Nem őshonos fajta, hazánk mai területén alakult ki a határokon áthajtott nyájak kisérő kutyáival történt részben spontán, részben tudatos keresztezésekből. Feltételezések szerint a XX. század húszas-harmincas éveiben önállósodott.
Mivel a század elején Raitsits Emil, a magyar fajtákat rendszerbe foglaló munkásságáig a fajták elnevezése nem volt egyértelmű, az eredetet feltáró irodalmi és nyelvészeti oknyomozás szinte lehetetlen. Tájanként is eltérő névvel illették a fajtákat, a puli és pumi név is rendszeresen keveredett. Fényes Dezső a Balassagyarmati Múzeum igazgatójaként nyitott szemmel járta az országot. Elsősorban a palócság népi hagyományait kutatta, így legtöbbet Észak-Magyarország vidékein járt. Útjai során felvásárolta az akkor még szélesebb körben nem ismert pásztorkutyák általa típusosnak vélt egyedeit. Ezeket a többnyire fekete, kissé hullámos és ragyogó szőrzetű, felálló fülű rendkívül tanulékony, közepes méretű egyedeket egymás között párosította.
Azonban az éppen csak kialakult szerény populáció a második világháború alatt szinte teljesen kipusztult.
Balássy Zoltán gödöllői kutató nevéhez fűződik az 1963-ban elfogadott fajtastandard megalkotása. A fajtaleírás mintakutyája egy Rigó névre hallgató fekete szuka volt. Ez lett a törzskönyvben az egyes számú regisztrált tenyészegyed. A hetvenes évek végén Ócsag Imre, szintén gödöllői egyetemi tanár irányítása mellett kezdett a fajta tenyésztése kibontakozni. Ócsag professzor úr megelőzve saját korát, a fajta sokoldalú használhatóságából adódóan komoly népszerűséget prognosztizált a mudi tenyésztésében. Állattenyésztő szakemberként látta a mezőgazdaság szerkezeti átalakulását, ugyanakkor látta a mudi használhatóságának potenciális sokszínűségét is.
Tenyészszemléken, kiállításokon egészen a nyolcvanas évek elején még csak néhány mudit láthattunk – a törzskönyvben regisztrált egyedek száma évente nem érte el a százat. A fajta tenyésztését koordináló Hungária-Puli-Pumi-Mudi Klub annak érdekében, hogy a fajta fenotípusos alakulását felmérje, tagjait arra ösztönözte, hogy az 1987-es gödöllői országos kiállításon ingyenes nevezési lehetőséggel mutassák be az általuk tartott mudikat. Akkor közel negyven, többnyire fekete színű mudit vonultattak fel.
Akkor már láthattunk fehér és cifra színváltozatot is. A cifra meglehetősen különleges szín, más fajtáknál merle változatnak nevezik, árnyalata a világos fahéjtól a kék-fekete spriccelt változatik terjed. Manapság már találkozhatunk csokibarna, fakó és szürke színű mudikkal is. A mudi színgenetikájával és örökletes farkatlanságával kapcsolatosan, a szemléken gyűjtött DNS minták alapján, a Szent István Egyetemen és az Állatorvostudományi Egyetemen is kutatások zajlanak.
A fajta törzskönyve jelenleg is nyitott. Ebből adódóan számos kevésbé típusos egyed is bekerült a fajtába.
A fajta közepes testű, szőrzete különleges ápolást nem igényel, ezért tartása egyszerű. Sportcélra is kiválóan alkalmas, sokoldalú fajta. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, minthogy a tenyésztők az áprilisi karanténidőszakban virtuális kiállítást rendezve próbálták a fajta rajongóinak az aktivitását fenntartani. Fotók alapján hirdettek versenyt, amelyre 360 nevezés érkezett.
A gödöllői nevezetes kiállítást követően a nyolcvanas évek végén néhány lelkes fiatal tenyésztő elkezdte újra felkarolni a fajtát. A korábbi évekre jellemző évenkénti 50-60 kölyökszám megduplázódott. 2000-ben 150 származási lap készült, napjainkban 300 körüli.
Ennek kiküszöbölésére folyamatosan törekednek a tenyésztők. Érdekes módon, a pumihoz hasonlóan külföldön a mudi is a skandináv országokban kezdett népszerű lenni. Finnországban és Svédországban van jelentősebb állománya, de Hollandiából is fokozott az érdeklődés iránta.
Rendkívül bátor, kifejezetten könnyen tanuló, fogós fajta. Ügyes, robbanékony, testszerte rendkívül jól izmolt. Életeleme a mozgás és a munka. Csibészes tekintete, mandulavágású sötét szemei, élénk, sajátos füljátéka, beszédes ugatása azonnal vonzóvá teszik. Ma is gyakran használt terelő pásztorkutya és sportkutya. Terelőversenyeken is gyakran bemutatják. Szinte repül a nyáj után a levegőben. Fáradhatatlan ébersége, munkakedve elkápráztatja a gyakorlott pásztorembereket is. Sportversenyek, katasztrófamentők sztárfajtái között tartják számon.
A legjobb házőrzők közé tartozik. Okos, igénytelen, egészséges fajta. Előszeretettel használják a kutyás ügyességi sportok mellett vadászatok és rágcsálóirtás során is. Gazdáját lesve villanásokból ért.
Tetszetős, tágan hullámos, időnként majdnem csigás, ragyogóan fényes szőrzet, a szabad végtagokon meglévő szőrzászlók, a fülek szinte körkörös játéka és szőrőzöttsége a mudinál fajtabélyegek. A különleges színváltozatok egyre népszerűbbek, de a legjobb típustulajdonságokkal továbbra is a fekete populáció rendelkezik.