Ráadásul az állományok szigetszerűen élnek, így sajnos a vadonban egyre gyakoribb a beltenyészet, ezért az óriásvidrák egyre kisebbek. Még egy évszázaddal ezelőtt, amikor a prémkereskedelem nagyra értékelte a kapitális bőröket, nemritkán 240 centiméteres óriásvidrákról tanúskodtak a felvásárlási jegyzékek.
Állatunk testtömege is jelentős: a hímek általában 25-32 kilogramm közöttiek, míg a nőstények 20-25 kilogrammosak.
Ez az állat meglehetősen stresszérzékeny, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy rendre elmarad a szaporulat a turisták által sűrűn látogatott területeken.
Ahhoz, hogy ezt a fenséges állatot az utókor számára megőrizzük, rendkívül fontos szerepet játszanak az állatkertek, így a Fővárosi Állat- és Növénykert is, ahol a zárt térben könnyen meg tudjuk figyelni ezeket az általában 3-8 fős csoportokban élő állatokat. Budapesten 2014 óta tartanak óriásvidrákat. Akkor egy hároméves kifejlett nőstény érkezett Duisburgból, melléjük pedig két nőstény – alomtestvérek Lipcséből. Az állatok összeszoktatása igen nagy kihívást jelentett. A természetben is előfordul, hogy az egymást nem ismerő fajtársak komoly, akár halálos sérüléseket is okoznak egymásnak terület- vagy rangsorvita alkalmából.
Nagy igény mutatkozott életerős, jó vérvonalú óriásvidra nőstényre, így az Alondra névre keresztelt duisburgi állat visszakerült ősei szülőföldjére, s ma már nem keszegeket, hanem pirájákat eszik a vadonban. Az európai fajmentő tenyészprogram keretében a másik nőstény egy másik állatkertbe került, míg a nálunk maradt nőstény mellé érkezett Madridból egy ígéretes hím. A pár igen jól harmonizál, többször megfigyelhető volt a párzás is. Úgy tűnt, hogy a nőstény vemhes, de az év elején bebizonyosodott, hogy álvemhességről volt szó. Ez gyakorta előfordul az állatkertben élő óriásvidráknál, mely a látogatók által kiváltott esetleges stresszre is visszavezethető.
A koronavírus-járvány miatti csend és nyugalom hozzájárulhat ahhoz, hogy megfoganhassanak és világra jöhessenek az első hazai óriásvidra-kölykök. Várjuk őket!