Bár a fejlettebb országokban, így hazánkban is már csak szórványosan van jelen a betegség, az állattartóknak továbbra is figyelniük kell a jószágokra. A legnagyobb fogékonyságot mutató állat a tetanusszal szemben a ló. A tetanuszt sokan zoonózisnak tartják, vagyis olyan fertőző betegségnek, amely állatról emberre, vagy emberről állatra terjed, holott ez soha nem közvetlenül történik. Ezért a szaprozoonózis a helyes kifejezés, hiszen a kórokozó a víz vagy a talaj közvetítése útján kerül a fertőzött állatokból az ember szervezetébe.
Neurotoxint termel, amely a világ egyik legerősebb idegmérge. A toxin a sebeken keresztül felszívódva váltja ki a hatását: a vér útján jut el a központi idegrendszerbe, ahol az idegsejtekhez kötődve gátolja az enzimműködést, aminek következtében az izmok fokozatosan begörcsölnek. Ezek a görcsök átterjedhetnek a légzőizmokra is, amelyek megbénulása halált okoz.
A lovak és a növényevő állatok bélcsatornájában szaporodik
A hidegvérű állatok és a madarak szinte érzéketlenek a baktériumra, ugyanakkor rendkívül fogékonyak rá a lovak, valamint a húsevők, a kiskérődzők, a szarvasmarha és a sertés. A Clostridium tetani legmegfelelőbb szaporodási közege a ló és más növényevő állat bélcsatornája. A ló a bélsárral tömegesen üríti a baktériumot, és ebben a közegben a baktérium akár több évtizedig is fertőzőképes maradhat, ezért a trágya és annak környezete különösen veszélyes. A kórokozó a jól művelt talajban hosszú túlélésre képes, de ha a környezeti tényezők a baktérium számára kedvezőtlenek lesznek (például oxigént tartalmazó közegbe kerül), akkor inaktív, spórás állapotba alakul át.
Nem elég a kórokozó
Bár a talaj felső rétegében a kórokozó mindenhol megtalálható, a lovak a folyamatos veszély ellenére sem feltétlenül betegszenek meg tetanuszban, hiszen ahhoz hajlamosító tényezőkre is szükség van. Ilyen például a szöveti roncsolódással járó, vagy mélyre ható sérülés, amikor is a seb Clostridium tetanus spórát tartalmazó földdel vagy trágyával, bélsárral fertőződhet.
Tetanuszra való hajlamosító tényező kialakulhat patkolás során, szakszerűtlen ellési segítségnyújtásnál, az újszülött csikóknál köldökfertőződés során, a végtagok traumás sérüléseinél, műtéti sebeknél, herélésnél.
A baktérium a fertőződés kapujában szaporodik, és itt termeli a betegséget kiváltó mérgező anyagokat, amelyek közül a legfontosabb a tanospasmin, amely az idegpályák mentén a nyirok- és vérkeringéssel jut el a központi idegrendszerbe. A betegség lappangási ideje általában 1-3 hét közé tehető, de a fiatal állatok esetében rövidebb is lehet.
A fertőzéstől a pusztulásig
A tetanusz legfőbb tünete a görcs, amely a fejen kezdődik. A fülek felfelé és hátrafelé állnak, a felső szemhéjak felhúzódnak, a harmadik szemhéj, a pislogóhártya előre esik, a nyakizmok merevek lesznek, és kialakul a rágóizmok görcse miatti szájzár.
A fej izmainak görcse, valamint a fájdalom miatt az állat pofája eltorzul. A kialakult szájzár következtében a ló nem tud enni, majd inni sem képes. Mérsékelt nyáladzás mellett az orrnyílások trombitaszerűen kitágulnak, és a gége, illetve a légzőizmok görcse miatt a légzés nehézzé válik. A hát és a törzs izmai merevek, a farokemelő izmok görcse miatt pedig kialakul a zászlós faroktartás. A szerencsétlen jószág fűrészbakszerű tartást vesz fel a lábizmok merevgörcse miatt. A helyzet fokozatosan romlik, a pulzus és a légzés egyre gyorsabb, felszökik a láz. Az állat nem tud vizelni és székletet üríteni, mert a görcsök miatt nem képes felvenni az ehhez szükséges testtartást.
Fény és hang hatására, de akár egy érintésre is tovább fokozódik a görcsös állapot. A halál előtt a test hőmérséklete 42-43 °C-ra emelkedik, és az állat az oldalára fekszik. Fontos megemlíteni, hogy az állat tudata mindvégig ép marad, ugyanakkor különösen óvatosnak kell lenni a közelében, hiszen könnyen balesetet okozhat a hirtelen eleső, majd vergődő, beteg jószág.
Kicsi az esély a gyógyulásra
A tetanusz nehezen gyógyítható betegség, és a lovak különösen kilátástalan helyzetben vannak: csikók esetében az intenzív kezelések ellenére is akár 90%-os lehet az elhullási arány. A felnőtt lovak körében az intenzív kezelés mellett is 50-70%-os az elhullás. Minél rövidebb a lappangási idő, illetve minél hamarabb jelentkezik a merevgörcs, annál rosszabbak a kilátások, és a tünetek megjelenésétől számítva 1-3 napon belül elpusztulhat az állat.
A gyógyulás nagymértékben függ attól, hogy milyen gyorsan alakul ki a betegség, milyen hamar ismerjük fel a tünetek alapján, illetve milyen gyorsan kezdődik meg a gyógyítás. Fontos a gazda és az állatorvos szoros együttműködése, hogy a megbeszélt kezelést pontosan betartsák.
A tetanuszt már az ókori görögök is ismerték: rájöttek arra, hogy a sérülések és a kialakult életveszélyes izomgörcsök között kapcsolat áll fenn. A tetanusztoxint szabadon élő talajbaktériumokból 1884-ben izolálta Arthur Nicolaier, a betegség okát pedig ugyanabban az évben ismerte fel két olasz orvos, Giorgio Rattone és Antonio Carle, akik a tetanuszt emberről vitték át nyúlra. A védőoltást P. Descombey fejlesztette ki 1924-ben, amelyet a II. világháborúban már napi szinten használtak a fertőzések megelőzésére. |
Az állatnak teljes nyugalomra van szüksége, ezért ingerszegény környezetet kell biztosítani a számára. A lovat egy sötét bokszban helyezzük el, a füleit tömjük be a külső zajok csökkentése érdekében. Az állatorvos felméri a helyzetet, nyugtatót ad, és vénakanült is beültet, ha szükséges, hiszen a kiszáradás és az energiavesztés miatt több napon keresztül tartós infúzióra lesz szükség. Amennyiben a ló képes enni, akkor a táplálását korpás ivóval biztosítsuk, amelybe konyhasót, porcukrot vagy szőlőcukrot is tehetünk. Ha azonban a nyelés nehézséget okoz, akkor a lovat mesterséges úton, orrszondán keresztül kell táplálni.
A fertőzés helyét fertőtleníteni kell, a sebet fel kell tárni, és el kell látni. A tetanusz baktériumok vegetatív alakjainak elpusztítása érdekében az állatnak parenteralis úton, vagyis nem szájon át penicillint kell adni, a vérben keringő tetanusztoxin semlegesítésére pedig szérumot.
A legjobb módszer a megelőzés
A tetanusz megelőzésének legbiztosabb módja az oltás, illetve az, hogy mindent tegyünk meg a sérülések elkerülése érdekében. A frissen ellett kancát és csikóját a megfelelő módon, a higiéniás szabályok betartásával lássuk el.
Alapimmunizáláskor a szervezet védekező rendszere megismerkedik a vakcinában található ártalmatlanított toxinnal, majd az ismétlő oltásokkal – ez a védelem folyamatosan fenn marad. A ló nagyfokú érzékenysége, valamint a sérülések veszélye miatt a vakcinázás mindenféleképpen javasolt.
Fontos, hogy ekkor a csikót aktív szérummal immunizáljuk, majd rá egy hónapra az állatorvossal újraoltassuk. Ezt követően elég a kezelést évente ismételni.
Amennyiben egy nem oltott lovat olyan sérülés ér, amely tetanusz kialakulásához vezethet, akkor antitoxikus savót kell adni neki. Fontos, hogy a betegségen átesett példányokat is vakcinázzuk, hiszen az oltás nem jelent élethosszig tartó védelmet. Rendszeresen oltott állatoknál is hívjunk orvost sérülés esetén, hiszen a sebet fel kell tárni, ki kell tisztítani, a roncsolódott szövetrészeket el kell távolítani. A sebet oxidáló hatású fertőtlenítővel kell kezelni, és a baktériumok elszaporodásának megakadályozása érdekében nagy adag antibiotikumot kell adni. Az állatorvos a sérülés súlyosságából kiindulva tudja eldönteni, hogy fennáll-e a tetanusz veszélye, elegendő-e csak a sebkezelés, kell-e az állatnak szérumot adni, vagy esetleg egy ismételt oltásra van szükség.