Az ürge európai állománya a kipusztulás szélére került. Ennek pontos okát a szakemberek is gyakran csak találgatják.
Mindenesetre a külterjes legeltetéses állattartás erőteljes visszaszorulása, a gyepek feltörése, a vaddisznóállományok növekedése, amelyek túrásaikkal a kaszálókat, legelőket nagy területeken károsítják, a kóbor macskák, a rókák számának növekedése mind azt ürgék vesztét eredményezte.
A hazai ürgekolóniák egyik különleges „képviselői” a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság hegylábi és pusztai élőhelyein élő populáció. Ez az állomány sokkal mozaikosabb elterjedésű, és természetesen létszámban sem vetekedhet az alföldi ürgeállományokkal.
A Nógrádi Tájegység Karancs- és Medves környéki kolóniái a nem alföldi jellegű élőhelyeken, magasabb és elszórtan cserjés, félszáraz gyepeken élnek, de a dűlőnevek tanúsága, a legelők, kaszálók jelen kiterjedése és állapota szerint, valamint a helyi gazdálkodók elmondása alapján gyakorlatilag végig a hegylábi részeken, azaz a mainál jóval több helyen éltek ürgék.
A mostani ürgekolóniák már csak Ipolyvece és Piliny közelében valamint a határ közvetlen szlovák oldalán a Medves-fennsík alsó részein maradtak fenn. Az itteni, jellemzően szarvasmarhával történő legeltetés kiterjesztése azonban jelentősen megnövelheti a jövőben az ürgekolóniák potenciális elterjedését és állomány nagyságát.
Az ürgék augusztus végén, szeptember elején, időjárástól függetlenül, elhúzódnak a „téli vermelésükre”, ezért a héten elkezdődött az egyes ürgekolóniák helyszíni felmérése, sajátságos viszonyaiknak a feltérképezése.