Back to top

A mudi története és használata

Terelő pásztorkutya fajtáink közül talán a mudi kialakulásának története ismert a legkevésbé. Egykor szinte csak fekete színben előforduló, hegyesfülű, villámlábú és pengeagyú terelőkutya-fajtánk hosszú időn át méltatlanul mellőzött, szinte jelentéktelen vidéki kutyaként volt ismert.

Nem őshonos fajta, hazánk mai területén alakult ki a határokon áthajtott nyájak kisérő kutyáival történt részben spontán, részben tudatos keresztezésekből. Feltételezések szerint a XX. század húszas-harmincas éveiben önállósodott.

Kialakulása az ország több részén, állattartó vidékeken, hasonló időszakban történt. Fényes Dezső, a fajta első leírója Pest, Nógrád, Fejér és Békés megyékben lelt igazán típusos, gulyák és nyájak mellett akár önállóan is dolgozni képes egyedekre.

Mivel a század elején Raitsits Emil, a magyar fajtákat rendszerbe foglaló munkásságáig a fajták elnevezése nem volt egyértelmű, az eredetet feltáró irodalmi és nyelvészeti oknyomozás szinte lehetetlen. Tájanként is eltérő névvel illették a fajtákat, a puli és pumi név is rendszeresen keveredett. Fényes Dezső a Balassagyarmati Múzeum igazgatójaként nyitott szemmel járta az országot. Elsősorban a palócság népi hagyományait kutatta, így legtöbbet Észak-Magyarország vidékein járt. Útjai során felvásárolta az akkor még szélesebb körben nem ismert pásztorkutyák általa típusosnak vélt egyedeit. Ezeket a többnyire fekete, kissé hullámos és ragyogó szőrzetű, felálló fülű rendkívül tanulékony, közepes méretű egyedeket egymás között párosította.

Az igazgató a már általa tenyésztett példányokat 1936-ban bizottsági szemlén mutatta be, ahol Raitsits Emil, Abonyi Lajos és Anghi Csaba mint a szemlebizottság tagjai alapos megtekintés és méretfelvételezés után elfogadták Fényes Dezső fajtaleírását, sőt a javasolt mudi elnevezést is.

Azonban az éppen csak kialakult szerény populáció a második világháború alatt szinte teljesen kipusztult.

Balássy Zoltán gödöllői kutató nevéhez fűződik az 1963-ban elfogadott fajtastandard megalkotása. A fajtaleírás mintakutyája egy Rigó névre hallgató fekete szuka volt. Ez lett a törzskönyvben az egyes számú regisztrált tenyészegyed. A hetvenes évek végén Ócsag Imre, szintén gödöllői egyetemi tanár irányítása mellett kezdett a fajta tenyésztése kibontakozni. Ócsag professzor úr megelőzve saját korát, a fajta sokoldalú használhatóságából adódóan komoly népszerűséget prognosztizált a mudi tenyésztésében. Állattenyésztő szakemberként látta a mezőgazdaság szerkezeti átalakulását, ugyanakkor látta a mudi használhatóságának potenciális sokszínűségét is.

Tenyészszemléken, kiállításokon egészen a nyolcvanas évek elején még csak néhány mudit láthattunk – a törzskönyvben regisztrált egyedek száma évente nem érte el a százat. A fajta tenyésztését koordináló Hun­gária-­Puli-Pumi-Mudi Klub annak érdekében, hogy a fajta fenotípusos alakulását felmérje, tagjait arra ösztönözte, hogy az 1987-es gödöllői országos kiállításon ingyenes nevezési lehetőséggel mutassák be az általuk tartott mudikat. Akkor közel negyven, többnyire fekete színű mudit vonultattak fel.

A hagyományosan ismert Szávalaki, Csikómajori, Nyírségfia kennelek mellett számos új tenyészet is felbukkant ekkor, mint például a Királytelki vagy a Csodabogár tenyészetek.

Akkor már láthattunk fehér és cifra színváltozatot is. A cifra meglehetősen különleges szín, más fajtáknál merle változatnak nevezik, árnyalata a világos fahéjtól a kék-fekete spriccelt változatik terjed. Manapság már találkozhatunk csoki­barna, fakó és szürke színű mudikkal is. A mudi színgenetikájával és örökletes farkatlanságával kapcsolatosan, a szemléken gyűjtött DNS minták alapján, a Szent István Egyetemen és az Állatorvos­tudo­mányi Egyetemen is kutatások zajlanak.

A fajta törzskönyve jelenleg is nyitott. Ebből adódóan számos kevésbé típusos egyed is bekerült a fajtába.

Az utóbbi tizenöt évben a divat hatására a mudipopuláció folyamatos változáson ment át oly módon, hogy a típus többé-kevésbé homogenizálódott, a használati szerepe rendkívül kiszélesedett.

A fajta közepes testű, szőrzete különleges ápolást nem igényel, ezért tartása egyszerű. Sportcélra is kiválóan alkalmas, sokoldalú fajta. Népszerűségét mi sem mutatja jobban, minthogy a tenyésztők az áprilisi karanténidőszakban virtuális kiállítást rendezve próbálták a fajta rajongóinak az aktivitását fenntartani. Fotók alapján hirdettek versenyt, amelyre 360 nevezés érkezett.

A gödöllői nevezetes kiállítást követően a nyolcvanas évek végén néhány lelkes fiatal tenyésztő elkezdte újra felkarolni a fajtát. A korábbi évekre jellemző évenkénti 50-60 kölyökszám megduplázódott. 2000-ben 150 származási lap készült, napjainkban 300 körüli.

Az egymással rokonságban nemlévő, effektív kis populációméretből adódóan érzékelhetően fokozódott az állomány rokontenyésztettsége.

Ennek kiküszöbölésére folyamatosan törekednek a tenyésztők. Érdekes módon, a pumihoz hasonlóan külföldön a mudi is a skandináv országokban kezdett népszerű lenni. Finnországban és Svédországban van jelen­tősebb állománya, de Hollandiából is fokozott az érdeklődés iránta.

Rendkívül bátor, kifejezetten könnyen tanuló, fogós fajta. Ügyes, robbanékony, testszerte rendkívül jól izmolt. Életeleme a mozgás és a munka. Csibészes tekintete, mandulavágású sötét szemei, élénk, sajátos füljátéka, beszédes ugatása azonnal vonzóvá teszik. Ma is gyakran használt terelő pásztorkutya és sportkutya. Terelőversenyeken is gyakran bemutatják. Szinte repül a nyáj után a levegőben. Fáradhatatlan ébersége, mun­ka­kedve elkápráztatja a gyakorlott pásztorembereket is. Sportversenyek, katasztrófamentők sztárfajtái között tartják számon.

Számos törzskönyvezett kutya dolgozik állatok mellett, de sok típusos kutya származásáról nincs információ.

A legjobb házőrzők közé tartozik. Okos, igénytelen, egészséges fajta. Előszeretettel használják a kutyás ügyességi sportok mellett vadászatok és rágcsálóirtás során is. Gazdáját lesve villanásokból ért.

Tetszetős, tágan hullámos, időnként majdnem csigás, ragyogóan fényes szőrzet, a szabad végtagokon meglévő szőrzászlók, a fülek szinte körkörös játéka és szőrő­zöttsége a mudinál fajtabélyegek. A különleges színváltozatok egyre népszerűbbek, de a legjobb típustulajdonságokkal továbbra is a fekete populáció rendelkezik.

Forrás: 
Kistermelők Lapja
Ezt a cikkünket és a témában további cikkeket a Kistermelők Lapja 2020/7 számában olvashat.

Népszerű agrárszaklapok

Ezeket olvasta már?

Hamarosan vége a berregésnek

A muflon a domb- és hegyvidék erdősült területeinek lakója. Nem számít hazánkban őshonosnak, Forgách gróf a XIX. század végén telepítette be ghymesi birtokára. A sikeres telepítés eredményeként további telepítések következtek, így mára az Északi-középhegységben, a Budai-hegységben, a Gödöllői-dombvidéken, a Dunántúlon, a Vértesben, Gerecsében, Pilisben is élnek kisebb-nagyobb állományai.

Lyme-kór elleni vakcina a láthatáron

A Yale Egyetem kutatói olyan új vakcinát fejlesztettek ki, amely tengerimalacokkal végzett kísérletekben védelmet nyújtott a Lyme-kórt okozó baktérium ellen, és más, kullancsok által terjesztett betegségek ellen is védelmet nyújthat - jelentették a Science Translational Medicine című folyóirat novemberi számában.

Tigrisek, oroszlánok vagy medvék sem szerepelhetnek többé élő cirkuszi műsorban Franciaországban

A francia parlament megszavazta, hogy az élő cirkuszi műsorokban nem léphetnek többé porondra vadállatok, köztük tigrisek, oroszlánok vagy medvék. A széles körű állatjogi törvény értelmében két éven belül tilos lesz a vadon élő állatok cirkuszi szerepeltetése, hét éven belül pedig a tartásuk is.

További szigorítások Bács-Kiskun és Csongrád-Csanád megyékben a madárinfluenza járvány terjedése miatt

Bács-Kiskun megye egész, valamint több Csongrád-Csanád megyei járás teljes területére kiterjesztette a víziszárnyas baromfik betelepítési és mozgatási tilalmát az országos főállatorvos. Az előírás alól kizárólag az azonnali vágásra történő szállítás jelent kivételt.

Tehenészeti telep épül Földesen

Tehenészeti telep alapkövét helyezték el pénteken a Hajdú-Bihar megyei Földesen; a helyi Rákóczi Mezőgazdasági Kft. csaknem 3,4 milliárdos beruházásához mintegy 1,7 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyertek el a vidékfejlesztési operatív program pályázatán.

A háziasított lovak eredete

A modern ló háziasítása nagyjából i.e. 2200 körül kezdődött el a Kaukázus északi részén. A következő évszázadokban pedig Ázsiába és Európába is eljutottak ezek az állatok. Egy 162 tudósból álló nemzetközi kutatócsoport 273 ősi lótól származó minta genetikáját fedte fel és elemezte azokat. Ezek a jószágok Eurázsia különböző pontjairól származtak.

Birkák és marhák a Manna-majorban

Amikor megkérdezik, hogy mit érdemes tudni a Manna-majorról, először is a birkákat és a szürke marhákat kell megemlíteni. Cserszegtomajon tartják a birkákat, a marhákat pedig a közeli Sármellék környékén fekvő legelőkön. A családi gazdaság az állatok húsát maga dolgozza fel.

A magányos kutyák szorongásának oldására fejlesztenek távhívásos rendszert

Magányos kutyák nemsokára talán "felhívhatják" távollévő gazdájukat egy új eszközzel, amelynek fejlesztésén brit és finn kutatók dolgoznak.

A történelmi Szöul falain belül élő leopárdok adhatnak segítséget a faj túléléséhez

Az amuri leopárdok a 19. században hosszú éveken át éltek együtt az emberekkel Szöul falain belül Dél-Koreában. Ezek a történelmi beszámolókon alapuló megállapítások segítségünkre lehet abban, hogy a jövőben jobban megvédhessük a veszélyeztetett nagyragadozókat és megtanuljunk együtt élni velük.

Jet-skikkel is mentették a teheneket Kanadában

Minden erejükkel menteni próbálják a jószágokat a kanadai Brit Kolumbiában, ahol két nap alatt egy hónapnyi csapadék zúdult le. Az ország jelentős mezőgazdasági területét érinti az áradás, több ezer tejelő tehén és baromfi istállója került víz alá.