0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Dr. Bubó küldönce a háznál

Az Európában honos szárazfölditeknős-fajok mindig is nagy népszerűségnek örvendtek, talán a Dr. Bubó rajzfilmsorozat küldöncének köszönhetően. Ezekhez a nagy egyedszámban forgalmazott állatokhoz azonban csak néhány frekventált kereskedésben kaphatunk helytálló tanácsokat, ezért dióhéjban megpróbáljuk közreadni a teknőstartás legfontosabb elemeit.

Európai szárazföldi teknősnek számít a görög, a mór, a szegélyes, illetve a szintén gyakran tartott, hasonló igényű, bár nem egészen európai sztyeppi vagy kirgiz teknős.

Bár ezek az állatok nem gyorsak, adott napszakokban sokat és intenzíven mozognak, ezért minél nagyobb alapterületű férőhelyet biztosítsunk számukra. Nem csak a klasszikus üvegterráriumban tarthatjuk őket; a műanyag malteros ládák, dézsák, fából készült, karám jellegű építmények mind jól beválhatnak teknős­tartóhelyként. Aljzatnak lehetőleg kerti vagy erdei földet használjunk, de olyan vastagságban, hogy a teknősök ásni is tudjanak benne. A homok, fakéreg stb. nem ajánlatos, ugyanis ezek az állatok – bélflórájuk frissítése miatt – esznek is a földből, és a nem megfelelő talaj akár bélelzáródást is okozhat náluk.

Terráriumuk egyik felét lámpával fűtsük úgy, hogy a napozóhely hőmérséklete megközelítse a 30-32 °C körüli értéket.

Itt érdemes lejtősre kialakítani a talajt, hogy az esetleg hátára forduló teknős kigördüljön a lámpa hatósugarából, így a pórul járt állat nem hevül túl. A tartóhely másik oldala legyen árnyékos, hogy az állatok elvonulhassanak a meleg elől. Ha a helyiség, ahol tartjuk őket hűvös, részben fedjük le a férőhelyüket, hogy a melegítőlámpák által leadott hő valamelyest bennrekedjen a terráriumban. Éjszaka viszont lehűlhet náluk a levegő. Amennyiben nem jutnak napfényhez, alkalmazhatunk közepes intenzitású UVB fényforrást is.

Ezt a melegítőlámpákkal azonos oldalon helyezzük el, és reggel 1-2 órán át működtessük.

Azonban az ilyen fényforrások túlzott használata száríthatja az állatokat, ami hosszú távon károsítja a teknősök egészségét. A már említett árnyékos részre telepítsünk valamilyen búvóhelyet (fakérget, gyökeres fűcsomót), amely alá éjszakára is szívesen bemásznak teknőseink. Ha erre a területre néha egy kis vizet is öntünk, azt se bánják, de ettől függetlenül mindig álljon rendelkezésükre egy lapos itatótál. Ebből nem csak inni szoktak, olykor bele is fekszenek dagonyázni. A fiatal állatokat heti rendszerességgel egyébként is érdemes fél órára pár centis mélységű langyos vízbe beáztatni.

Táplálékuk alacsony tápértékű, ám rostban és ásványi anyagokban gazdag növényekből álljon. Ezt leginkább úgy biztosíthatjuk, ha a szabadban növő kétszikűeket, gyakorlatilag a legismertebb gyomnövényeket gyűjtjük számukra.

Eleségük lehet gyermekláncfű, herefélék, tyúkhúr, útifüvek, papsajt, pásztortáska, árvacsalán, varjúhájfélék, és számos más, nem mérgező gyógynövény és lombféleség.

Az ilyen takarmányt nem is kell vitaminokkal kezelni. Elég, ha egy kis többlet ásványianyag-forrás gyanánt mész­grit­tet vagy összetört szépiát helyezünk a terráriumba, amihez az állatok bármikor hozzáférhetnek. Ha a téli időszakban nincs más, akkor a termesztett növények közül az uborkák és egyéb tökfélék felelnek meg nekik a leginkább. Gyümölcsöket néhány heti rendszerességgel, inkább csemegeként, állati eredetű fehérjét pedig szigorúan csak évi 1-2 alkalommal kaphatnak!

Az állatok teleltetése a szaporodás feltétele. A teleltetés helyes kivitelezése azonban nehéz és kockázatos, így ha nem szándékozzuk szaporítani az állatokat, akkor inkább mellőzzük – jobb, ha szobai körülmények között vészelik át a telet. Ha teleltetünk, akkor ahhoz a fiatal állatokat évről évre fokozatosan szoktassuk hozzá.

A szárazföldi teknősök lételeme a kerti föld, a vadon termő növények és a napfény. Így, ha tehetjük, tartsuk őket tavasztól őszig megfelelően kialakított szabadtéri terráriumban, kifutóban.

Az európai szárazfölditeknős-fajok a Washingtoni Egyezmény II. függelékének, míg az EU-s rendszer A kategóriájának hatálya alá taroznak. Legális tartásukhoz érvényes dokumentumok és egyedi jelölés szükséges.

 

Forrás: Kistermelők Lapja