0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 29.

Lovasnapok nélkül sem volt csöndes a puszta

Idén a koronavírus-járvány miatt sajnos elmaradt a tradicionális Hortobágyi Lovasnapok, de így sem maradt csöndes a puszta. 

Idén a koronavírus-járvány miatt sajnos elmaradt a tradicionális Hortobágyi Lovasnapok, mely minden évben ezreket vonz a különleges atmoszférájú Hortobágy szívébe. Idén nem csergették a csikósok ostoraikat, nem zengett a puszta a kurjantásuktól, nem remegett a föld a lovaik lába alatt, ahogy a közönséget évről évre, újra és újra elkápráztatják bátorságukkal, visszahozva a múltból az igazi magyar virtust. Idén nem volt ott a vásári forgatag, de így sem maradt csöndes a puszta. 

Elkészült ugyanis a régen várt, modern, a mai kor minden elvárásának megfelelő négy évszakos pálya és a hozzá tartozó kényelmes lelátó, a szervezők pedig az elmaradó lovasnapok ellenére igyekezték annak hangulatát megtartva háromnapos pályaavató díjugrató minősítőversennyel kárpótolni a lovasokat és az érdeklődőket.

Hiába mutatta meg a magyar puszta, hogy ő az úr, a pálya állta az olykor özönvízszerű esőt is.

Nyugodtan mondhatjuk, jelesre vizsgázott. Szladek Róbertet, a Mátai Ménes igazgatóját kérdeztük az új pályáról és versenyről.

Mennyi időt vett igénybe a pálya építése, hogyan zajlott?

Rendkívül gyorsan és zökkenőmentesen zajlott, az első kapavágástól az utolsó simításokig két hónap telt el. Elképesztően profi csapat dolgozott, korábban a Nemzeti Lovarda új pályáinak kivitelezésén is ők tevékenykedtek.

Az eredeti tervek szerint szerettük volna, ha a Hortobágyi Lovasnapok kiemelt díjugratóversenyei már ezen a pályán kerülnek lebonyolításra több ezer néző előtt, ahogy az lenni szokott, de mint tudjuk, a világjárvány ezt a rendezvényt is keresztülhúzta, félbe kellett szakítani a szervezést.

A szerencse az, hogy a pálya a pandémia alatt is gondtalanul készülhetett, így a korlátozások feloldása után szinte azonnal, ha nem is eredeti formájában és minőségében, de valamelyest vissza tudtuk csempészni a lovas­na­pok életérzését a hortobágyi pusztára.

Mi a különlegessége?

A csodálatos hortobágyi környezet. Hiába az új pálya, a több száz éves lovashagyo­mányok varázsa nem múlhat el nyomtalanul, ez járja át az egész új pályát, amelyet a Mátai Ménes központi istállója, a látogatóközpont és a fedeles lovarda ölel körül, illetve egy új, háromszáz fős lelátó. Tekintve a pálya technológiáját, nem nevezhetjük különlegesnek, vagy másnak, mint amilyen a többi lovaspálya. A tizennyolc centiméter textiles homokréteget egy gumilap választja el a többrétegű kavicságytól, amely alatt a vízelvezető rendszer helyezkedik el. Mondhatjuk, hogy manapság már ez a standard és a minimumelvárás egy olyan helyszíntől, amely kiemelt hazai és nemzetközi versenyeket szeretne rendezni. A felhasznált homok agyagtartalma magasabb az átlagosnál, ezt külön kértük a kivitelezőtől, hiszen így a pálya erős napsütésben is kevésbé vakító, kevesebb locsolást igényel és a szél sem fújja el olyan egyszerűen, illetve könnyebben tömöríthető és jobban megőrzi a rugalmasságát nagyobb igénybevétel esetén is.

Az eredeti pálya méreteit, amennyire a helyszín engedte, bővítettük, így egy kicsivel több mint 4200 négyzetméteres lovaglóteret tudtunk kialakítani.

Hogyan vizsgázott az első versenyen, mi volt a lovasok véleménye?

A Hortobágy Jumping kiemelt díjugrató­versenyt megelőzően tartottunk egy „tesztversenyt”, hogy az esetlegesen felmerülő hibákat észrevegyük és korrigálni tudjuk, de szerencsére nem volt mit javítani a pályán, már a tesztversenyen is kiválóra vizsgázott. A lovasok véleménye egyöntetűen az volt, hogy remekül sikerült az új aréna.

Ezt az is bizonyítja, hogy pénteken a mindössze egy óra alatt érkező több mint 20 milliméter csapadék sem vetett véget a legmagasabb kategóriának, sőt abban 21 lovas részvételével egy elképesztően izgalmas versenyszámot láthattunk.

Az elkövetkező két nap 35 fokos hőségét is kiállta a pálya, így kijelenthetjük, hogy a tesztüzem nagyszerűen sikerült. Még arra sem panaszkodhattunk, hogy nézők nélkül kellett lebonyolítanunk a versenyeket, hiszen a három nap alatt rengetegen látogattak ki a ménesbe. Annak ellenére, hogy a hagyományos lovasnapi programelemek nem szerepeltek a hétvége műsorában, kizárólag a díjugratók, a lelátók rendre megteltek a versenyszámok alatt.

Mennyiben fogja befolyásolni a jövőben a startok számát ez az új pálya? Mennyiben járul majd hozzá a régió díjugratósportjának fejlődéséhez?

Ahogyan mi is, úgy a régió és a megye lovasai is elképesztően várták már az új pályát. Nagyon örülünk neki, hogy az első versenyen nevezési rekordot értünk el a térségben, hiszen szabadtéren több mint hétszáz induló részvételével nem rendeztek még versenyt a Platthy József régióban. Reméljük, ez a lendület, ez a versenyzési kedv kitart a jövőben is és egyre több lovas választása esik majd a Mátai Ménesre.

Az infrastrukturális fejlesztések feltehetően hozzájárulnak majd a régió lovassportjának fejlődéséhez is, hiszen a helyi lovasok minőségi körülmények között, ideális pályán tudnak majd lovaikkal fejlődni.

Mindemellett az sem utolsó szempont, hogy anyagilag nem annyira megterhelő például egy debreceni lovasnak Hortobágyig utaznia, és a lovát nálunk versenyeztetnie, mint ha több száz kilométert szállítaná lovát, hogy hasonló körülmények között lovagolhasson.

Versenyeken kívül mire fogják még használni a pályát?

A megújult lovaspályát a hétköznapokon csikós- és pusztaötös-bemutatók megtartására is igénybe vesszük, emellett természetesen a Mátai Ménes lovasai készülnek majd itt a versenyeikre. Lehetőségeinkhez mérten szeretnénk minél több díjugrató- és szabadidős versenyt, edzőtábort, továbbképzést, tenyészszemlét és lovasbemutatókat tartani, illetve biztosítani a térség lovasainak akár a napi szintű pályabérlést is, hogy profi körülmények között készülhessenek.

 

 

 

Forrás: Pegazus