0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Lesz-e magyar óriásvidra?

Az óriásvidra az összes menyétféle legnagyobbika, már ami a testhosszt illeti: nem ritkák ma sem a 170 centiméteres állatok. Állománya ma már csak töredéke a hajdaninak, mivel régebben a vadászat, míg napjainkban az élőhely­pusztítás tizedeli.

Ráadásul az állományok szigetszerűen élnek, így sajnos a vadonban egyre gyakoribb a beltenyészet, ezért az óriásvidrák egyre kisebbek. Még egy évszázaddal ezelőtt, amikor a prémkereskedelem nagyra értékelte a kapitális bőröket, nemritkán 240 centiméteres óriásvidrákról tanúskodtak a felvásárlási jegyzékek.

Állatunk testtömege is jelentős: a hímek általában 25-32 kilogramm közöttiek, míg a nőstények 20-25 kilogrammosak.

A mi vidránkhoz hasonlóan meglehetősen játékos állatok, melyek azonban nemigen félnek az embertől, így közel úsznak a csónakokhoz, ott kíváncsiskodnak. Dél-Amerikában ma már az ökoturizmus egyik vonzereje az óriásvidra-les, melynek árnyoldalai is tapasztalhatók.

Ez az állat meglehetősen stressz­érzé­keny, melyet mi sem bizonyít jobban, hogy rendre elmarad a szaporulat a turisták által sűrűn látogatott területeken.

Ahhoz, hogy ezt a fenséges állatot az utókor számára megőrizzük, rendkívül fontos szerepet játszanak az állatkertek, így a Fővárosi Állat- és Növénykert is, ahol a zárt térben könnyen meg tudjuk figyelni ezeket az általában 3-8 fős csoportokban élő állatokat. Budapesten 2014 óta tartanak óriásvidrákat. Akkor egy hároméves kifejlett nőstény érkezett Duisburgból, melléjük pedig két nőstény – alomtestvérek Lipcséből. Az állatok összeszoktatása igen nagy kihívást jelentett. A természetben is előfordul, hogy az egymást nem ismerő fajtársak komoly, akár halálos sérüléseket is okoznak egymásnak terület- vagy rangsorvita alkalmából.

Argentínában, ahonnan már lényegében kipusztult a faj, a közelmúltban megkezdődött visszatelepítés.

Nagy igény mutatkozott életerős, jó vérvonalú óriásvidra nőstényre, így az Alondra névre keresztelt duisburgi állat visszakerült ősei szülőföldjére, s ma már nem keszegeket, hanem pirájákat eszik a vadonban. Az európai fajmentő tenyészprogram keretében a másik nőstény egy másik állatkertbe került, míg a nálunk maradt nőstény mellé érkezett Madridból egy ígéretes hím. A pár igen jól harmonizál, többször megfigyelhető volt a párzás is. Úgy tűnt, hogy a nőstény vemhes, de az év elején bebizonyosodott, hogy álvemhességről volt szó. Ez gyakorta előfordul az állatkertben élő óriásvidráknál, mely a látogatók által kiváltott esetleges stresszre is visszavezethető.

A koronavírus-járvány miatti csend és nyugalom hozzájárulhat ahhoz, hogy megfoganhassanak és világra jöhessenek az első hazai óriásvidra-kölykök. Várjuk őket! 

Forrás: Kistermelők Lapja