0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 28.

Tavasztól őszig a szabadban

Az Európában honos szárazfölditeknős-fajok számára az a legideálisabb, ha tavasztól őszig a szabadban tartjuk őket. Ehhez azonban a kifejlett állatok esetében jól megépített kifutóra van szükség. Lássuk, milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy szabadtéri „terráriumnak”.

Fontos, hogy megvédje az állatokat az időjárás viszontagságaitól és biztosítsa számukra az élettani szükségleteikhez szükséges hőmérsékletű helyeket.

Árnyékos és napos helyek

Mielőtt belevágnánk, gondoljuk végig a kifutó tájolását. A nap járásához viszonyítva úgy helyezkedjen el a férőhely, hogy az állatoknak minden napszakban legyen lehetőségük napozásra és hűsölésre is. Legyen továbbá egy fedett rész – a lombos ágak vagy kisebb cserjék erre kiválóak –, ahová az állatok a nap elől behúzódhatnak, valamint az eső és a hideg ellen is védelmet nyújthatnak.

Az őszi időszakban a fedett rész alá érdemes szalmát, avart halmozni, amelybe a teknősök beáshatják magukat éjszakára.

Ez abban is segíthet, ha a telelésbe kezdő állatokat szeretnénk összegyűjteni. Többségüket ugyanis a szalma alatt találjuk, így nem kell felásnunk az egész kifutót. További fontos szempont, hogy szökés­biztos legyen a tartóhely. Hogy mivel határoljuk, rajtunk múlik: a kb. 50 (szegélyes teknősök esetében inkább 70) cm magas kerítés lehet beton, faanyag, rács stb. Növeli a biztonságot, ha a fal vagy kerítés tetején egy negatív hajlású felületet is kialakítunk. Ez lehet hosszában félbevágott PVC cső, de ha balkonládákat helyezünk ki, akkor még dekoratív is lehet a fal. Sőt, akár takarmánynövényeket is termeszthetünk bennük. Amennyiben drótfonatot alkalmazunk, az legyen a teknősök méretéhez viszonyított, lehető legnagyobb szembőségű, mivel a kislyukú hálón a kitartóbb egyedek képesek átmászni.

A felnőtt teknősök jól ásnak, így a falat érdemes a talaj alá legalább 40 cm mélységig beásni – hangsúlyozom, európai fajok esetében.

Az is megoldás lehet, ha alulról is lezárjuk a kifutót, mondjuk ha betonvasra rétegezzük a talajt. Zárt aljzatú betonmedencét ne készítsünk, mert abból nem folyik el az esővíz.

Egy jól nevelt kutya is sokat segíthet

Nemcsak a teknősök szökését, de a ragadozók bejutását is meg kell akadályoznunk. Ha olyan helyen élünk, ahol nyest, róka felbukkanására számíthatunk, használhatunk kisebb kapacitású villanypásztort a peremeken. Egy jól nevelt kutya is sokat segíthet. Persze, csak ha megbízható, és nem játszik a teknőseinkkel.

Az olyan kisméretű teknősök helyét, amelyekre a varjúfélék is veszélyt jelenthetnek, teljesen fedni kell.

Bár a kisteknősök esetében az is jól alkalmazható, ha egy drótfonattal fedett fakeret alatt napoztatjuk őket, természetes árnyék biztosítása mellett. A keretet időnként odébb helyezve, gyakorlatilag legeltethetjük is őket.

A táplálékbázis egy részét a nagyobb teknősök esetében biztosíthatjuk oly módon, hogy magát a kifutót vetjük be az általuk kedvelt növényfajokkal. Az ilyen megoldás eltartóképessége nagyban függ a kifutó méretétől: túl kicsi vagy zsúfolt helyen ezzel kár is próbálkozni, mert az állatok kitapossák, kikaparják a növényzetet.

A számukra ideális kerti talajt helyenként dúsíthatjuk mészgrittel, mészkőzúzalékkal, hogy ebből is fedezhessék ásványianyag-szükségletüket – különösen a szaporodási időszakban.

A tojásrakás előtt álló nőstények számára alakítsunk ki úgynevezett fészekdombot. Ez felhalmozott földből áll, amelyet időnként jól meg kell locsolni. Így ideális lesz a tojások lerakásához, mert kívülről kialakul rajta egy szilárdabb kéreg, belül pedig mindig lesznek kellően nyirkos részei. A dombot rendszeresen ellenőrizzük; egyrészt a nőstények kikaparhatják a már mások által lerakott fészekaljakat, másrészt jobb, ha nem locsoljuk meg véletlenül az esetleg megbúvó tojásokat. A tojásrakó helyet kereső nőstények arról is felismerhetők, hogy nem a mellső, hanem a hátsó lábaikkal végzik a próbaásásokat.

Mivel a hazai időjárás évről évre kiszámíthatatlanabb, a szabadtéri hüllőtartás rendszeres odafigyelést és előrelátást igénylő feladat.

 

Forrás: Kistermelők Lapja