen a ponton szerencsésen találkozik a trágyaprobléma megoldása és a rovarliszt mint alternatív fehérjeforrás felhasználása. A gondolat nem új, hiszen Linder már 1919-ben javasolta, hogy az emberi ürüléket hasznosítva házilégy-lárvát – mint fehérje- és zsírforrást – nyerjenek. Afrikában a különféle trágya efféle hasznosítása természetesnek tekinthető.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Új trend hódít: már nem menők a macskák és az aranyhalak

Talán elsőre különösen hangzik, de egyre több ember tart imádkozó sáskát (vagy más néven ájtatos manót) a hagyományos házi kedvencek helyett, de a botsáskák népszerűsége is felfelé ível.

Kö­zösségi üvegház az élelmiszerellátás biztonságáért

Boston és a nagyvárost körülvevő települések vezetői a lakosság bevonásával komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a lehető legjobban kezeljék az élelmiszerellátás bizonytalanságait.

Ami megterem, az üvegbe kerül

A Viharsarki Lekvárium története három évtizedre nyúlik vissza. Hobbi-lekvárfőzéssel indult, majd családi-baráti ajándékozási célra készültek a finomságok, míg a megtermelt és feldolgozott mennyiség akkora lett, hogy elkezdődött az értékesítés.

Biogazdálkodás vagy vadvirágos sávok: melyik a jobb a méheknek?

Az, hogy a környezetvédelmi intézkedések a mezőgazdaságon belül mennyire hatékonyak a biológiai sokféleség és a vadon élő méhpopulációk szempontjából, számos tényezőtől és nézőponttól függ az agrárökológusok szerint. A különböző intézkedések hatékonyságának értékelésekor több tényezőt is figyelembe kell venni, akár biogazdálkodásról, akár a hagyományosan művelt szántóföld melletti virágos sávokokról van szó.

Hiába a kedvenc zöldségük, sokaknak már nem fér bele a keretbe

Elvileg zajlik a spárga-csúcsszezon Németországban, de elég vegyes a kép, míg egyes térségekben a szedhető mennyiség és a kereslet egyaránt optimális, addig sokhelyütt a gazdákon marad a termés. Az agrarheute.com online agrárszaklap a regionális lapok riportjai alapján készített rövid körképet.

A bolygó legkörnyezetbarátabb élelmiszerei: vadhústól a teljes kiőrlésű gabonákig

Az élelmiszerek akkor tekinthetők környezetbarátnak, ha nem vagy csak kevéssé károsítják a környezetet, akár az előállításukhoz használt eszközök, vegyi anyagok, vagy akár a biológiai lebonthatóságuk és/vagy megújuló képességük miatt. Ilyen élelmiszerek például a vadhús, a hüvelyesek, a kagylók, a szezonális zöldségek és gyümölcsök, az algák, a gombák és a teljes kiőrlésű gabonák is.

A hétvégi sült a sertéstenyésztő végső célja

A Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete 17 kocasüldő csoporttal, 9 kansüldővel, 5 hízó csoporttal, 1 koca 15 malacával és 1 óriássertéssel vett részt a Hódmezővásárhelyi Állattenyésztési Napokon. Összesen 60 tenyészsertést mutattak be.

Mi az a majomhimlő és hogyan lehet elkapni?

Az Egészségügyi Világszervezet vezetője figyelmeztetett, hogy a világ újabb félelmetes kihívására: a koronavírus után itt a majomhimlő. Tedros Adhanom Ghebreyesus minderről Genfben beszélt, ahol a WHO szakértői a 15 Afrikán kívüli országban terjedő majomhimlő-járványról tárgyaltak.

Kiemelten fontos a biológiai sokféleség megőrzése

Az Agrárminisztérium kiemelten fontos kérdésként kezeli a biológiai sokféleség megőrzését, gazdag természeti értékeink, a vadon élő élővilág és természetes élőhelyeinek védelmét - közölte a tárca vasárnap az MTI-vel a biológiai sokféleség nemzetközi napja alkalmából.

Miért vásárolunk pálinkát?

Magyarország éghajlati és természeti adottságainak köszönhetően különösen alkalmas a gyümölcstermesztésre. A Kárpát-medencében termett gyümölcsök magas beltartalmi értékekkel rendelkeznek, így kiemelten alkalmasak jó minőségű termékek előállítására, beleértve a pálinkát is.