Fontos, hogy megvédje az állatokat az időjárás viszontagságaitól és biztosítsa számukra az élettani szükségleteikhez szükséges hőmérsékletű helyeket.
Árnyékos és napos helyek
Mielőtt belevágnánk, gondoljuk végig a kifutó tájolását. A nap járásához viszonyítva úgy helyezkedjen el a férőhely, hogy az állatoknak minden napszakban legyen lehetőségük napozásra és hűsölésre is. Legyen továbbá egy fedett rész – a lombos ágak vagy kisebb cserjék erre kiválóak –, ahová az állatok a nap elől behúzódhatnak, valamint az eső és a hideg ellen is védelmet nyújthatnak.
Ez abban is segíthet, ha a telelésbe kezdő állatokat szeretnénk összegyűjteni. Többségüket ugyanis a szalma alatt találjuk, így nem kell felásnunk az egész kifutót. További fontos szempont, hogy szökésbiztos legyen a tartóhely. Hogy mivel határoljuk, rajtunk múlik: a kb. 50 (szegélyes teknősök esetében inkább 70) cm magas kerítés lehet beton, faanyag, rács stb. Növeli a biztonságot, ha a fal vagy kerítés tetején egy negatív hajlású felületet is kialakítunk. Ez lehet hosszában félbevágott PVC cső, de ha balkonládákat helyezünk ki, akkor még dekoratív is lehet a fal. Sőt, akár takarmánynövényeket is termeszthetünk bennük. Amennyiben drótfonatot alkalmazunk, az legyen a teknősök méretéhez viszonyított, lehető legnagyobb szembőségű, mivel a kislyukú hálón a kitartóbb egyedek képesek átmászni.
Az is megoldás lehet, ha alulról is lezárjuk a kifutót, mondjuk ha betonvasra rétegezzük a talajt. Zárt aljzatú betonmedencét ne készítsünk, mert abból nem folyik el az esővíz.
Egy jól nevelt kutya is sokat segíthet
Nemcsak a teknősök szökését, de a ragadozók bejutását is meg kell akadályoznunk. Ha olyan helyen élünk, ahol nyest, róka felbukkanására számíthatunk, használhatunk kisebb kapacitású villanypásztort a peremeken. Egy jól nevelt kutya is sokat segíthet. Persze, csak ha megbízható, és nem játszik a teknőseinkkel.
Bár a kisteknősök esetében az is jól alkalmazható, ha egy drótfonattal fedett fakeret alatt napoztatjuk őket, természetes árnyék biztosítása mellett. A keretet időnként odébb helyezve, gyakorlatilag legeltethetjük is őket.
A táplálékbázis egy részét a nagyobb teknősök esetében biztosíthatjuk oly módon, hogy magát a kifutót vetjük be az általuk kedvelt növényfajokkal. Az ilyen megoldás eltartóképessége nagyban függ a kifutó méretétől: túl kicsi vagy zsúfolt helyen ezzel kár is próbálkozni, mert az állatok kitapossák, kikaparják a növényzetet.
A tojásrakás előtt álló nőstények számára alakítsunk ki úgynevezett fészekdombot. Ez felhalmozott földből áll, amelyet időnként jól meg kell locsolni. Így ideális lesz a tojások lerakásához, mert kívülről kialakul rajta egy szilárdabb kéreg, belül pedig mindig lesznek kellően nyirkos részei. A dombot rendszeresen ellenőrizzük; egyrészt a nőstények kikaparhatják a már mások által lerakott fészekaljakat, másrészt jobb, ha nem locsoljuk meg véletlenül az esetleg megbúvó tojásokat. A tojásrakó helyet kereső nőstények arról is felismerhetők, hogy nem a mellső, hanem a hátsó lábaikkal végzik a próbaásásokat.